A jövőkutatás a korszakban a stratégiaalkotás szerves részévé vált. A stratégiaalkotás nem nélkülözheti a távlatos és komplex gondolkodás nyújtotta előrejelzéseket, a stratégiák valóra váltása pedig nem lenne lehetséges a résztvevők aktív közreműködése nélkül (Nováky, 2001c). Az instabil viszonyok közepette megújult jövőkutatás – a komplexitás, a participativitás és az alternativitás metodológiai elveit integrálva – olyan jövőalternatívák készítéséhez járul hozzá, amelyekre épített stratégia kezelni tudja a jövőlehetőségeket és a jövővárakozásokat, rendszerbe építi a szakértői és a nem-szakértői véleményeket, a bizonytalan jövőre vonatkozó reményeket és félelmeket, de nem túlozza el sem a múlt, sem a jövő szerepét (Nováky, 2010a). Az így kidolgozott stratégiai változatok megfelelő megalapozottságúak, ezért jó az esélyük arra, hogy a társadalom széles rétegei számára kedvező változatot nyújtsanak. Ha a stratégiaalkotás jövőkutatási elvekre és ismeretekre épül, akkor az így kidolgozott stratégia megalapozott és megvalósítható (Nováky, 1996a). A szcenárióépítéssel és a gyenge jelek feltárásával a jövőkutatás kis energia-befektetéssel tud nagy eredményeket felmutatni a stratégiaalkotás területén (Veigl, 2010). Ha ezeket nemcsak utólag vesszük észre, hanem proaktívan elébe megyünk, akkor mi magunk is alakíthatjuk, formálhatjuk a jövőt. A stratégiaalkotásban alkalmazható komplex szcenárióépítés módszertanáról Kristóf (2002b) adott áttekintést, a hazai olapipari stratégiaalkotás példáján. A hosszú távú gondolkodás a vállalatok társadalmi felelősségének stratégiai alátámasztásában is megnyilvánult (Nováky & Tyukodi, 2008).