Az 1919 után létrejövő politikai rendszer számára különösen fontosak voltak az egyházakhoz kapcsolódó felekezeti, szerzetesrendi jelöltek, hiszen a politikai kurzus keresztény-konzervatív irányú reformokat kívánt végrehajtani a társadalmi élet valamennyi területén (
Romsics, 2005, pp. 157–159). Ez a különleges kapcsolat a tanárvizsgálati folyamodványaik elbírálásában is visszaköszönt, mivel a felekezeti jelöltek kérvényeit mind a VKM, mind a tanárvizsgáló bizottság messzemenő előzékenységgel támogatta. Ennek a jogalapját a római katolikus felekezethez tartozók esetében a 21.557/1888. (VI. 20.) rendelet biztosította, amelynek értelmében a tanítórendek tagjai a teológiai tanulmányok beszámításával egy évi bölcsészkari tanulmányokat követően alap-, majd újabb egy évet követően szakvizsgát lehetett tenniük (
Garai, 2022a, p. 132). Előfordult ugyanakkor olyan kérelmező, akinek felgyorsított hittudományi tanulmányai miatt kedvezményt csak részlegesen tudott biztosítani az elnökség. Burka János Kelemen ferences rendi szerzetes 1917 decemberében úgy szerzett érettségit, hogy előtte a gimnázium utolsó osztályait mindössze három hónap alatt teljesítette, majd három félévi tanulmányok után előbb 1919 tavaszán természetrajz-földrajz, 1921 februárjában pedig hat félévi egyetemi tanulmányok után történelem–magyar szakcsoportból tett alapvizsgát. Mivel az érettségi előtti teológiai tanulmányai nem voltak kellő hosszúságúak, így a természetrajz–földrajz vizsgáját az elnökség nem tekintette érvényesnek, a történelem–magyar vizsgáját, viszont helyben hagyta.
A hitfelekezeti tanárjelöltek négyévi teológiai tanulmányok esetében ugyanakkor abban a kedvezményben részesültek, hogy alap- és szakvizsgára jelentkezésnél már márciusban vizsgát tehettek, ha a felekezeti elöljáróság igazolta, hogy a tanév végén hittudományi vizsgát kellett tenniük. Így az áprilisi–májusi tanárvizsga elkerülésével elérhették, hogy egyházi kötelességeiknek teljesen megfeleljenek.
A rendi jelöltek kéréseit a bizottság támogatta abban az esetben is, ha nem volt meg az elegendő számú félév a szakvizsgához,
vagy amennyiben a teológiai tanulmányok nem voltak teljesen elégségesek a tanulmányi kedvezmények megadásához.
Emellett a hittudományi tanulmányokat és a rendi középiskolában eltöltött szolgálatot is mérlegelte a tanárvizsgáló bizottság a jelöltek kérvényeinek elbírálásakor.
A bizottság a fennálló törvényes kereteket is átlépte, ha a rendi és a magyar iskoláztatási érdekek egybeestek, mint Kumorovitz Bernát esetében. A jelölt ugyanis 1926. novemberében tette le szakvizsgáját, így a 4.573/1922 (IV.3.) rendelet értelmében az 1926. szeptemberétől folytatott tanítási gyakorlata nem számított pedagógiai gyakorlatnak, mivel az ősszel szakvizsgázók február 1-től kezdhették meg gyakorlatukat. Ráadásul Kumorovitzról kiderült, hogy csehszlovák állampolgár, aki a csehszlovák hadseregben teljesített katonai szolgálata miatt kényszerült szakvizsgáját az őszi félévre halasztani. A fennálló törvényes rendelkezések értelmében pedig külföldi állampolgár nem tehetett pedagógiai vizsgálatot.
A tanárvizsgáló bizottság azonban a rendi érdeket a magyar iskoláztatási érdekkel ebben az esetben azonosnak tekintette, hiszen Kumorovitz képesítése és csehszlovák területen történő működése végső soron a határon túli magyarság ügyét szolgálta, így javasolta a VKM-miniszter részére a vizsgálati engedély megadását és az 1926 szeptembere óta folytatott gyakorlati idő beszámítását.
Kedvezményes eljárás mindössze abban az esetben nem járt a felekezeti jelöltek részére, amennyiben tanulmányaik közben kitértek egyházukból,
azonban a rendi elöljárók nyilatkozatai a felszentelés kitűzéséről segíthettek a kérelmek bírálatát kedvező irányba fordítani.