9.2.2. A bizottság professziós autoritásának érvényesülése a hallgatói folyamodványok, vizsgaengedélyek, szabályzatértelmezés és módosítás, valamint a gyakorlati idő eltöltésének a vonatkozásában

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanárvizsgáló bizottság működésének kulcseleme volt a tanárvizsgálatokkal kapcsolatos kérelmek elbírálása. A tanárvizsgálati szabályzat általános követelményeket tartalmazó részei mellett ezen ügyek szakszerű elintézéséhez készült „A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje, amely lényegében az egyes vizsgafokokra történő jelentkezéshez, a vizsgák lebonyolításához, a vizsgahalasztáshoz, a vizsgák időtartamához, megtartási módjához és a vizsgák elbírálásához kapcsolódó legfontosabb alapelveket tartalmazta, amelyeket az 1927-ben bevezetett szabályzathoz kapcsolódóan alakítottak ki. Az alap- és a szakvizsgai jelentkezéshez egyaránt négy-négy félévi egyetemi és ezzel párhuzamosan folytatott tanárképző intézeti tanulmányok, a negyedik félévre történő beiratkozás, valamint mindegyik felvett szaktárgyból legalább öt főkollégium és az előírt gyakorlatok teljesítése volt szükséges. Ezeket a tanárképző intézeti utasítások szigoríthatták, amennyiben a szakterületek segédtudományaiból is előírtak kollégiumi vagy szorgalmi jegy felmutatását.1 Pedagógiai vizsgára csak szakvizsgálatot követően lehetett jelentkezni, amennyiben a jelölt szeptember 1-gyel vagy február 1-gyel megkezdte tanítási gyakorlatát. A gyakorlati időszak egy évig tartott, és próbatanítással végződött. A gyakorlati idő letelte előtt is lehetett pedagógiai vizsgát tenni a gyakorlati év második felében, de ezekben az esetekben a hallgatók a próbatanításról szóló igazolás tanárvizsgáló bizottsághoz való benyújtását követően kaphatták meg oklevelüket.2 A vizsgára bocsátás tekintetében az ügyrend szerint a negyedik félévüket végző jelölteket a tanév második felében, április–májusban, vagy amennyiben ez az őszi félévre esett, decemberben engedték vizsgát tenni. Márciusban és novemberben csak a tanulmányaikkal párhuzamosan teológiát is hallgató jelöltek vizsgázhattak, amennyiben igazolták teológiai stúdiumaikat. Ha a vizsgára jelentkezés tanulmányi okok miatt nem volt lehetséges, az ügyvezető alelnök újabb tanulmányokra utasította a jelölteket, vagy ügyüket az elnöki tanács, esetleg a VKM elé terjesztette.3 A jelentkezések és a vizsgálatok pontos rendjét az elnökség minden félév elején megállapította, és ezeket közzétette a jelöltek számára a hirdetőtáblákon.4

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ügyrend külön kitért a vizsgák elhalasztásának kérdéskörére, amely az 1927-es vizsgaszabályzat bevezetése előtt igen akut kérdés volt a bizottság számára a gyakori, indokolatlan visszalépések miatt. Zárthelyi írásbeli vizsgálattól megfelelő indoklás mellett legfeljebb két héttel lehetett visszalépni, szóbeli vizsgák elől való indokolatlan kitérés esetében a jelöltet újabb írásbeli vizsgára lehetett kötelezni, s vizsgadíját is elvesztette. Abban az esetben, ha a jelöltet a bizottság nem engedte szóbeli vizsgára például elégtelen zárthelyi dolgozata miatt, úgy az újabb jelentkezés során csak a zárthelyi dolgozat bírálatát és a szóbeli vizsgán az elnöki díjat kellett megfizetnie. Az indokolatlan elmaradás minden esetben a befizetett vizsgadíj elvesztésével és első esetben háromhavi, második esetben félévi visszavetéssel járt, illetve mindazokból a tárgyakból elégtelen érdemjegyet kaptak a hallgatók, amelyekből a vizsgákat nem kísérelték meg.5

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vizsgák idejét és a szakdolgozatok tárgyának kitűzését tekintve az ügyrend szerint a félév majdnem minden hónapjában lehetett vizsgákat tartani a szeptembert, januárt és júniust leszámítva, de kivételes esetekben ezekben a hónapokban is szerveztek vizsgaalkalmakat. A vizsgaalkalmakon a kijelölt helyen és időben valamennyi hallgatónak meg kellett jelennie. A zárthelyi dolgozatok megírására több részlettárgy esetében is mindösszesen hatórai időtartam állt rendelkezésre. A szakvizsgák esetében a jelöltek csak akkor folyamodhattak szakdolgozati tételért, ha már alapvizsgájuk teljesen befejezett volt, azaz modern nyelvi fordításból és görögből is megfeleltek. Ekkor lehetett kérvénnyel fordulni az elnökséghez, amely megállapította a szakvizsgálati bizottságot, amelynek egyik tagjához rendelték a jelöltet szakdolgozati tételért. Ezeket a tételeket az elnökséghez aláíratva kellett visszajuttatni, amelyet a szakdolgozathoz tűztek a vizsgákon.6

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vizsgák lefolytatásának módja tekintetében az ügyrend előírta a zárthelyi dolgozatokról történő jegyzőkönyv készítését, amelyeket a szóbeli vizsga előtt a kiküldött bizottságnak meg kellett vizsgálnia, s szabálytalanság vagy gyenge írásbeli dolgozat esetén a jelöltet el kellett utasítania a vizsgaforduló második részétől. A zárthelyi dolgozatokról részletes bírálatokat kellett készíteni, amelyek nem tartalmazhattak feltételes elfogadást vagy az elégséges érdemjegy megfelelő szóbeli vizsga alapján történő megajánlását. A szóbeli vizsgákat követően a bizottság tagjai tanácskozásra vonultak vissza az eredmények megállapítása végett. A vizsgajegyeket a bizottsági tagok jelenlétében hirdették ki, amelyeket a jegyzőkönyvben rögzítettek. Nem megfelelő készültség esetében azt is fel kellett jegyezni, hogy a kisebb vagy nagyobb fokú függvényében újabb vizsgára három vagy esetleg hat hónap múlva kerülhetett-e sor.7

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alapvizsgai zárthelyi dolgozatok esetében az ismétlési terminus három hónap volt.8 A szakvizsgai zárthelyi dolgozat esetében az ismétlés minimális időtartama ugyancsak három hónap volt, azonban ha több tárgy dolgozata vagy a szakdolgozatok minősültek nem megfelelőnek, úgy egy félévet követően volt lehetőség ismét jelentkezni. A kézírásos és a géppel írt dolgozatokat egyaránt elfogadta a professziós testület, amelyeket irattárban őriztek, s 1932-ig a bíráló tanár engedélyével négy–hat hétre ki is lehetett kölcsönözni. A szóbeli szakvizsgálaton kisebb készületlenség esetében három, több részlettárgyból mutatott tájékozatlanság esetén fél év, míg egy egész szaktárgy és egy részlettárgy kilenc hónap, egy szaktárgy valamint további legalább két részlettárgy nem megfelelő elsajátítása azonban egyévi ismétlési időt eredményezett.9 A pedagógiai vizsga vonatkozásában az elégtelen zárthelyi dolgozat ugyancsak három hónap, a szóbeli fordulóban egy tárgy esetében hat hónap, mindkét tárgyból kapott elégtelen esetében azonban egy év volt az ismétlési idő. A sikertelen alap- és szakvizsgálatról a bizottság Értesítőt adott ki, a pedagógiai vizsgálat esetében azonban csak a jelölt külön kérésére állították ki, amely nem helyettesíthette az oklevelet.10 A vizsgálatok során keletkező iratanyagot a törzskönyvek, oklevélkönyek és a jegyzőkönyvek kivételével húszévenként selejtezhette a testület, amiről a VKM-et minden esetben tájékoztatnia kellett.11

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ügyrend az elnökségen belüli döntéshozatali mechanizmusok megkönnyítését szolgálta. A hallgatói beadványokat rendszerint ennek felhasználásával bírálták el, amennyiben a kérés nem indokolt kollektív döntéshozatalt. Ilyen ügytípusnak számítottak az egyszerűbb képesítéskiegészítési beadványok, amelyek különösen az 1924: XI. törvényt követően fordultak elő nagyobb számban, hiszen az élő idegen nyelvek iránti keresletet élénkítette a jogszabály.12 Ehhez hasonló módon született döntés, ha olyan hallgatók folyamodtak a testülethez a vizsgálati feltételek megállapításáért, akik aktívan folytattak tanulmányokat, s vizsgajelentkezési határidőhöz13 vagy vizsgaidőpont áthelyezéséhez,14 esetleg más vizsgabizottsághoz történő beosztáshoz kapcsolódó kéréssel fordultak a bizottsághoz.15

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kérelmek egy tekintélyes részénél azonban az elnök és az ügyvezető alelnök, valamint a szolgálattételre beosztott középiskolai tanárok nem tudtak döntést hozni, így ezeket az elnöki tanács elé vitték. Ezekben az esetekben rendszerint nem csak az ügyrendre, hanem magára a szabályzat értelmezésére támaszkodtak a döntés során. Rendszerint ilyen döntési eljárásra került sor az 1927-es szabályzat bevezetést követően a régi és az új szabályzat közötti különbségekből fakadó kérelmek esetében.16 Hasonló módon, az elnöki tanács hozott döntést azokban az esetekben a tanulmányok további folytatásának vagy a képesítés megszerzésének feltételeiről, amikor a jelöltek tanulmányaikat megszakították, és csak egy bizonyos idő elteltével kívánták folytatni vagy vizsgát tenni. Ezekben az ügyekben rendszerint felmerült a jelöltek életkorának17 és esetleges katonai szolgálati idejük figyelembevétele annak ellenére, hogy a hadviseltek kedvezményei már korábban megszűntek.18 Mivel a szabályzat alapvetően a tanulmányok szisztematizálásának a szellemiségében készült, így a bizottság többnyire újabb egyetemi és tanárképző intézeti beiratkozást rendelt el.19 Ezt a szempontot olyan fontosnak tartotta a bizottság, hogy abban az esetben is hajlandó volt a vizsgára bocsátáshoz hozzájárulni, ha a jelölt rendes helyett rendkívüli félévet tudott igazolni, de tanulmányai alatt tagja volt a tanárképző intézetnek,20 vagy a hallgató kitűnt tehetségével, és néhány félévi egyetemi tanulmányokkal remélni lehetett tőle a szaktárgyaiban történő rendszerezett előrehaladást.21

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elnöki tanács ülésein előfordultak egyedi, különleges ügyek is, amelyekben sem a vizsgálati ügyrend, de a szabályzat sem nyújtott teljes körű útmutatást, így inkább annak szellemisége alapján hozott a testület döntést. Az egyik ilyen különleges eset Tetétleni Péter, természettan–vegytan szakos tanárjelölthöz kapcsolódott, aki 1928 májusában folyamodott szakvizsgáért. Jelentkezését először elutasította a bizottság, mivel a hetedik és nyolcadik félévében nem tudta kimutatni a heti öt-hat óra főkollégium hallgatását. Miután erről értesítette az elnökség, Tetétleni egy szaktársára hivatkozott, aki ugyanilyen feltételek mellett vizsgára mehetett, amelynek írásbeli és szóbeli fordulóját is sikerrel teljesítette. Eredeti folyamodványában erre azért nem utalt, nehogy társa engedélyét is visszavonja a testület. Melich az ülésen megállapította, hogy az elnökségi adminisztráció hibázott és Tetétleni társát sem lehetett volna vizsgára bocsátani. A vegytanból általában is nehezen volt teljesíthető alapvizsga után a félévi öt főkollégium kimutatása, így végül erre a tantervi hiányosságra és a korábbi esetre való tekintettel kivételesen Tetétleni számára is engedélyezte a tanács a vizsgára bocsátást.22

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanígy egyedi ügynek számított Egner Sándor folyamodványa, amelyben hatodik szaktárgyra kért képesítési engedélyt. Eredetileg 1908-ban klasszika-filológiából nyert képesítést a fővárosi bizottság előtt, azonban ugyanitt szaktárgyait 1912-ben kiegészítette német nyelvi, irodalmi képesítéssel. Az első világháborút követően, 1923-ben Szegeden szerzett újabb diplomát francia nyelvből és irodalomból, majd 1931-ben Pécsett olasz nyelvből és irodalomból. Még ugyanebben az évben, 1931 decemberében ismét a fővárosi bizottsághoz fordult angol nyelvi és irodalmi vizsgálati engedélyért. A bizottság megítélése szerint Egner képesítési halmozása szembement a középiskolai tanárképzés szakrendszerű elvével, amelyben a tanárok legfeljebb két, kivételes esetben három szaktárgyra nyerhettek képesítést. A bizottság a középiskolák trifurkációját követően méltányosan értelmezte ugyan a szabályzatot, de ezt amiatt tette, hogy segítsen már állományban levő tanároknak megőrizni állásaikat. Így fordulhatott elő, hogy gyakorló tanárok harmadik, negyedik tárgyból nyertek képesítést. Egner ezt használta ki, azonban a testület egyöntetű álláspontja szerint törekvése szembement a szabályzat szellemiségével. Részben emiatt, részben pedig arra való hivatkozással utasította el jelentkezést a bizottság, hogy sem egyetemi tanulmányokat, sem irodalmi működést nem tudott kimutatni a jelölt angol nyelvből.23

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyancsak egyedi eset volt Paczolay Gyuláé, aki földrajz–történelem szakos hallgatóként 1932-ben azt akarta kihasználni, hogy az 1927-es és az 1932-ben bevezetett új szabályzat enyhítést tartalmazott az ismétlővizsgákkal kapcsolatban. Paczolay ugyanis két alkalommal nem felelt meg történelmi alapvizsgáján, így két félévi egyetemi tanulmányokat követően az egész alapvizsgát meg kellett volna ismételnie az 1927-es szabályzat szerint. Az 1931-es rendelkezések azonban megengedték, hogy csak a nem sikerült tárgyból kelljen ismételnie, így mentesült a magyar irodalom és a földrajz ismétlése alól.24 Ez azonban érdemben nem segítette a jelöltet, mivel 1934-ben már azért folyamodott az elnökséghez, hogy a történelmet negyedik alkalommal ismételhesse meg, amelyhez kapcsolódóan a VKM, elvi elutasító határozatot hozott.25 Paczolay ügye azért is volt egyedülálló, mert később is legfeljebb olyan kérelmek voltak ismétléshez kapcsolódóan, amelyekben a jelöltek úgy kértek a negyedik vizsgaalkalomra engedélyt a tanácstól, illetve a minisztériumtól,26 hogy mindössze részlettárgyakból maradtak eredménytelenek, nem pedig egy teljes szaktárgyból mutattak hiányos ismereteket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ismétléshez kapcsolódó ugyancsak sajátos esetként értelmezhető Hoffmann Klára és Vidos Rózsa német–francia szakos tanárjelöltek kérelme, akik sikerült alapvizsgálatuk ellenére kértek ismétlési lehetőséget abból a célból, hogy a közszolgálati alkalmazottak gyermekei számára bevezetett ösztöndíjat megtarthassák. Az 1927: XIV. törvény által létrehozott ösztöndíj elbírálásában ugyanis figyelembe vették a tanulmányi eredményt és azt is, hogy a tantervben kitűzött vizsgálatokat megfelelő időben teljesítették-e a jelöltek.27 Emiatt az elnöki tanácsülésen azt javasolta az ügyvezető alelnök, hogy ne támogassák a kérést, mivel a megismételt vizsgálat már az ötödik félévre esett volna, s így az ösztöndíj odaítélésének szempontjából az esetlegesen jobb érdemjegyet nem lehetne figyelembe venni. Az ismétlésnek az is akadálya volt a tanács szerint, hogy a sikerült vizsgálat megjavításához szükséges lett volna a bizottság korábbi ítéletének felülvizsgálatára, amely két ellentétes eredmény kialakulásához is vezethetett. Ezt pedig elvi tekintetben lehetetlen helyzetként értékelte a tanács.28

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1928-at követően is gyakran került az elnöki tanács elé külföldi egyetemi tanulmányok beszámítására vonatkozó kérelem. Miután a fővárosi tanárvizsgáló bizottságnak nem sikerült a beszámítások elbírálásához kidolgozott egységes alapelveket, amelyeket a vidéki társtestületek többsége támogatott, a VKM-mel elfogadtatnia,29 továbbra is egyedi elbírálás alapján döntöttek a tanácsülések során a beszámíthatóságról. A korábbi gyakorlatnak megfelelően legfeljebb négy félévet ismert el a testület, amennyiben a külföldi tanulmányok segítették a szaktárgyakban történő elmélyülést és a tanári hivatásra történő felkészülést. Az egyéni mérlegelés nyomán meghozott döntések olykor szembementek a korábbi gyakorlattal. Előfordult, hogy az alapvizsgát követő három külföldön töltött félévet követően a VKM késői jóváhagyó rendelete miatt a jelölt ismét külföldre távozott egy újabb ösztöndíjjal, s úgy nyert szakvizsgálati engedélyt, hogy egyetlen szemesztert sem hallgatott magyar egyetemen,30 illetve az is megtörtént, hogy a külföldi egyetemi tanulmányokra hivatkozva kérte a hallgató tanulmányi idejének megrövidítését.31 A legtöbb esetben azonban a hallgatók mindössze egy, legfeljebb két félévi külföldi tartózkodásukat kívánták a tanárvizsgálat valamely fokához beszámíttatni, amelyet a tanács rendszerint pártolt.32 A külföldi tanulmányok beszámítására vonatkozóan mindössze egy elvi jelentőségű felterjesztéssel élt a professziós szerv, amely ugyancsak a tanulmányok szisztematizálását szolgálta. Melich János 1932 novemberében azt javasolta az Olaszországban tanulmányokat folytatók esetében, hogy azok számára is lehessen külföldi féléveket elismerni, akik rendkívüli hallgatóként iratkoztak be valamely olasz egyetemre. Az ügyvezető alelnök szerint ugyanis a rendes hallgatóknak kötött tantervet kellett követniük, amelyek kevéssé szolgálták a tanári felkészülést, a rendkívüli hallgatók viszont továbbra is szabadon válogathatták meg, mely kurzusokat látogatják. E tárgyak megválogatásában segítségükre volt a római Magyar Intézet, amely ellátta a hallgatók tanulmányi felügyeletét.33 Mivel a javaslat ezúttal nem érintette érdemben a VKM kultúrpolitikai céljainak teljesülését, így a minisztérium jóváhagyta a kérést.34 A külföldi félévek beszámítási gyakorlatát tekintve tehát a tanárvizsgáló bizottság lényegében alkalmazkodott a kultuszminisztérium elvárásrendszeréhez és különösebb ellenállás nélkül igazította hozzá döntéshozatalát a minisztériumi igényekhez.35

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A konformizmus kialakulása a nyelvtanítói vizsgálatok módosítása kapcsán is tetten érhető a professziós szerv részéről. Az 58.891/1895. (II. 4.) rendelettel bevezetett nyelvtanítói vizsgálatot érettségi birtokában és biztos nyelvtudással lehetett letenni a bizottság előtt. De előfordult, hogy külföldi tanfolyamon történő részvétel miatt a testület még ettől is eltekintett.36 A vizsgára jelentkezők számának és igényeinek megváltozása miatt a bizottság előterjesztette, hogy a francia mellett angolból, olaszból és németből is adhasson képesítést a professziós szerv. Emiatt az eredeti szabályzatot is átdolgozta, amelyben a vizsga elnevezése „nyelvtanítói”-ról „nyelvmesteri” vizsgára módosult volna. A módosított szabályzatból emellett kikerült a gimnáziumi rendkívüli tárgy tanítására történő képesítés célja, hiszen a legtöbb jelentkező magántanítás céljából kívánta a nyelvtanítói bizonyítványt megszerezni. A jelentkezéshez továbbra is szükséges volt érettségi, illetve szóban és írásban meglevő biztos nyelvtudás. Módosult emellett a vizsgadíj, amely 26 pengőre emelkedett, az oklevél kiállításának a költsége pedig 18 pengő lett volna.37

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kultusztárca a javaslatot a társbizottságok számára is megküldte, amelyek a szegedi testületet leszámítva általában egyetértettek a nyelvtanítói vizsga reformjának gondolatával és a szabályzattervezettel. A debreceni bizottság csupán azt illette észrevétellel, hogy a magántanítás felváltotta a középiskolai rendkívüli tárgyak tanítását, illetve megfontolandónak tartotta a nyelvtanítás engedélyezését olyan személyek számára, akik rendelkeztek képesítéssel, hogy a szülők számára garanciát biztosítsanak gyermekük fejlődéséhez.38 A pécsi bizottság csupán annyi kiegészítést tartott szükségesnek, hogy már képesítéssel rendelkező tanárok jelentkezési lehetőségét is foglalja magába a szabályzat. A vizsgát ugyanis alkalmasnak tartotta arra, hogy az 1934-ben egységesített középiskola által megkívánt új nyelvtanítók számára képesítést garantáljon.39 A szegedi professziós testület által felkért bizottsági tagok ezzel szemben igen kritikusan nyilatkoztak: a vizsgához kapcsolódó követelmények részletezését, esetleg felkészítő tanfolyam szervezését és a szótárhasználat lehetőségét is felvetette véleményében Schmidt Henrik és Zolnai Béla. Emellett megjegyezték, hogy sok középiskolai tanár volt állástalan, így a kétes értékű nyelvmesteri oklevelek kiadása nem kívánt eredményekre vezethettek, mivel a képesítéshez nem társult érdemi képzés. Az oklevélkiadás és az illeték magas díját pedig kifejezetten „antiszociális” jellegű intézkedésként értékelték, amely figyelmen kívül hagyta a világgazdasági válságot követő időszak társadalmi körülményeket.40

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A VKM az ügy összefoglalása helyett ad acta tette a kérdést, és a külföldi tanulmányok beszámítási elveinek egységesítéséhez hasonló módon nem reagált a felterjesztésre.41 Helyette azonban 1935 decemberében rendelettel kötelezte a bizottságokat a perugai egyetem olasz külföldi nyelvtanításra képesítő bizonyítványainak elismerésére, amelyet egy nyelvtanítói vizsga teljesítésével lehetett honosítani.42 Az olasz–magyar gazdasági egyezményhez kapcsolódó kulturális koncessziót a magyar fél részéről a kultusztárca egyoldalúan érvényesítette a középiskolai tanárképzés professziós intézményeivel szemben a szakértői véleményadás teljes kizárásával (Romsics, 2004, p. 170). A bizottság az eljárást sem az elnökségi adminisztrációban, sem az elnöki tanács ülésein semmilyen módon nem észrevételezte, pedig ekkor már több mint fél éve nem reagált a minisztérium az 1935 júniusában tett előterjesztésre.43

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanárvizsgáló bizottság elnöki tanácsa a vonatkozó időszakban is gyakran tárgyalt olyan a beadványokat, amelyekben a proletárdiktatúra időszaka alatt tett vizsgákat kívánták érvényesíteni,44 vagy más egyetemen,45 esetleg szaktárgyból folytatott tanulmányok alapján kívántak a folyamodók vizsgálati engedélyt nyerni.46 A pedagógiai vizsgajelentkezéshez szükséges iskolai gyakorlatok elismeréséhez kötődő kérések is az elnöki tanácshoz kerültek,47 amelyekben gyakran felekezeti jelöltek kérték tanítási tevékenységeiket beszámíttatni a vizsgára történő jelentkezéshez rendi érdekekre való hivatkozással. Ezeknek a kéréseknek a teljesítése, illetve a VKM erre vonatkozó szabályozásai a professzionalitás egységes protokollok mentént történő formálási igényét veszélyeztették, amely az 1921–1929 közötti tanárképzési reform egyik legfontosabb célja volt.48

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Három terület mentén ragadható meg, hogy a szabályozások hogyan szorították háttérbe a tanárvizsgáló bizottság autoritását a gyakorlati idő ellenőrzése felett egyúttal szétfeszítve a professzionalitás egységes protokollok mentén történő formálását: a gyakorlati helyek kijelölésében és a felekezeti tanárjelöltek kedvezményeiben, a női tanárjelöltek gyakorlásának a területén és az egyéves önkéntes katonai szolgálat helyett bevezetett karpaszományos szolgálat után adható kedvezmények kérdésében.49

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az 1924: XXVII. törvény 6. §-a, valamint az 525-5-18/1929. (VI. 16.) számú rendelettel kiadott Gyakorlóévi Szabályzat és Utasítás 12. §-a a gyakorlati év helyéül elsősorban a gyakorlóiskolákat jelölte ki, amelyek azonban nem minden egyetemi központban jöttek létre a kellő időben. Emiatt szükségesnek tartotta a kultusztárca tisztázni egy a szegedi tanárképző intézetnél felmerült konkrét ügyhöz kapcsoltan, amelyet valamennyi tanárvizsgáló bizottság részére megküldött a VKM IV. ügyosztálya, hogy a nem középiskolákban folytatott gyakorlatot nem lehet gyakorlati évként elismernie a vizsgálóbizottságoknak.50 Ugyanakkor a felekezeti jelöltek továbbra is lehetőséget nyertek saját középiskoláikban történő gyakorlati képzésre. A minisztérium a 31.935/1928. IV. sz. (V. 3.) rendelet alapján engedélyezte a jezsuita jelöltek számára saját gimnáziumaikban történő gyakorlást. Az 1932-es tanárvizsgálati szabályzat bevezetését követően azonban a korábbi rendelkezést hatályon kívül helyezte a VKM arra való hivatkozással, hogy a jelöltek gyakorlati felkészítésben a gyakorlóiskolai kiképzésnek is érvényt kívánt szerezni. Egyúttal utasította a rend jelöltjeit a pécsi Pius gimnáziumban történő gyakorlatra addig amíg a tanárképző intézetben a gyakorlati évhez kapcsolódó kötelezettségeinek eleget nem tettek a gyakorlóév első felében, a második felében pedig a gyakorlati felkészülést a kalocsai rendi gimnáziumban folytathatták. A minisztérium indoklása szerint ezzel az eljárással egyszerre volt biztosítható az állami felügyelettel történő gyakorlati kiképzés, illetve a jezsuita nevelési alapelvek érvényesítése a professzionalitás formálásában.51 A rendelet, noha szigorított a gyakorlati időszak eltöltésének feltételein, lényegében mégis fél évvel lerövidítette az állami intézményrendszerben folytatott gyakorlat időtartamát a rendi érdekekre való tekintettel ezzel megbontva a gyakorlati kiképzés egységes protokollját.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A női tanárjelöltek gyakorlati idejének eltöltése vonatkozásában is kész helyzettel kellett szembesülnie a bizottságnak. Számukra ugyanis a minisztérium nem szervezett gyakorlóiskolát, így az 1924: XXVII. törvény 6. §-a által előírt feltételeknek legfeljebb úgy felelhettek meg, ha gyakorlóévüket a tanárképző intézetek székhelyén töltötték. Ezt a helyzetet igyekezett orvosolni a VKM az 525-19/1930. (II. 25.) számú rendelete, amely a Gyakorlóévi Szabályzat és Utasításra hivatkozva a VI. kerületi Mária Teréziáról elnevezett leánylíceumot, illetve az Erzsébet Nőiskolát olyan intézményekként jelölte ki, amelyekben a professzionalitás formálásának protokolljait érvényesíthetőnek találta, így a kijelölt intézményekben töltött gyakorlati időt a bizottságnak úgy kellett értékelnie, mint amelyek a szabályzat és a törvény szellemének eleget tettek.52 A Mária Teréziáról elnevezett intézet pedig az egyetlen olyan gyakorló jellegű iskola volt, ahol a VKM engedélyezte a gimnáziumi VI. és VIII. osztályokban a görög rendkívüli tárgyként történő tanítását, így a női klasszika-filológus tanárjelöltek csak ebben az intézetben gyakorolhattak.53 A minisztérium tehát szűkítette a bizottság mérlegelési lehetőségeit a gyakorlati év vizsgálatának a vonatkozásában, egyúttal pedig a női jelöltek esetében mindössze gyakorló jellegű iskolákat jelölt ki a gyakorlati kötelezettség teljesítésére.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A katonai kötelezettséget teljesítő tanárjelöltek kedvezményei esetében hasonló módon szűkült a bizottság autoritása. A hadviselteket illető kivételes szabályok megszüntetését a testület azért is szorgalmazta, hogy a teoretikus és a gyakorlati felkészítés egységes standardok mentén történjen. Az 1921–1929 közötti reformok is alapvetően ebbe az irányba mutattak, amelyet az tett teljessé, hogy az 81.102/1927 (XII. 16.). számú rendelet megállapította, hadviseltség, külföldi tanulmányok vagy tudományos intézetben végzett szolgálat alapján a gyakorlati időt nem lehetett rövidíteni. A tanárvizsgáló bizottság vezetése kifejezetten ellenezte a kedvezmények visszavezetését. Melich János egy 1929. novemberi bölcsészkari ülésen az egyéves önkéntesi szolgálatot teljesítők esetében a felvételnél, illetve ösztöndíjak odaítélésénél tartott elképzelhetőnek előnyöket biztosítani. A világháború előtti félévi gyakorlati kedvezmény visszavezetését azonban határozottan ellenezte.54 1931 áprilisában azonban a VKM bizalmas rendeletben közölte, hogy az egyéves karpaszományos szolgálatot teljesítő hallgatók tanulmányi kedvezményben részesítendők. A rendelkezés közvetett előzményét egy joghallgatók számára adott kedvezmény jelentette,55 amely alapján a Honvédelmi Minisztérium állásfoglalást kért arról, hogy az 1889: XXVII. törvény rendelkezései érvényesnek tekinthetők-e, amely szerint a katonai szolgálatot teljesítő tanárjelöltek félévi gyakorlat kimutatását követően is folyamodhattak pedagógiai vizsgálat letételéért.56 Miután a VKM megállapította, hogy a rendelkezés hatályos, Szunyoghy János esetéhez kapcsolódóan tájékoztatta a tanárvizsgáló bizottságot, hogy nem tagadhatja meg a sikeres pedagógiai vizsgáról készült Értesítő és az oklevél kiadását akkor sem, ha a jelölt nem tudta igazolni az egy évi katonai szolgálat eltöltését, mivel a katonai felavatás lényegében a hadsereg kötelékébe történő belépést jelentette, amelyet követően a szolgálattételt a felavatottak nem tagadhatták meg.57 Ez lényegében azt jelentette, hogy minden felavatott részére automatikusan félévi kedvezmény járt az egyévi gyakorlati idő alól, amely az egységes feltételek mellett megvalósuló gyakorlati kiképzés célját lehetetlenítette el és szembe ment az 1924: XXVII. törvény szellemiségével is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megállapítható tehát, hogy a tanárvizsgáló bizottság belső döntési mechanizmusai során igyekezett standardizált módon kezelni a hallgatói ügyeket részben a vizsgálati ügyrendre, részben pedig a tanárvizsgálati szabályzatra támaszkodva. A különleges esetek megítélését kollektív döntéshozatal kísérte, amelynek a során többnyire a szabályzatok szellemiségét szem előtt tartva alakította ki a testület álláspontját. A professziós döntéshozatali autoritást és az egységes standardok mentén történő tanárképzés alapelvét a VKM kultúrpolitikai céljait követő egyoldalú döntéshozatalok fokozatosan szűkítették a teoretikus és a gyakorlati képzési szakaszok vonatkozásában is.
 
1 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 1–3. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
2 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 4. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
3 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 5–7. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
4 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 8. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
5 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 9–12. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
6 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 13–16. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
7 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 18–22. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
8 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 23–25. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
9 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 26–29. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
10 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 30–33. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
11 [Sine nomine] (1928): A középiskolai és felsőkereskedelmi iskolai tanárvizsgálatok ügyrendje. Budapest, 1928. 34. §. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
12 Erre példa dr. Nagy Sarolta magyar–történelem szakos tanár beadványa, aki képesítését olasz és művészettörténeti szaktárgyakkal kívánta kiegészíteni. A kiegészítés feltételeinek megállapításánál az elnökség figyelembe vette korábbi oklevelét. Mivel a művészettörténet kapcsolatban állt a történelemmel, így két félévi tanulmányokat követően előbb alap-, majd újabb két félévet követően szakvizsgát tehetett. Tv. 1347/1927–1928. A Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökségének döntése dr. Nagy Sarolta ügyében. Budapest, 1928. március 12. ELTE EL 14/e. 3. doboz, 1920–1929, 8. dosszié, 1927–1928.
13 Hafenscher András alapvizsgai jelentkezési feltételeinek és határidejének megállapítását kérte. A bizottság válaszában jelezte, hogy a jelentkezési határidő már lejárt. Amennyiben pedig már más bizottságnál jelentkezett, úgy vizsgafolyamatát ott kellett elkezdenie. Tv. 1783/1931–1932. A Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökségének levele Hafenscher András részére. Budapest, 1932. április 8. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932.
14 Sárközy Pál, a pannonhalmi Szent Gellért főiskola igazgatója Radics Marcián vizsgáját kívánta áthelyeztetni 1932 áprilisáról májusra, mivel a bencés növendék egészségügyi okok miatt a vizsgára nem tudott felkészülni. 23/1932. Sárközy Pál, a pannonhalmi főapátsági Szent Gellért-főiskola igazgatójának levele a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökségéhez. Budapest, 1932. március 31. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932. Beke Berta földrajz–természetrajz alapvizsgáján nem felelt meg, s kilenc hónapra visszatartották a további vizsgázástól így 1929 januárjában vizsgázhatott volna. 1928 decemberében azonban operációra kellett jelentkeznie, így az elnöki tanács kivételesen megengedte, hogy a kilenc hónap lejárta előtt vizsgázzon. Tv. 866/1928–1929. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnöki tanácsának 1928. november 16-án délelőtt 11 órakor tartott üléséről. Budapest, 1928. november 16. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
15 Vecsey Lajos áldozópap latin–történelem szakos alapvizsgáját a fővárosi bizottságnál teljesítette, de időközben egyházi hatósága Pécsre helyezte. Tanulmányai folytatásához a pécsi bizottság kikérte a fővárosból Vecseyt, amelyre megkapta a fővárosi testület jóváhagyását. Tv. 105/1931–1932. Weszely Ödön, a Pécsi Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökének levele Melich János ügyvezető alelnökhöz. Pécs, 1932. április 16. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932.
16 Halvas Klotild pedagógiai vizsgára jelentkezett az 1927-es szabályzat bevezetésekor a régi szabályzat alapján. Így nem hallgatott etikát, amit viszont az új szabályzat előfeltételként határozott meg. Mivel a jelölt csak utólag értesült a követelmények megváltozásáról emiatt az elnöki tanács elengedte számára az etika hallgatásának kötelezettségét. Ekker László és Miller Rózsa pedig természettudományi szakos hallgatókként a régi szabályzat szerint tettek alapvizsgát, amelynek része volt a latin nyelvi követelményeknek való megfelelés. Mivel egyikük sem tanult latint a középiskolában, mindketten elégtelent kaptak. Az elnökséghez azzal fordultak, hogy az új szabályzat nem követelte meg a latin vizsgát a természettudományi területek képviselőitől. Az elnöki tanács kérésüknek helyt adott, s a latin vizsgától eltekintett. Az eljárás rámutat arra, hogy a neohumanista képzési ideológia csupán a jelöltek egy része esetében vált érvényesíthetővé 1927-et követően. Ld. Tv. 866/1928–1929. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnöki tanácsának 1928. november 16-án délelőtt 11 órakor tartott üléséről. Budapest, 1928. november 16. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
17 Wagenhoffer Ferenc 1923-ban szakította félbe tanulmányait, majd 1931-ben jelentkezett az elnökségnél a folytatás lehetséges módjainak megállapítására. Az elnöki tanács újabb egyetemi és tanárképző intézeti tanulmányokat helyezett számára kilátásba. Wagenhoffer Ferenc levele a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökségéhez. Bakonysárkány, 1931. augusztus 5. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1. dosszié, 1930–1931; Tv. 48/1931–1932. A Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság ügyvezető alelnökének levele Wagenhoffer Ferenc jegyző részére tanulmányai folytatásának feltételeiről. Budapest, 1931. augusztus 11. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1. dosszié, 1930–1931.
18 Angyal Miksa az 1911/1912. tanévben kezdte meg tanulmányait mennyiségtan–természettan szakon. Az alapvizsgát csak az ötödik félévben tudta teljesíteni javítóvizsgálatot követően, 1917-ben, majd tanulmányait félbeszakította. Kérelmében hivatkozott a katonai szolgálata alatt szerzett betegségekre. Az ügyvezető alelnök javasolta volna a kedvezményben részesítését, ám az elnöki tanács a javító alapvizsgára és az eltelt időre való tekintettel csak négy félévi egyetemi és tanárképző intézeti tanulmányokat követően találta szakvizsgára bocsáthatónak. Tv. 2091/1927–1928. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság Elnöki Tanácsának 1928. május 31-én tartott üléséről. Budapest, 1928. május 31. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
19 Bordács Máté természetrajz–földrajz szakosként 1912-ben alapvizsgázott, 1914-ben pedig a szakvizsgát is teljesítette, azonban mindkét alkalommal elégséges-elégséges eredménnyel. 1928-ban a pedagógiai vizsgára bocsátás feltételeinek megállapítását kérte. A tanács határozata szerint amellett, hogy tisztáznia kellett a kommün alatti magatartását, be kellett iratkoznia az egyetemre és a tanárképző intézetbe, emellett egyévi pedagógiai gyakorlatot kellett folytatnia. Környei Margit szintén 1928-ban kérte a pedagógiai vizsgára történő bocsátását, miután 1920-ban félbehagyta tanulmányait egy betegség miatt. Esetében a betegség tisztázását várták el, azonban az újabb tanulmányok előírását valószínűvé tette vizsgálati jogának elévülése. Tv. 2091/1927–1928. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság Elnöki Tanácsának 1928. május 31-én tartott üléséről. Budapest, 1928. május 31. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié. Dr. Mári Hugóné Poll Katalin az 1918/1919. tanév óta nem volt beiratkozva az egyetemre, 1928-ben elkezdett gyakorolni a pedagógiai vizsga teljesítéséhez, de a beiratkozást elmulasztotta, emiatt az elnöki tanács egy félévi egyetemi és tanárképző intézeti tanulmányok folytatására utasította. Tv. 866/1928–1929. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnöki tanácsának 1928. november 16-án délelőtt 11 órakor tartott üléséről. Budapest, 1928. november 16. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
20 Jakó Géza két rendkívüli és két rendes félév alapján kérte alapvizsgára bocsátását, mivel mind a négy elvégzett félévben tagja volt a tanárképző intézetnek, így a bizottság javasolta a VKM-miniszter számára a vizsgajog megadását. 15.130/1932. IV. A VKM-miniszter rendelete Jakó Géza alapvizsgálatra bocsátása ügyében. Budapest, 1932. április 16. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932.
21 Haáz István Béla vegytan–természettan–mennyiségtan szakos hallgató eredetileg felső kereskedelmi iskolai érettségit tett, és a közgazdaság-tudományi karon hallgatott vegytan–földtan–áruismeret szakokat, emellett pedig a Felső Kereskedelmi Iskolai Tanárképző Intézet tagja is volt. 1927 áprilisában alapvizsgát tett, majd ugyanebben az évben reáliskolai érettségit szerzett, amely alapján rendes hallgatóként iratkozott be a bölcsészkarra, s kérte vizsgafeltételeinek megállapítását. Végül a tanulmányai alapján harmadik rendes félévében alap-, majd ezt követően újabb négy félévi tanulmányok alapján szakvizsgálati engedélyt nyerhetett. Tv. 661/1927–1928. Melich János a budapesti állami középiskolai tanárvizsgáló bizottság ügyvezető alelnökének levele a VKM-miniszterhez Haáz István Béla ügyében. Budapest, 1928. január 2. MNL OL K 636. 303. doboz, 26. tétel (1928).
22 Tv. 2091/1927–1928. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság Elnöki Tanácsának 1928. május 31-én tartott üléséről. Budapest, 1928. május 31. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
23 Tv. 2030/1931–1932. Melich János ügyvezető alelnök felterjesztése a VKM-miniszterhez Egner Sándor hatodik tárgyból történő vizsgálata ügyében. Budapest, 1932. május 9. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932.
24 Tv. 1780/1931–1932. Melich János ügyvezető alelnök felterjesztése a VKM-miniszterhez Paczolay Gyula vizsgálatának engedélyezéséről. Budapest, 1932. április 8. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932.
25 Tv. 1039/1933–1934. A Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökségének felterjesztése a VKM-miniszterhez Paczolay Gyula negyedik ismétlő vizsgálata ügyében született határozat. Budapest, 1934. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 4. dosszié, 1933–1934.
26 Böckl Gizella német–francia szakos jelölt alapvizsgai zárthelyi dolgozata harmadik alkalommal nem sikerült, Czipf Antal német–francia szakos hallgató francia szakvizsgáján bukott meg kétszer, míg Tóth Tibor magyar–francia szakos hallgató francia alapvizsgai zárthelyi dolgozata maradt sikertelen második alkalommal. Várbíró József magyar–latin szakos tanárjelölt pedig kétszer a latin zárthelyi szakvizsgán, egyszer pedig a szóbeli fordulóban szerzett elégtelen érdemjegyet. Melich János úgy érvelt, hogy a harmadik alkalommal elégtelent szerzők is csak részletterületekből maradtak eredménytelenek, nem pedig egy-egy teljes szaktárgyból szemben Paczolay esetével. Tv. 2879/1934–1935. Melich János, a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság ügyvezető alelnökének levele a VKM-miniszterhez ismétlő tanárvizsgák ügyében. Budapest, 1935. június 27. MNL OL K 636. 625. doboz, 13–9. tétel (1932–1936).
27 1927: XIV. tc. 3. §.
28 Tv. 2091/1927–1928. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság Elnöki Tanácsának 1928. május 31-én tartott üléséről. Budapest, 1928. május 31. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
29 Ld. Tv. 885/1928–1929. A Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökének felterjesztése a VKM-miniszterhez a külföldi félévek beszámítására vonatkozóan. Budapest, 1928. december 24. ELTE EL 14/e. 3. doboz, 1920–1929, 9. dosszié, 1928–1929; 12.181/1928. IV. február 16. A VKM-miniszter leirata a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság számára a külföldi egyetemi tanulmányoknak a tanárvizsgálatok szempontjából történő beszámítása ügyében. Budapest, 1928. február 28. MNL OL K 636. 304. doboz, 26. tétel (1928).
30 Mosonyi Edit három félévéből eredetileg kettőt számított be a bizottság, de a késői minisztériumi jóváhagyás miatt nem tudott beiratkozni, ami miatt ismét külföldre távozott, egyúttal kérte szakvizsgára bocsátását külföldi félévei miatt. Az 1928. november 16-i tanácsülésen jelen levő Domanovszky Sándor, aki az Ösztöndíjbizottság vezetője is volt ígéretet tett arra, hogy a jövőben az alapvizsgát követően senki sem kaphat ilyen hosszú időre ösztöndíjat. Emiatt a tanács kivételesen hozzájárult Mosonyi kéréséhez. Ld. Tv. 866/1928–1929. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnöki tanácsának 1928. november 16-án délelőtt 11 órakor tartott üléséről. Budapest, 1928. november 16. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
31 Lakner Klára német–francia szakos hallgató az alapvizsgálata előtt egy félévet Bécsben hallgatott, erre való hivatkozással kérte, hogy a bizottság rövidítse meg a tanulmányi idejét, mivel csak a nyolcadik félévben alapvizsgázott. Ekkor határozta el ugyanis magát a tanári pálya mellett. Tekintettel arra, hogy mindkét alapvizsgája kitűnő volt, a testület hozzájárult, hogy kivételesen két félév alapján engedték szakvizsgálatra. Tv. 1781/1931–1932. Melich János ügyvezető alelnök felterjesztése Lakner Klára bölcsészhallgató ügyében. Budapest, 1932. április 8. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932.
32 Tv. 54/1931–1932. A tanárvizsgáló bizottság elnökségének levele Bártfai Szabó Margit külföldi féléveinek beszámítása ügyében. Budapest, 1931. augusztus 14. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 1. dosszié, 1930–1931; Tv. 55/1931–1932. Melich János ügyvezető alelnök felterjesztése a VKM-miniszterhez külföldi félévek beszámítása ügyében. Budapest, 1931. augusztus 14. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932; Tv. 1766/1931–1932. Melich János ügyvezető alelnök felterjesztése Országh László félévbeszámítása ügyében. Budapest, 1932. április 8. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932; 14.990/1932. IV. A VKM-miniszter rendelete külföldi félévek beszámításáról. Budapest, 1932. április 8. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932; 15.382/1932. IV. A VKM-miniszter rendelete Országh László féléveinek beszámításáról. Budapest, 1932. április 16. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932.
33 Tv. 632/1932–1933. Melich János a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság ügyvezető alelnökének levele az olasz egyetemeken eltöltött félévek beszámítása tárgyában. Budapest, 1932. november 25. MNL OL K 636. 625. doboz, 13–10. tétel (1932–1936).
34 24.600/1932. IV. november 25. A VKM-miniszter rendelet az olasz egyetemeken rendkívüli hallgatói minőségben töltött félévek beszámítása tárgyában. Budapest, 1932. december 4. MNL OL K 636. 625. doboz, 13–10. tétel (1932–1936).
35 Ugyanakkor az év végi jelentéseiben még az 1934/1935. tanévben is jelezte a testület, hogy az 1928-as felterjesztésére nem érkezett érdemi válasz. Tv. 3/1935–1936. Melich János a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság ügyvezető alelnökének végjelentése az 1934/1935. tanévről. Budapest, 1935. július 1. MNL OL K 636. 624. doboz, 13–8. tétel (1932–1936).
36 Csáfordi Tóth Klára a polgári leányiskola negyedik osztályának elvégzését követően a Svájcban található Miserezben, a Maison de famille zárdában egy tíz hónapos nyelvi tanfolyamon vett részt, ez alapján jelentkezett érettségi nélkül francia nyelvtanítói vizsgálatra, amelyet a bizottság és a VKM is engedélyezett számára. Tv. 1085/1927–1928. A Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság ügyvezető alelnökének levele Csáfordi Tóth Klára ügyében nyelvtanítói vizsgálata ügyében. Budapest, 1928. február 7. MNL OL K 636. 304. doboz, 26. tétel (1928); 10.389/1928. IV. A VKM-miniszter rendelete Csáfordi Tóth Klára francia nyelvtanítói vizsgálata ügyében. Budapest, 1928. február 14. MNL OL K 636. 304. doboz, 26. tétel (1928).
37 Tv. 2841/1934–1935. Melich János a Budapesti Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság alelnökének felterjesztése a VKM-miniszterhez a nyelvmester képző szabályzat módosítása tárgyában. Budapest, 1935. június 24. MNL OL K 636. 625. doboz, 13–10. tétel (1932–1936).
38 1269/1935. Mitrovics Gyula a Debreceni Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökének levele a VKM-miniszterhez a nyelvmester képző szabályzat módosítása tárgyában. Debrecen, 1935. augusztus 27. MNL OL K 636. 625. doboz, 13–10. tétel (1932–1936).
39 28/1935–1936. A Pécsi Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökének levele a VKM-miniszterhez a nyelvmester képző szabályzat módosítása tárgyában. Pécs, 1935. MNL OL K 636. 625. doboz, 13–10. tétel (1932–1936).
40 11/1935–1936. Mészöly Gedeon a Szegedi Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökének felterjesztése a VKM-miniszterhez. Szeged, 1935. december 20. MNL OL K 636. 625. doboz, 13–10. tétel (1932–1936).
41 Egy 1944-es ügyirat szerint sem ekkor, sem a felterjesztés 1942-es megismétlésekor nem adott választ a VKM a tanárvizsgáló bizottság részére. Ld. Tv. 226/1944. Zsirai Miklós ügyvezető alelnök levele a Debreceni Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottsághoz a nyelvtanítói vizsgálat módosítása ügyében. Budapest, 1944. február 3. ELTE EL 14/e. 8. doboz, 1944.
42 28.488/1935. IV. A VKM-miniszter rendelete a perugiai egyetem oklevelének elismerésére vonatkozóan. Budapest, 1935. december 14. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 5. dosszié, 1934–1935.
43 Szükségesnek tűnik megjegyezni, hogy a nyelvtanítói képesítés mellett a bizottság a bölcsészkar megbízásából vizsgáztatott görögből doktori szigorlatot tevő hallgatókat és az orvostanhallgatók latin nyelvi vizsgáját is felügyelte. Ld. Jegyzőkönyv a budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának 1929. évi október hó 15-én tartott II. rendkívüli (ezidei 3.) üléséről. Budapest, 1929. október 15. ELTE EL 8/a. 35. kötet, 1929–1930; Jelentkezőkönyv a budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának 1935. évi május 22-én tartott IX. rendes (ezidei 12.) üléséről. Budapest, 1925. május 22. ELTE EL 8/a. 40. kötet, 1934–1935.
44 Máday Ágoston 1926-ban kérte az 1919-ben tett szakvizsgájának érvényesítését. A VKM rendelkezésére a kérvényt elutasították, de a bizottság azt javasolta számára, hogy iratkozzon be az egyetemre és a tanárképzőbe, s vegyen részt szaktárgyai gyakorlatain. Mivel ezt Máday teljesítette, így újabb folyamodásra szakvizsgáját elismerték. Tv. 874/1926–1927. Melich János a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság ügyvezető alelnökének levele a VKM-miniszterhez. Budapest, 1927. február 19. MNL OL K 636. 248. doboz, 29. tétel (1927); Gajdács Gyula szintén 1919-ben tett szakvizsgálatot, az elnöki tanács gyenge vizsgaeredményei miatt további egyetemi és tanárképző intézeti tanulmányokra utasította. Bár Gajdács 1928-ban megpróbált enyhítésért folyamodni, a tanács eredeti 1926-ban hozott határozatát fenntartotta. Tv. 2091/1927–1928. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság Elnöki Tanácsának 1928. május 31-én tartott üléséről. Budapest, 1928. május 31. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
45 Lászlóffy Tibor kémia–fizika szakos tanulmányaihoz próbálta a Műegyetemen folytatott tanulmányi idejéből elismertetni két félévet, hogy egyévi tanulmányokat követően alapvizsgát tehessen. Mivel a vegyészmérnöki negyed féléves szigorlatot nem teljesítette, ezért csupán egy félévet ismert el számára a tanács. Tv. 2091/1927–1928. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság Elnöki Tanácsának 1928. május 31-én tartott üléséről. Budapest, 1928. május 31. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
46 Csorba László eredetileg magyar–történelem szakos hallgató volt, amelyekből 1928 februárjában alapvizsgát tett, majd 1928 májusában angolból is alapvizsgázott, amihez az elnöki tanács tanulmányi kedvezménye alapján szerzett jogot. A történelmet elhagyva magyarból és angol egyszerre kívánt szakvizsgát tenni, amelyhez előbbiből négy, utóbbiból három tanulmányi féléve volt, így a tanács kérését elutasította. Tv. 2091/1927–1928. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság Elnöki Tanácsának 1928. május 31-én tartott üléséről. Budapest, 1928. május 31. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
47 Dr. Kohányi Zoltán az 1927/1928. tanévben óraadóként működött a kaposvári állami reálgimnáziumban. 1927-ben angolból és németből alap-, majd 1928 októberében szakvizsgázott. Kérelménél figyelembe vette a tanács életkorát, illetve katonai szolgálatát. Így kivételesen engedélyt kapott arra, hogy a kaposvári intézetben töltse gyakorlatát az igazgató vezetése alatt. Tv. 866/1928–1929. Jegyzőkönyv a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnöki tanácsának 1928. november 16-án délelőtt 11 órakor tartott üléséről. Budapest, 1928. november 16. ELTE EL 14/d. 1. doboz, TVB budapesti tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, 1921–1942. dosszié.
48 Molnár Illés az 1911/1912–1912/1913. tanévek között végezte természetrajz–vegytan szakos tanulmányait, ami alatt a budapesti V. kerületi állami reáliskolába be volt osztva tanítási gyakorlatra, majd részt vett a katonaiskolai tiszttanárok képzésére szolgáló pedagógiai tanfolyamon is. Molnárt ugyan az elnöki tanács három félévi egyetemi és tanárképző intézeti tanulmányokra utasította, de tanítási gyakorlatait kész volt elismerni. Tv. 1193/1931–1932. Kornis Gyula elnök felterjesztése Molnár Illés ferences rendi tanárjelölt, nyugalmazott százados ügyében a VKM-miniszterhez. Budapest, 1932. január 28. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 2. dosszié, 1931–1932; Kispari János kegyesrendi gimnáziumi igazgató Kuntár József számára kérvényezte, hogy próbatanítás nélkül bocsássa a bizottság pedagógiai vizsgálatra, mivel már harmadéves korában hospitált, negyedévesen pedig tanítási gyakorlaton vett részt a rend intézményeiben. Korábbi ilyen jellegű esetekben pedig a bizottság eltekintett a próbatanítástól. 716/1929. Kisparti János, a budapesti kegyesrendi gimnázium igazgatójának levele a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökéhez. Budapest, 1929. december 16. ELTE EL 14/e. 3. doboz, 1920–1929, 10. dosszié, 1929–1930; Tv. 898/1929–1930. Melich János ügyvezető alelnök felterjesztése a VKM-miniszterhez Kuntár József kegyesrendi tanárjelölt és társainak gyakorlóévére vonatkozóan. Budapest, 1929. ELTE EL 14/e. 11. doboz.
49 A VKM külön is felhívta a Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsát, hogy az egyéves önkéntesi szolgálat helyett a karpaszományos szolgálat elnevezést használják az egyetemi testületek az állami szervekkel történő érintkezés során. 410-5-197/1929. A VKM-miniszter levele a PPTE egyetemi tanácsának a katonai szolgálat hivatalos megnevezéséről. Budapest, 1929. december 27. ELTE EL 14/e. 3. doboz, 1920–1929, 10. dosszié, 1929–1930.
50 86.153/1928. V. A VKM-miniszter rendeletének másolata a szegedi középiskolai tanárképző intézet elnökségéhez intézet elnökségéhez Rittschen Vilma gyakorlóéve ügyében. Budapest, 1928. november 15. ELTE EL 14/e. 3. doboz, 1920–1929, 9. dosszié, 1928–1929.
51 Tk. 1194/1933–1934. Sági Tamás, a Budapesti Állami Középiskolai Tanárképző Intézethez beosztott gyakorló iskolai tanár a VKM 24.675/1933. IV. határozatát a Jézus Társasága rend gyakorló jelöltjeinek gyakorlati helyéről másolatban átküldi a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnökségének. Budapest, 1934. február 8. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 4. dosszié, 1933–1934.
52 525-19/1930. A VKM rendelete a nőtanárjelöltek tanítási gyakorlatáról. Budapest, 1930. február 25. ELTE EL 14/e. 3. doboz, 1920–1930, 10. dosszié, 1929–1930.
53 31.005/1933.Va.1. Hóman Bálint VKM-miniszter rendelete a leánygimnáziumokban görög nyelv tanításának engedélyéről. Budapest, 1933. június 28. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 3. dosszié, 1932–1933.
54 Jegyzőkönyv a budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának 1929. évi november hó 21-én tartott II. rendes (ezidei 4.) üléséről. Budapest, 1929. november 21. ELTE EL 8/a. 35. kötet, 1929–1930. Ez az álláspont kristályosodott ki egy, a bölcsészkari tanácshoz írott levélből is. Melich János, a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság ügyvezető alelnökének, az átirata a bölcsészetkari tanácshoz. Budapest, 1931. május 26. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 4. doboz, 5. dosszié, 1934–1935.
55 Az egyéves önkéntesi szolgálatot teljesítő joghallgatók egy félévi tanulmányi kedvezményben részesülhettek. 410-5-1930. A VKM-miniszter rendelete a joghallgatók katonai szolgálatához kapcsolódó tanulmányi kedvezmények tárgyában. Budapest, 1930. január 9. ELTE EL 14/e. 3. doboz, 1920–1929, 10. dosszié, 1929–1930.
56 1889: XXVII. tc. 1. §; 540-5173/1929. A VKM-miniszter rendelete a tanárjelöltek tanulmányi kedvezménye tárgyában. Budapest, 1930. január 20. ELTE EL 14/e. 3. doboz, 1920–1929, 10. dosszié, 1929–1930.
57 1692-1931. IV. Szily Kálmán államtitkár levele a budapesti középiskolai tanárvizsgáló bizottság elnökségéhez Szunyoghy János tanárjelölt pedagógiai vizsgálata ügyében. Budapest, 1931. május 27. ELTE EL 14/e. 4. doboz, 1930–1939, 1. dosszié, 1930–1931.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave