Az új, 1925/1926–1930/1931. ciklus során több változás is bekövetkezett az igazgatótanács összetételében. 1928-ban nyugállományba helyezte a VKM az 1899 óta szolgálatot teljesítő Fröhlich Izidort, az 1914 óta tanácstag Mágócsy-Dietz Sándort és az 1922-ben Beöthy Zsolt helyére kinevezést nyert Szinnyei Józsefet. Egy évvel később pedig Angyal Dávid is leköszönt a tanácstagságról, aki 1919 óta viselte a megbízatást. Fröhlich helyét Tangl Károly, a kísérleti természettan nyilvános rendes tanára (Almanach, 1926a, p. 44), Mágócsy-Dietz székét Mauritz Béla, az ásvány és kőzettan nyilvános rendes tanára (Almanach, 1928a, p. 46), Szinnyeiét pedig az a Négyesy László vette át, aki előbb a gyakorlóiskola tanáraként működött, majd az 1908/1909. tanévtől magyar stílusgyakorlat órákat adott a tanárképző intézetben, s innen nyerte el 1911-ben pedig az esztétika nyilvános rendes tanári kinevezését (Almanach, 1929a, p. 46; Garai, 2022a, p. 242). Angyalt Domanovszky Sándor, a művelődéstörténet nyilvános rendes tanára váltotta fel, aki az 1916/1917. tanév óta adott szakterületéből stúdiumokat az intézet hallgatói számára (Almanach, 1930a, pp. 51–52; Budapesti M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Évkönyve, 1930, pp. 3–4; Garai, 2022a, p. 247). Fináczy Ernő 1930. szeptember 1-vel kérte nyugalomba helyezését, így az újabb, 1930/1931–1935/1936. ciklusra már nem maradhatott a bizottság tagja.3

Felmerült a tanács létszámának kibővítése a ciklus során, ugyanis a Némethy Gézát felváltó Kornis Gyula tanácstaggá történő kinevezését eredetileg azzal indokolta Petz Gedeon, hogy Kornis magyar–latin szakos végzettsége és általános műveltsége alkalmassá tette a klasszikus területek tanulmányi irányítására.4 Kornis ebben a tekintetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, amit alátámaszt az a tény, hogy 1927-ben kétszer is kérte az elnökség Némethy Géza újbóli kinevezését tanácstaggá éppen arra hivatkozva, hogy a klasszika-filológia területét Kornis nem képviselte megfelelően, illetve az összes tanárjelölt beiratkozásával a tanácstagok adminisztratív terhelése a félév eleji és a félév végi aláíratásokkal jelentősen megnövekedett.5 A második felterjesztésben akár költségvetési fedezet híján is ki akarta Némethyt neveztetni az elnök, olyannyira nélkülözhetetlennek tartotta közreműködését a klasszikus területen, illetve az újlatin nyelvcsaládokhoz kapcsolódó jelöltek irányításában.6 A kultusztárca mindkétszer elutasította a kérést, előbb elvi és anyagi okokra, valamint arra hivatkozva, hogy Némethy maga utasította el 1925-ben kinevezését. A tárca attól is tartott, hogy a tanárképző intézeti igazgatótanács tíz főről 11-re történő emelése a vidéki intézetek tiltakozását válthatta volna ki, és kéréseket eredményeztek volna saját igazgatótanácsaik bővítése irányában.7 A második alkalommal egyszerűen költségvetési fedezet híján tartotta a kinevezést megvalósíthatatlannak a VKM.8 Mindebből úgy tűnik tehát, hogy Kornis kinevezésének és igazgatótanácsi helyének fenntartása hátterében nem szaktudományos, hanem inkább hatalompolitikai indokok állhattak.

Az intézet kinevezett és szolgálattételre beosztott középiskolai tanárainak a sorában is jelentős mértékű átrendeződés történt. Miután Roseth Arnold V. fizetési osztályba történő előléptetése 1923-as előterjesztésétől egészen 1926 tavaszáig elhúzódott, a végül megszülető kormányzói hozzájárulás szimbolikus maradt, mivel 1926 áprilisában a VKM kezdeményezte az 1911 óta rendes tanárként szolgálatot teljesítő Roseth nyugalomba helyezését.9 Helyére Vayer Lajost nevezte ki a VKM a tanárképző intézet rendes tanárául az 1926/1927. tanévtől, aki klasszika-filológiai képesítéssel rendelkezett, így leíró latin nyelvi gyakorlatokat vezetett a tanárjelöltek számára (Budapesti M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Évkönyve, 1930, p. 9). A másik kinevezett tanári posztra szintén egy klasszika-filológus, Kerényi Károly a görög és római vallás történetének magántanára kapott megbízást alighanem amiatt (Almanach, 1929a, p. 61), mert az igazgatótanácsban is hiányzott a klasszikus tanulmányokat irányító tanácstag. Kerényi görög nyelvű szövegolvasást, valamint a görög érettségivel nem rendelkezők számára kiegészítő görög órákat vezetett (Budapesti M. Kir. Középiskolai Tanárképzőintézet Évkönyve, 1930, pp. 8–11). Kinevezésére vélhetően még az 1927/1928. tanév folyamán sor került. A beosztott tanárok közül Rosethez hasonlóan nyugdíjazta a VKM Zlinszky Aladárt, aki az 1921/1922. tanévtől adott elő az intézetben a magyar irodalom segédtudományaihoz kapcsolódó előadásokat. Helyét Kovács Dezső, az adminisztratív ügyek vitelére, Szidarovszky János mellé helyezett oktató vette át, akinek egyúttal VI. fizetési osztályba történő kinevezését is javasolta az elnökség. Kovács így megüresedő státuszára az adminisztratív ügyvitelben pedig Sági István, a VII. kerületi Szent István Reálgimnáziumba beosztott tanárt szemelte ki az elnökség, aki azonban nem középiskolai szolgálatot teljesített, hanem a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Bizottságában működött.10 A VKM figyelemre méltóan megértő volt a felterjesztéssel kapcsolatban, noha annak költségvetési vonatkozásai is voltak. Egyfelől Kovács a VII. fizetési osztály B. csoportjának 17. pozíciójában állt, így a VI. osztályba történő kinevezése két teljes fizetési csoport (VII. A és VII. B.) átugrását igényelte. Másfelől Sági István áthelyezése is kiadást eredményezett a költségvetésnek, ennek ellenére a tanárképző intézettől érkező újabb sürgetést11 követően a VKM IV. ügyosztálya mindkét kéréshez hozzájárult.12 Kovács azonban még 1927. június 19-én váratlanul elhunyt. Helyére ugyancsak beosztott tanárként Nagy József Béla, gyakorló középiskolai rendes tanár, az Országos Közoktatási Tanács tagja került, aki Kovácshoz hasonlóan magyar stílusgyakorlatok, illetve a magyar irodalom és nyelvtan tanításának módszertanához kapcsolódó kurzusokat vezetett (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, p. 7, pp. 9–12). A beosztott tanárok közül a szegedi egyetemre történő kinevezése miatt leköszönt Förster Aurél, aki a görög olvasmányok korrepetitoraként működött az intézmény 1925-ös átszervezése előtt (Almanach, 1927a, 50). A beosztott tanárok gyakori cserélődése miatt merült fel az elnökségben, hogy a szervezeti szabályzat nem rendelkezett kötelező óraszámukról, amelyet az igazgatótanács 1927. december 27-i ülésén heti 10 órában határozott meg.13 A VKM jóváhagyta a határozatot, mivel az Eötvös Collegium tanárainak szintén hasonló nagyságrendben, a gyakorló, illetve gyakorló jellegű iskolákban pedig heti 12 órában kellett tanítania az oktatóknak.14

A természettudományok területén Szász Pál és Veress Pál voltak a tanárképző intézet beosztott tanárai. Kettőjük karrierútjának szembeállítása különösen érdekes abból a szempontból, hogy Szászt már a tanárképző intézethez történő kinevezés során is támogatta politikai befolyással rendelkező édesapja, Szász Károly. Miután 1925-ben Szász tanárképző intézethez helyezését a természettudományos területre kinevezett igazgatósági tanácstag, Fröhlich Izidor, a matematikai stúdiumokat tartó Kürschák József és Rados Gusztáv műegyetemi tanárok, valamint Fejér Lipót tudományegyetemi tanár is támogatta, s működését az elnökség is eredményesnek ítélte, így megbízatását meghosszabbította az intézet vezetése az 1925/1926. tanévre, majd kérte az intézetben tartását az azt követő évben is.15 Szolgálatainak az 1926/1927. évre történő meghosszabbításakor az elnök rendes középiskolai tanári kinevezésére is javaslatot tett, amelyet tudományos eredményeivel indokolt.16 Az előlépést Szász édesapja ezúttal sem kívánta a véletlenre bízni, és közvetlenül az ügyosztályának címzett levél útján próbálta az előléptetést biztosítani.17 Az interveniálás azonban célt tévesztett, mivel a VKM már a nyomásgyakorlás előtt meghozta döntését, és Szászt rendes középiskolai tanárként szolgálattételre a tanárképző intézethez osztotta be,18 aki a differenciál és integrálszámításhoz kapcsolódó gyakorlati stúdiumokat vezetett (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, p. 10). Vele szemben Veress Pál eredetileg mennyiségtan–természettan szakos tanár 1919-ben nyert rendes tanári kinevezést, szolgálattételre azonban csak 1928 folyamán nyert beosztást a tanárképző intézetbe, ahol elsősorban az adminisztratív ügyek vitelében vett részt. Munkavégzésével különösen elégedett volt az elnökség, ezért a 9000/1927. (XI. 1.) miniszterelnöki rendeletre hivatkozva először 1929 júniusában javasolta gyakorló gimnáziumi tanári előléptetését, amely Veress szolgálati idejéhez hét évet adott hozzá, és így magasabb fizetést eredményezett volna számára. Az előlépést indokolta, hogy Veress időközben magántanári képesítést nyert a valósváltozójú függvények elmélete tématerületen (Almanach, 1931a, p. 71). Miután ez eredménytelen maradt, a felterjesztést az elnök megismételte, s kiemelte, hogy ekkor már valamennyi kinevezett és szolgálattételre beosztott tanár megkapta az előléptetést, köztük 1930. október 1-től Szász is.19 Az előlépésre az időközben bekövetkező gazdasági válság miatt azonban még 1932-ben sem került sor.20 Veress tehát összességében hosszabb szolgálati idővel, magasabb tudományos fokozattal21 került hátrányba a kinevezési hierarchiában, míg Szász szokatlanul rövid idő alatt lényegében a kinevezett és beosztott tanárok által legmagasabb elérhető fizetési fokozatba emelkedett.

A tanári kar összetétele ugyancsak több átalakuláson ment keresztül, ami a tanárképző intézet megváltozott funkciójának volt az eredménye. Két szembetűnő változás figyelhető meg az 1920/1921–1925/1926. ciklushoz képest: az egyik a repetitorok felváltása kinevezett és beosztott középiskolai tanárokkal, valamint a modern nyelvi tanszakokon az oktatók számának számottevő bővülése, amely összefüggött az 1924: XI. törvény tanári elhelyezkedésre gyakorolt hatásaival, valamint a tanárképző intézeti tagság kötelezővé válásával. Az angol nyelv és irodalom területén Fest Sándort Németh Sándor váltotta fel, aki a francia nyelv lektora volt (Almanach, 1931a, p. 74), azonban a francia szövegmagyarázatok mellett az angol nyelv tanításának módszertanát is oktatta az intézetben (Budapesti M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Évkönyve, 1930, pp. 9–11). Akárcsak Fest, Németh is az Eötvös Collegium növendéke volt, s mindketten szerepet vállaltak a Nagyboldogasszony útján is a szakképzésben (Garai, 2016, p. 168).22 Némethhez hasonlóan a francia nyelv területén új óraadó volt Petrich Béla gyakorló középiskolai tanár, aki francia stílusgyakorlatok és a francia nyelv és irodalom tanításának módszertana című órákat vezette (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, pp. 9–12). A német nyelv és irodalom területén Becker Aurél repetitort Ernst Häckl, az Eötvös Collegium német nyelvmestere, a német irodalom megbízott egyetemi előadója váltotta, aki a bécsi népi főiskola docense volt, s 1925 óta szolgált az internátusban (Almanach, 1932a, p. 70; Budapesti M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Évkönyve, 1930, p. 8; Garai, 2016, pp. 171–172). Mellette szintén a Collegium egykori növendékei, Pukánszky Béla23 és Koszó János,24 egyetemi magántanárok, valamint Schwartz Elemér, ciszterci rendi szerzetes, a rend tanárképző intézetének előadója és ugyancsak a bölcsészkar magántanára csatlakoztak új német nyelvi előadókként az intézethez (Almanach, 1930a, pp. 65–67; Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, pp. 9–12).

A történelem területén az 1929-ben nyugalomba vonuló és az igazgatótanácsi tagságtól is leköszönő Angyal Dávidot Madzsar Imre váltotta fel, aki az Eötvös Collegium-i megbízatásához hasonlóan a tanárképzőben is jobbára a középkori magyar történelem kútfőihez kapcsolódó órákat vezette (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, p. 9; Garai, 2016, p. 124). A történeti előadók közül leköszönt Mahler Ede, aki az 1902/1903. tanév óta adott órákat az intézetben, s 1928-ban a keleti népek ókori történetének nyilvános rendes tanáraként nyugalomba vonult (Garai, 2022a, p. 242; Almanach, 1930a, p. 58). A művészettörténet területén az 1926/1927. tanévtől csatlakozott az óraadókhoz Kőszegi László iparművészeti iskolai tanár, akinek a megbízatása az 1930/1931. tanévig tartott, amelynek során műszemléltető gyakorlatokat vezetett (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, p. 8).25 A magyar nyelv és irodalom előadói közül kivált Szinnyei József, aki az igazgatótanácsból is távozott. Helyét az órák vezetésében Pais Dezső, a bölcsészeti karra beosztott középiskolai tanár, ugyancsak az Eötvös Collegium korábbi növendéke vette át (Almanach, 1930a, p. 93).26 Szinnyeivel szemben a szintén nyugalmazott Zlinszky Aladár azonban továbbra is óraadó maradt a magyar nyelv szakon, s folytatta a stilisztikai, valamint poétikai stúdiumok irányítását (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, p. 9).

A klasszika-filológia területén a két új rendes, kinevezett tanárképző intézeti tanár, Kerényi Károly és Vayer Lajos mellett az óraadók között található Sipőtz Pál és Jirka Alajos, gyakorló középiskolai tanárok, akik latin elemi nyelvtant, illetve a görög érettségivel nem rendelkezők számára görög nyelvi kurzusokat tartottak (Budapesti M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Évkönyve, 1930, pp. 8–9), valamint Szabó Miklós, az Eötvös Collegium rendes tanára és aligazgatója, aki rendszerint görög nyelvű szövegolvasási stúdiumokat vezetett (Budapesti M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Évkönyve, 1930, p. 9), továbbá Friml Aladár, aki Szabóval szemben csak latin auktorok munkáihoz kapcsolódó gyakorlatokat adott elő (Budapesti M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Évkönyve, 1930, p. 8). Utóbbi esete abban a tekintetben is érdekes, mert a VKM alkalmazásában állva már 1914 előtt is részt vett a tanárvizsgáló bizottság munkájában cenzorként (Garai, 2022a, p. 217), azonban óraadóként először az 1927/1928. évben meghirdetett stúdiumokról készült jelentésekben tűnt fel.27 Valószínűnek tűnik, hogy megbízatása egyszerre tulajdonítható a tanárképző intézet átszervezése nyomán Friml latintanítási módszerekben szerzett ismereteihez és személyén keresztül a VKM felügyeletének kiterjesztéséhez.28 Az előadók közül elmaradó Székely István helyett Kisparti János tanácstag rendszeresen vezetett órákat ugyancsak latintanítási módszerekhez, továbbá római filozófusok és egyházatyák szövegeinek tanulmányozásához kapcsolódóan. Szintén kimaradt az óraadók közül Siegescu József 1927-es nyugalmazását, illetve 1931-ben bekövetkező elhalálozását követően. A nyelvtudomány–történelem szakcsoport területei között pedig megszűnt a román nyelv és irodalom előadása (Almanach, 1932a, pp. 60–61), amely azt jelzi, hogy az intézet 1925-ös átszervezését követően a képzés igyekezett minden tekintetben idomulni a középiskoláztatás megváltozott kontextusához.

A mennyiségtan–természettudományi szakcsoportokhoz kötődő órák vonatkozásában csekélyebb volt a fluktuáció az előadók között. A mennyiségtan területén Tóth Géza főiskolai tanár, illetve Egerváry Jenő felsőipariskolai tanár csatlakozott a tanárképzőhöz matematikatanítási módszertan, valamint a matematikai fizika differenciálegyenleteinek előadásával (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1930, pp. 10–12). A természetrajz szaktárgyai közül a növénytanon nyugalomba vonult Mágócsy-Dietz Sándor helyett Méhes Gyula, egyetemi magántanár és Tuzson János, a növényrendszertan és növényföldrajz nyilvános rendes tanára hirdetett órákat az állattan középiskolai tanításának módszertana, továbbá a növénycsaládok fosszilis alakjai területéből (Almanach, 1931a, p. 55, p. 70; Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, pp. 11–12). Az állattan területén előadó Székely Lajos nem hirdetett órákat a korszakban. A természetrajzhoz szorosan kapcsolódó földrajz területén Karl János, a budapesti kegyesrendi gimnázium tanára adta elő az 1929/1930–1931/1932. tanévekben a földrajz tanításának módszertanához kapcsolódó gyakorlatot (Budapesti M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Évkönyve, 1930, p. 11; Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, p. 12). Kémián Csűrös Zoltán műegyetemi adjunktus, valamint Loczka Alajos középiskolai szakfelügyelő, az Országos Közoktatási Tanács jegyzője új tanerőkként a szerves kémiából, illetve a kémiai kísérletek tanításának módszertanából vezettek stúdiumokat (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, p. 11).

Az 1930/1931. évben az intézet a korábbi hagyományoknak megfelelően hirdetett pedagógiai elméleti előadást, amelyet ezúttal Bognár Cecil, bencés rendi szerzetes, az ismeretelmélet, a logika, a pszichológia és kísérleti pedagógia magántanára vezetett (Almanach, 1929a, p. 59).29 Bognár felkérésében szerepet játszhatott, hogy az igazgatótanács az 1930. november 27-i ülésén a már nyugalomba vonult Fináczy Ernőt kérte fel elméleti pedagógiai előadás tartására, Fináczy azonban ezt nem vállalta.

A nem szaktárgyi órák közül az iskola-egészségtan vezetését az 1922/1923. tanév óta Lobmayer Géza, a sebészet magántanára látta el, aki az 1930/1931. tanévig tartotta a kurzust. Ekkor az igazgatótanács Bexheft Ármin, a budapesti evangélikus gimnázium iskolaorvosát, egészségügyi szakfelügyelőt kérte fel külön a női és férfi jelöltek számára az előadások vezetésére (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, p. 12).30 A gyorsírás az 1923/1924. tanévet követően jelent meg ismét az intézet tanrendjében, amelyet korábbi előadója, Wagner József, gyakorlóiskolai tanár, a gyorsírás egyetemi lektora vezetett (Almanach, 1931a, p. 73; Budapesti M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Évkönyve, 1930, p. 12).

Az intézet adminisztratív személyzetéből Pomlényi Antal 1926 januárjában kivált, hirtelen megbetegedése miatt. Miután Pomlényi kórházi és szanatóriumi kezelése ellenére 1926. május 29-én elhunyt, helyének betöltése kulcsfontosságú volt, hiszen az 1924: XXVII. törvény jelentékeny adminisztratív terhet eredményezett az intézet vezetése számára. Emiatt már Pomlényi betegségének kiújulásakor azonnal egy ideiglenes napibéres szolgával pótolta az elnökség munkaerejét, aki a bölcsészeti kar dékáni hivatalából érkezett.31 Mivel Farkas Mihály32 foglalkoztatása csak átmeneti volt, s mielőbb véglegesen szerette volna az elnökség betölteni Pomlényi megüresedett helyét, ezért még az is felmerült, hogy saját hatáskörben rendezze a kérdést,33 amihez azonban a VKM nem járult hozzá.34 Emiatt a tanárképző intézetnek rendes pályázatot kellett hirdetnie, amelyre csak hároméves előzetes szolgálat nyomán lehetett jelentkezni, amelynek Farkas nem felelt meg, mivel szolgálatát 1926 áprilisában kezdte. Így helyette Máté Áront, szintén a bölcsészeti karon szolgáló altisztet nevezte ki a kultusztárca, Máté helyét pedig Farkas vette át a karon.35

Az új altiszt mellett 1926. október 1-től a tanárvizsgáló bizottság napidíjasát, Wiener Gézát is alkalmazta az elnökség ideiglenes napidíjasként, hogy az adminisztrációs ügyvitel ne akadjon meg a folyamatosan növekvő terhelés mellett. Díjazásának biztosítására azonban folyamatos küzdelmet kellett vívnia az intézet vezetésének a kultusztárcával.36 Valójában ideiglenes díjnok helyett az elnökségnek állandó adminisztratív munkatársra lett volna szüksége, ezért Wiener ideiglenes alkalmazását véglegessé kívánták tenni.37 Költségvetési okok miatt azonban a VKM előbb csak ahhoz járult hozzá, hogy az intézet saját költségvetésére alkalmazzon díjnokot, de a korábbiakhoz hasonlóan ideiglenes jelleggel.38 Majd Wiener mellett az 1928/1929. tanévtől egy másik napidíjas állandó foglalkoztatását is felvetette az elnökség,39 Ezt azonban ugyancsak elutasította a tárca, mindössze a második napidíjas ideiglenese alkalmazását tartotta lehetségesnek.40

Az igazgatótanács tagjai között a Fináczy Ernő 1930. szeptember 1-i nyugalmazásával megüresedő helyre az intézet vezetése Gombocz Zoltánt jelölte. Kinevezését az elnökség egyfelől azért tartotta szükségesnek, mert a tanárvizsgáló bizottságban a magyar és a francia nyelv cenzora volt, így mindkét modern nyelvi filológiai területen alkalmas volt a jelöltek tanulmányi irányítására. Másfelől Gombocz 1928 óta az Eötvös Collegium igazgatójaként is működött, így a professzionalizmus formálásában érdekelt két intézmény kapcsolódásának elősegítése volt remélhető személyén keresztül.44 Ez a kapcsolódás azonban eleve egyenlőtlen volt, hiszen az Eötvös Collegium tanulmányi rendszere a tanárképző intézet tantervi utasításainak volt alárendelve, amely előfeltétele volt az internátus tagjai felmentésének a tanárképző intézeti órák látogatása alól.45 Így Gombocz igazgatótanácsi taggá történő kinevezése mögött az a megfontolás is meghúzódhatott, hogy személyén keresztül szorosabbra fűzze a befolyást a tanárképző a Collegium felett. Ez a várakozás azonban nem teljesült, hiszen egyfelől az Eötvös Collegium belső ügyvitelében nem merült fel az 1930–1935 közötti időszakban olyan adat, ami a tanárképző intézet további befolyásának növekedésére utal (Garai, 2016, pp. 218–237), másfelől Gombocz 1935. május 1-i váratlan halálát követően ez a kapcsolat megszűnt. Megüresedett helyére az elnökség nem tett javaslatot az 1935/1936–1940/1941. ciklusra kinevezendő bizottsági tagok között, így az igazgatótanács több évig megfogyatkozott létszámmal működött.46

Fináczy Ernő mellett ugyancsak távozott a tanácstagok közül Pauler Ákos, aki tanárvizsgáló bizottsági tagságát is megszüntette egészségügyi okok miatt, így a tanárképző intézetben is lemondott igazgatótanácsi helyéről.47 Az elnök a többször javaslatba hozott Némethy Gézát ajánlotta a VKM figyelmébe a klasszika-filológiai tagok ellenőrzésére.48 A VKM ezúttal teljesítette az intézet kérését,49 azonban Némethy az 1932/1933. tanév végén nyugalomba vonult (Almanach, 1934a, p. 58), s az így megüresedő helyet az egyetem klasszika-filológiai tanszékén és a tanárképző intézetben is a Szegedről visszatérő Huszti József foglalta el.50

Négyesy László ugyancsak nyugalomba vonult az 1932/1933. tanévben,51 helyére az igazgatótanács Császár Elemért, a magyar irodalomtörtétnet nyilvános rendes egyetemi tanárát szemelte ki (Almanach, 1936a, p. 63). Kinevezése azonban a felekezeti arányokat a protestánsok oldalára billentette el a vezetőségben, így az elnök felvetette, hogy emiatt az intézet a katolikus jellegű egyetem mellett működve közéleti támadások céltáblájává válhat. Ezt úgy kívánta elkerülni az intézet, hogy Huszti és Császár kinevezését egyszerre javasolta a VKM számára elterelve a figyelmet arról, hogy a protestánsok jutnak többségbe az igazgatótanácsban.52 Petz Gedeon távozásával, illetve Kornis Gyula elnökké válásával ugyancsak megüresedett egy tanácstagi szék, amelynek betöltésére Yolland Artúrt javasolta az elnökség.53 A kultuszminiszteri jóváhagyást követően,54 Kisparti Jánost Szegedre nevezte ki a VKM tankerületi főigazgatónak,55 Mikola Sándor pedig nyugalomba vonult, azonban óraadóként továbbra is közreműködött a fizika szakos jelöltek módszertani képzésében (ld. Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1936a, p. 13). Helyükre Pintér Jenő budapesti tankerületi főigazgatót, illetve Madai Gyulát, az Országos Középiskolai Tanáregyesület elnökét, országgyűlési képviselőt jelölte az intézet vezetése.56 Pintér és Madai Mikolához és Kispartihoz hasonlóan „politikai kinevezetteknek” tekinthetők, akik nem elsősorban a középiskolai tanárságot, hanem kormányzati-végrehajtó hatalmi kapcsolódásuk miatt a kultuszkormányzat érdekei miatt kaptak megbízást. Így az intézethez való kapcsolódásuk megerősíti, hogy az igazgatótanácsban a középiskolai tanárság számára fenntartott helyek valójában a professziós intézet feletti kormányzati befolyás fenntartását szolgálták.57

A tanárképző intézet kinevezett és beosztott tanárai között az 1930/1931–1935/1936. ciklus során nem volt olyan mértékű személyi fluktuáció, mint az igazgatótanács tagjai között. Csupán egyetlen változás regisztrálható ebben a csoportban: Kerényi Károly kinevezett tanár 1934 nyarán a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen nyert katedrát nyilvános rendkívüli tanárként (Lengvári, 2015). Az igazgatótanács a megüresedett állást modern nyelvi filológussal kívánta betölteni, hiszen Kerényi és a másik rendes tanár, Vayer Lajos is klasszika-filológus volt. A tanács döntését azzal indokolta, hogy az 1924: XI. törvény megváltoztatta az élő és a klasszikus nyelvek tanításának arányait a középiskolákban, s ezt az élő idegen nyelvek számára kedvező fordulatot az 1934: XI. törvény is fenntartotta, amelynek révén lehetővé vált, hogy a középiskolások a görög helyett második nyelvként egy élő nyelvet válasszanak. Mivel a középiskolákban a francia és a német számított a két legnépszerűbb modern nyelvi tárgynak, így Pukánszky Bélát szemelték ki az üresedésben levő hely betöltésére, aki 1922 óta volt a közgazdaság-tudományi karon előadó, 1927-ben magántanári képesítést szerzett, majd 1930-tól a tanárvizsgáló bizottság, 1932-től pedig az Akadémia levelező tagjává vált.58 A VKM a gazdasági válság miatt érvényben levő kinevezési tilalom miatt azonban csak 1935 júliusától látta realizálhatónak az előterjesztés teljesítését.59

Az igazgatótanács összetételéhez hasonlóan, az óraadásra felkért tanári kar összetétele is számos ponton megváltozott a ciklus során részben a professzionalitás formálásának standardizálása, részben pedig a világgazdasági válság miatt bevezetett költségvetési megszorítások miatt, amelynek következtében az intézetben meghirdetett félévi teljes óraszám nem haladhatta meg a 100 órát.60 A nyelv és a történelmi szakcsoportok közül a francia nyelv és irodalom területén Németh Sándor megbízatását az igazgatótanács 1930 novemberében megszüntette,61 azonban az angol nyelv területén továbbra is tartott módszertani gyakorlatokat (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1936, p. 12). Németh helyett a tanárképző intézeti tagok számára az egyetemi francia előadó kurzusainak látogatása volt ajánlott, majd az 1935/1936. tanévtől Gáldi László, az Eötvös Collegium szolgálatra beosztott középiskolai tanára, díjazásban részesülő egyetemi gyakornok vezette a gyakorlatokat (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1936, p. 10).

A német filológia területén Koszó János 1935-ben az Erzsébet Tudományegyetemre nyert nyilvános rendes tanári kinevezést (Garai, 2016, p. 221; Lengvári, 2015), helyére vitéz Réz Henrik, a budapesti evangélikus gimnázium tanára kapott óratartásra megbízást az 1935/1936. tanévtől (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1936, p. 10). A történeti óraadók közül Áldásy Antal, a középkori egyetemes történet nyilvános rendes tanára 1932 júliusában elhunyt (Almanach, 1932a, p. 50), helyét az 1932/1933. tanévtől Lukinich Imre, a kelet-európai történelem nyilvános rendes tanára vette át (Almanach, 1933a, p. 50; Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1933a, p. 8). A szakterülethez ugyancsak előadóként csatlakozott az 1935/1936. tanévben Solymossy Sándor, az etnológia magántanára, aki egyúttal a szegedi egyetem nyugalmazott nyilvános rendes tanára volt (Almanach, 1936a, p. 72; Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1936, p. 9).

A magyar nyelv és irodalom előadói közül Négyesy László utódjává az előadók között62 csakúgy mint a tanárvizsgáló bizottságban, a tanárképző intézet óraadói között is Kéky Lajos, a 19. század magyar irodalomtörténetének címzetes rendkívüli tanára vált (Almanach, 1935a, p. 64; Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1934, p. 8), aki felkérésekor jelezte az elnökségnek, hogy egyetemi előadását ajánlja fel, mivel ez volt a szokás az óratartásra felkért egyetemi tanárok körében.63 Az igazgatótanácsban Császár Elemér helyettesítette Négyesyt, előadóként azonban a ciklusban csak az 1930/1931. tanévben (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, p. 8) vezetett órát. Hasonlóképen, Szinnyei Ferenc, a 19. századi magyar irodalomtörténet címzetes rendkívüli egyetemi tanára is időszakosan, az 1933/1934., valamint az 1935/1936. tanévben vezetett Arany János költészetéhez kapcsolódó kurzusokat (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1934, p. 9; Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1936, p. 9).

A klasszikus nyelvszakokon Kerényi Károly 1934-es távozását követően pótlására Vézner Károly kegyesrendi gimnáziumi tanárt kérte fel az elnökség a latin irodalom tanításának módszertanához kapcsolódó gyakorlat tartására (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1936, p. 12). Kispari János egy évvel későbbi kiválását pedig Horváth Endre, az újgörög egyetemi lektorának felkérésével orvosolta az igazgatótanács, aki a görög érettségire készülők számára vezetett gyakorlatokat az 1934/1935. tanévtől (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1937, p. 11). A művészettörténeten Hekler Antal mellől kikerült az előadók közül Kőszegi László, aki mellőzöttségét nehezen vette tudomásul. Előbb 1930-ban kérelmezte, hogy az Iparművészeti Iskolában meglevő státusza mellett a tanárképző intézetbe is osszák be, azonban az elnökség ezt elutasította arra való hivatkozással, hogy a művészettörténetnek két egyetemi tanára volt a karon, így a szakot hallgató jelöltek megfelelő képzésben részesülhettek. Az 1930/1931. tanévet követően pedig már óratartással sem bízta meg az igazgatótanács a költségvetési megszorítások miatt (ld. Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1932).64 Kőszegi előbb Strausz István országgyűlési képviselőhöz,65 majd Karafiáth Jenő VKM-miniszterhez fordulva javasolta, hogy rendelje be a minisztérium szolgálattételre a tanárképző intézetbe, s a művészettörténet váljék az alapvizsga részévé.66 Emellett pedig ügyének kedvező elintézésében reménykedve kérését előadta Melich János alelnök részére is,67 aki az igazgatótanács elé vitte a kérést. Az 1932. június 9-i ülésen Négyesy László pártfogásába vette Kőszegit, amelynek hatására az elnökség felkérte Hekler Antal és Gerevich Tibor tanárokat az ügy véleményezésére.68 Annak ellenére született ez a döntés, hogy a VKM IV. ügyosztályának véleményes javaslattételre történő felkérésére az elnökség egyértelműen Kőszegi beadványának elutasítását kérte.69 Hekler és Gerevich véleménye alighanem egybeesett az intézet vezetőségének álláspontjával, mert később sem kapott beosztást Kőszegi.

A mennyiségtani-természettudományi szakcsoportokhoz tartozó szakterületek oktatói között ugyancsak számos változás regisztrálható. Mennyiségtanon Fejér Lipót az új ciklusban már nem vállalt órákat, Rados Gusztáv az 1933/1934. tanévig tartott a felső algebra kérdéséhez kapcsolódó bevezető stúdiumokat, Kürschák József pedig 1933 márciusában elhunyt.70 Így a tanszakon a műegyetem oktatói kara hosszú időt követően nem képviseltette magát. Helyüket fokozatosan vette át Grynaeus István, aki az 1931/1932. tanévtől kezdett matematikai gyakorlatokat tartani az intézetben (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1932, p. 9), majd 1932 júliusában a differenciálgeometria és a véges folytonos csoportok területéből magántanári képesítést nyert a bölcsészkaron (Alamanach, 1935a, p. 70), illetve Veress Pál, aki az intézet beosztott tanáraként annak adminisztratív ügyei mellett az 1930/1931. tanévtől elemi mennyiségtani gyakorlatokat is vezetett (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1931, p. 11). Egerváry Jenő felsőipariskolai tanár az új ciklusban az 1934/1935. tanév kivételével ugyancsak közreműködött a mennyiségtani órák vezetésében (ld. Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1935).

Súlyos hátrány érte a természetrajz szakos jelölteket amiatt, mert a három részlettárgyból álló tudományterület egyikén, az állattanon teljesen megszűntek a tanárképző intézeti stúdiumok. Méhely Lajos 1932. augusztus 31-gyel nyugalomba vonult,71 Méhes Gyulának pedig az igazgatótanács az 1930/1931. tanév óta nem adott megbízást, mivel órái Méhely kurzusainak tematikáját követték, s az intézet vezetése nem tartotta célszerűnek két ugyanolyan tematikai fókuszú stúdium párhuzamos hirdetését.72 Méhely nyugalomba vonulását követően Zimmermann Ágoston, az emlős háziállatok anatómiájának és az emlősök fejlődéstanának magántanára, az állatorvosi főiskola rendes tanára az 1932/1933–1933/1934. tanévekben még vezetett összehasonlító anatómiai órákat (Almanach, 1934a, p. 61; Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1933, p. 10; Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1934, p. 10), ezt követően azonban minden jel szerint a terület ellátatlan maradt. A földrajz területén Karl János az 1931/1932. tanév végével leköszönt, s a mellette egy évig párhuzamosan működő Bodnár János, gyakorlóiskolai tanár vette át helyét (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1932, p. 12).

Kémiából Csűrös Zoltán műegyetemi oktató jelenléte az intézetben az 1934/1935. tanévig mutatható ki szerves kémiából hirdetett órái révén (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1935, p. 9). Az 1932/1933. tanévtől vezetett fizikai-kémiai repetitóriumot Erdey-Grúz Tibor (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1933, p. 9), aki úgy tűnik, hogy egyszerűen önmagát ajánlotta az óratartásra az elnökségnél. Erdey-Grúz ugyanis 1932 májusában levélben kereste meg Melich Jánost azzal, hogy Buchböck Gusztáv professzorral megbeszélte fizikai-kémiai számítások hallgatói előadásokon alapuló gyakorlatok megtartásának a kérdését, amelynek vezetését szívesen vállalta volna abban a reményben, hogy így az előadások anyagait rendszerezhessék az órák folyamán és a számolásokat gyakorolhassák.73 Melich a kérést az igazgatótanács elé terjesztette, amely hozzájárult annak teljesítéséhez,74 így Erdey-Grúz a ciklus hátralevő részében az intézet oktatója maradt (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1936, p. 9). Ugyancsak csatlakozott a területhez Markay Imre, műegyetemi adjunktus, aki a kémiai technológia középiskolai vonatkozásait vezette elő a hallgatóknak (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1935, p. 11).

A természettudományi rajzgyakorlatok vezetéséről 1932. szeptember 7-vel lemondott Schauschek Árpád műegyetemi oktató.75 Bár az elnökség megpróbálta maradásra bírni,76 Schauschek kitartott elhatározása mellett egészségügyi okokra hivatkozva, s maga helyett Plich Dezső képzőművészeti főiskolai tanárt, Sinkó Pál műegyetemre beosztott középiskolai tanárt, valamint Bokor László gyakorlóiskolai oktatót ajánlotta.77 Melich Mauritz Béla és Mágócsy-Dietz véleményét kérte ki az ajánlott személyekről, akik Sinkó Pált javasolták az elnökség részére.78 Sinkó azonban csak az 1932/1933. tanévben vezette a rajzgyakorlatokat (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1933, p. 11),79 helyét a ciklus későbbi szakaszában Bán Tibor, szintén a műegyetemre beosztott középiskolai tanár vette át (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1934, p. 11).

A szaktárgyakhoz nem kapcsolódó területek közül az iskola-egészségtanon Bexheft Ármin 1933. január 7-én elhunyt.80 Az elnökség Bárczi Gusztávot szemelte ki helyettesítésre az 1932/1933. tanévtől, aki működését a női tanárjelöltek részére tartandó előadással kezdte meg.81 Jelentése szerint az óra intézetlátogatásokból állt: megtekintették az értelmileg akadályozottságban szenvedők diagnosztikáját a gyógypedagógiai intézetben, a látássérültek, valamint a siketnéma tanulók tanításának gyakorlati eljárásait, középiskolákban tanulmányozták a beszédzavarok előfordulását, illetve a Társadalombiztosító Intézet képességvizsgáló felmérését is megtekintették.82 Működése során félévi váltásban, heti egy órában tartotta a férfi, illetve a női tanárjelöltek részére az előadásokat (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1937, p. 13).

A legnagyobb változás azonban az elméleti pedagógiai előadások megszűnését követően a theoretikumok bevezetéséhez kapcsolódott, amely a gyakorlóévi szabályzat szerint a középiskolai tanítás során alkalmazott gyakorlati eljárások elméleti vonatkozásait tárgyalta a gyakorló jellegű iskolák és a gyakorlóiskola igazgatóinak előadásában.83 Az intézkedést a professzionalitás egységes protokollok mentén történő formálására vezette be az igazgatótanács, s ezért felmerült annak a gondolata, hogy valamennyi gyakorlótanár-jelölt részére egységesen a gyakorlóiskola mindenkori igazgatója tartsa. Kisparti János azonban végig látogatta a gyakorló jellegű női iskolákat, s tapasztalatai nyomán az elnökség úgy döntött, hogy a női tantárjelöltek a számukra kijelölt gyakorló jellegű intézetekben hallgathatják a theoretikumokat. A férfi jelöltek számára pedig a gyakorló iskola mellett további gyakorló jellegű intézeteket jelöltek ki. Csupán azoknak a jelölteknek kellett a gyakorlóiskolában jelentkezniük, akik egyébként is ott töltötték pedagógiai évüket, vagy létszám felettiek voltak, és Budapest egyéb középiskoláiba nyertek beosztást.84 Így a tanárképző intézet tanári kara kibővült Bernolák Nándorral, a Mária Terézia Leánylíceum, Radák Olga, az Erzsébet Nőiskola, valamint Staud János, a gyakorlóiskola vezetőjével (Budapesti M. Kir. Középiskolai tanárképzőintézet Évkönyve, 1932, p. 11).

Az adminisztratív személyzet alkalmazásában hasonló természetű kihívásokkal kellett az elnökségnek szembenéznie, mint az előző ciklusban. Máté Áron továbbra is a tanárképző intézet egyetlen altisztje maradt, akinek a világgazdasági válság alatt az intézet csupán azt a juttatást tudta garantálni szerény havi illetménye mellett, hogy időről időre a dologi költségvetésből megspórolt összegekből egyenruhát készíttetett számára.85 Wiener Géza ideiglenes díjnoknak és Dénes Kálmán, a munkatorlódás idejére alkalmazott másik ideiglenes díjnoknak azonban még ennél is kevesebbel kellett beérnie, mindössze a jövedelmük adózásához kapcsolódóan tudott kedvezményt elérni az intézet vezetése.86 A tanárképző intézeti gyakorlatokon végzett tevékenységeikért (szertáros, kísérletek előkészítése) azonban a számviteli fegyelem miatt nem kaphattak juttatásokat, a korábbi időszaktól eltérően.87 Az elnökségnek emellett azt is bizonygatnia kellett, hogy alkalmazásuk szükséges, mivel a hallgatók létszáma az 1931/1932. tanévben elérte az 1979 főt, amely több ezer adminisztratív ügyletet (feljegyzések, pecsétek, iratok kiállítása) eredményezett.88 Így az intézet vezetésének többszöri kérésére a VKM végül hozzájárult,89 hogy a korábbi rendelkezéseket megújítva a tanárképző intézet továbbra is engedélyezze ideiglenes díjnokok foglalkoztatását, s szükség szerint a tanárvizsgáló bizottság részére is átadhassa egyiküket az adminisztratív teendők feltorlódásának időszakára.90

A tanárképző intézet 1925-ös újjászervezését követő évtized személyi változásairól hat szempont mentén lehet összefoglalni a legfontosabb változásokat. Az egyik az elnök személyének a kiválasztásához kapcsolódik: a VKM lojális személyeket kívánt az intézet élén látni, ami Petz Gedeon és Kornis Gyula esetében is érvényesült. A másik ugyancsak jól tetten érhető fejlemény, hogy az igazgatótanácsban a középiskolai tanárok számára fenntartott székeket valójában szintén a kormányzati kultuszpolitikához közel álló személyekkel töltötte fel az elnökség, illetve a kultusztárca, amely egyszerre volt a professziós intézet feletti politikai kontroll kifejeződésének eszköze, és szolgált egyúttal a jelöltek feletti eszmei-ideológiai befolyás kialakítására, hiszen más igazgatótanácsi tagokhoz hasonlóan a középiskolai hátterű tanácstagok is rendszerint megtalálhatók voltak az óraadók között.

Ehhez kapcsolódik a harmadik aspektus: a vizsgált időszakban az igazgatótanácstagi kinevezésekben visszaszorultak a szaktudományos szempontok és jobban előtérbe kerültek a kultúrpolitikai, közoktatáspolitikai aspektusok. Ez jól megragadható Kornis Gyula kinevezésében, aki lényegében nem tudta ellátni a rábízott klasszikus jelöltek felügyeletét. A hatalompolitikai megfontolások mellett az 1924: XI., illetve az 1934: XI. törvény közoktatást átformáló hatásai érvényesültek a kinevezett és beosztott tanárok megválasztásában, valamint az óraadásra történő felkérésekben. A neohumanista képzési eszmény érvényesítésének nehézségeit jól jelzi, hogy a középiskolai törvények miatt az elnökség kénytelen volt latin, illetve görög érettségire felkészítő gyakorlatokat hirdetni a tanárjelöltek számára.

A negyedik aspektus az óraadókhoz kapcsolódik: a tanárképző intézet képzési profiljának átalakításával, a középiskoláztatás igényéhez történő igazodással az egyetemi tanszemélyzet mellett igen markánsan jelen voltak a gyakorlóiskolához, egyéb középiskolákhoz kapcsolódó előadók. Az egyetemi előadók között jól azonosítható csoport, az Eötvös Collegiumhoz kapcsolódó oktatók, akik vagy az internátus egykori növendékei, vagy annak felkért tanáraiként kaptak megbízást a tanárképző intézeti óravezetésre. Szembetűnő azonban, hogy a bölcsészkari előadók között is több középiskolai tanár, illetve gyakornok kapott helyett. A módszertani jellegű órákat, illetve a theoretikumokat pedig jobbára a középiskolához szorosan kötődő óraadókra bízta az intézet vezetése. Így a tanárképző egyfajta munkamegosztást alakított ki a professzionalizmus, tehát a szaktudományi teoretikus és a tanári gyakorlat elméleti vonatkozásainak formálása, valamint a professzionalitás egységes protokollok mentén alakítása fölött. Ez a munkamegosztás ugyanakkor megtörte az egyetemi tanárság professziós autoritását a professzionalizmus, illetve a professzionalitás formálása fölött.

Ez utóbbihoz kapcsolódik az ötödik aspektus: az elméleti pedagógia teljesen eltűnt a tanárképző intézet tantervéből, s helyét átvették a gyakorlati pedagógia elméleti vonatkozásait tárgyaló theoretikumok, ami szintén annak a következménye volt, hogy az intézet a középiskolai törvények által létrehozott keretekhez igazodjon. Előadóit Kornis Gyula előzetesen ellenőriztette, s csak Kisparti János jelentését követően határozott az igazgatótanács az órák „decentralizálásáról”, azaz a gyakorló jellegű és a gyakorlóiskolában történő hallgatásuk lehetővé tételéről.

Végül azt is szükséges megjegyezni, hogy az adminisztratív személyzet foglalkoztatásának nehézségei, juttatásaik garantálása, újabb kisegítő személyzet intézethez rendelésének ügyei azt sugallják, hogy a VKM egyszerűen nem volt tisztában azzal az adminisztratív terheléssel, amellyel az intézet vezetésének szembe kellett néznie az összes hallgató tanulmányának ellenőrzése következtében. A tanárképző intézet a beosztott tanárok, az állandó jelleggel foglalkoztatott idegilenes díjnok és az 1927-től engedélyezett második kisegítő díjnok alkalmazásával is csak nagy nehézségek árán tudta az intézet adminisztrációját fenntartani.