6. A kutatás módszerei és forrásai

A tanárképző intézet, illetve a tanárvizsgáló bizottság működésének elemzése történeti megközelítésben történik, amely ezen intézmények belső mechanizmusainak és az általuk fenntartott professzió állapotváltozásainak megértését célozza (Németh, 2013, p. 25; Veress, 2019, pp. 98–99). Az értelmezési keret kialakításához a professzióelméletek kritikai-hatalomelméleti megközelítéséből származtatott fogalmi rendszert alkalmazom a munka során, kiemelt figyelmet helyezve a deprofesszionalizáció jeleinek azonosítására az egyes intézmények, illetve az általuk formált intézményrendszer egészének a vonatkozásában (Freidson, 2001, pp. 129–130; Jarausch, 2012, pp. 179–183; Larson, 2017, pp. XIX–XVI). Az elméleti keretrendszer alkalmazása lehetővé teszi, hogy a források értelmezésének hermeneutikai szakaszát ne csupán a kutató egyéni szubjektív benyomásai irányítsák, hanem egy szisztematikusan kialakított fogalmi rendszer, amely így az értelmezés folyamatát rendszerezetté és az értelmező szubjektumától elhatárolttá teszi. Az értelmezést elsősegítő fogalmak rendszere az értelmezés folyamatán keresztül maga is struktúrát hoz létre a vizsgálat tárgyát illetően, amelyet dialektikus szintézis keretében tárok az olvasó elé. Ez azt jelenti, hogy a kutatás tárgyát és az azt körülvevő környezet kölcsönös egymásra hatását egyszerre mérlegeli az értelmezési folyamat során a kutató (Betti, 1992, pp. 15–19; Garai, 2022a, pp. 33–34; Kéri, 2001, pp. 69–73).

Ezt a kölcsönös egymásrautaltságot az Ugrai János által javasolt intézménytörténeti léptékváltásokon (Ugrai, 2019, p. 273), azaz a tanárképzés intézményeinek makro, mezo és mikro megközelítésű tárgyalásán keresztül mutatom be. Ezt lehetővé tesz az elméleti megközelítés flexibilitása is, hiszen a professziós monopólium fenntartásának, illetve megrendülésének módjai azonosíthatók a makro (a társadalmi-politikai rendszer), mezo (az intézmények működése), illetve mikro (az intézmények belső viszonyai) szintekhez kapcsolódóan egyaránt (Evetts, 2003, p. 299).

A kutatás emellett vállaltan idiografikus megközelítésű, amely arra a kutatói döntésre utal, hogy a középiskolai tanárképzés intézményeinek a működését a két világháború között nem csupán egy-egy rájuk jellemző aspektus forrásanyagának a vizsgálatán keresztül értelmezem (ebből generalizáló jellegű következtetéseket levonva), hanem a hozzájuk kapcsolódó teljes forráskorpuszt is bevontam az elemzésbe. Ez amellett, hogy az intézmények működésének szélesebb spektrumát tárja a kutató és az olvasó elé, azt is szolgálja, hogy összességében teljesebb megértést lehessen elérni a vizsgált két intézmény belső körülményeire, az általuk alkotott intézményi szerkezetre és felettes hatóságukkal történő kapcsolataik változásainak természetére vonatkozóan (Babbie, 2021, pp. 19–22).

A kutatás egészét ugyan kvalitatív kutatási paradigma vezérli, azonban a kvalitatív adatgyűjtés és elemzés mellett kvantitatív adatgyűjtés és elemzési eljárás is szerepet kapott a kutatási folyamatban. Így a vizsgálatot egy kevert módszertani megközelítés (qualitatively driven multimethod research) jellemzi, amely beágyazott (embbedded/nested design) felépítéssel rendelkezik. Ennek a kutatási elrendezésnek az alkalmazása lehetővé teszi, hogy a kvalitatív módszerrel gyűjtött és elemzési eljárásban értelmezett forrásokat a kvantitatív adatok vizsgálata kiegészítse és így a vizsgált történeti jelenség megértése teljesebb legyen. Ennek következtében a kutatás eredményeinek az értelmezése árnyaltabbá válik, hiszen az argumentáció több megközelítés együttes alkalmazására épül (Király et alii, 2011, p. 101). Ez ugyanakkor nem jelenti a kétféle paradigmával gyűjtött és eltérő elemzési lépésekben vizsgált adatok egyenlő súllyal történő megjelenését a kutatásban. Mivel a kutatás kvalitatív paradigmát követ, a kvantitatív adatok és azok értelmezése kiegészítő szerepet kaptak a vizsgálat szempontjainak kiteljesítésében (Anderson, 2016, p. 235; Hesse-Bieber, Rodriguez, & Frost, 2015, p. 7).

A kutatási megközelítésből fakadóan a kutatási kérdések több léptéke, illetve szintje különíthető el (ld. 1. táblázat). Az egyes szintek az intézményeket, illetve az intézményrendszer és a felettes hatóság viszonyrendszerét, míg az a)-b) alkérdések a mikro, a c) a mezo, a d) pedig a makro lépték vizsgálati szempontjait képviselik. A kutatás első fő kérdése arra vonatkozik, hogy a tanárvizsgáló bizottság működésének mikro, mezo és makro léptékei a vizsgált időszakban miként változtak? Ehhez az alábbi vizsgálati szempontok társulnak: a) hogyan változott a bizottság tagjainak, elnökségének és adminisztratív személyzetének háttere; b) hogyan módosult a tanárvizsgáló bizottság belső ügyvitele, miként tartotta fent a professziót az intézmény a tanárképzés és a középiskolai tanári hivatás felett, erre a tanári vizsgák száma hatással volt-e; c) a tanárvizsgálati szabályzatokat milyen módon alkotta meg a tanárvizsgáló bizottság, ebben a társbizottságok és a tanárképző intézet részt vettek-e, a tanárvizsgálati szabályzatok értelmezésének vannak-e intézmények közötti aspektusai; d) hogyan alakul a vizsgált időszakban a tanárvizsgáló bizottság és felettes hatóságának a viszonya, a viszonyrendszer változásai milyen hatással vannak a professzió fenntartására?

A kutatás második fő kérdése arra vonatkozik, hogy a tanárképző intézet mikro, mezo és makro szintjei hogyan változtak az 1920–1936 közötti időszakban. Ehhez az alábbi vizsgálati szempontok kapcsolódnak: a) miként változott a tanárképző intézet igazgatótanácsának, tanári karának és adminisztratív személyzetének háttere; b) a tanárképző intézet belső ügyvitele, a professzionalizmus formálását célzó képzése hogyan módosult, a hallgatói létszám változásai visszahatottak-e képzésére; c) a tanárképző intézet képzési céljai milyen módon változtak, s ezek hogyan hatottak a gyakorlógimnáziummal és gyakorló jellegű iskolákkal, a bölcsészeti karral, a tanárvizsgáló bizottsággal, illetve a társegyetemek tanárképző intézeteivel való kapcsolatokra; d) hogyan alakul a vizsgált időszakban a tanárképző intézmény és felettes hatósága viszonya, a viszonyrendszer változása hatással volt-e a professzionalizmus vagy professzionalitás formálására és tágabban a professzió fenntartására?

A kutatás harmadik fő kérdése arra vonatkozik, hogy a tanárképzés intézményei által formált intézményrendszer és a felettes hatóságuk, a VKM mikro, mezo és makro léptékei milyen módon változtak a két világháború közötti időszakban. Ehhez a fő kérdéshez az alábbi vizsgálati szempontok kapcsolódnak: a) a VKM sajátos szempontokat követett-e a tanárképző intézetek személyzetének kinevezésekor; b) A VKM-nek voltak-e egyedi szempontjai az intézmények belső ügyvitelének alakításában, a professzió, professzionalizmus és a professzionalitás formálására; c) a VKM fellépett-e azzal az igénnyel, hogy a professziós intézmények egymáshoz fűződő kapcsolatrendszerét bármilyen módon befolyásolja akár a rájuk vonatkozó szabályzatok egyoldalú módosításán, vagy egyedi szabályalkotás útján; d) a tanári professzió fenntartásában, a professzionalizmus formálásában és a professzionalitás egységes protokollok mentén történő standardizációjában a VKM mennyiben támaszkodott a szakértői csoportokra, s mennyiben követett sajátos egyéb megfontolásokat?

A kutatás eredményeinek a bemutatása során az első és a második fő kérdés tárgyalása az egyes alkorszakokban egy-egy különálló alfejezetben kerül sor. Ezekhez kapcsolódóan az alfejezeten belül integráltan jelennek meg a tanárképző intézményrendszer és a VKM kapcsolataira vonatkozó szempontok mikro és mezo vonatkozásai. Ennek a tárgyalási módnak az alkalmazásán keresztül egyszerre lehetséges a deprofesszionalizáció Eliot Freidson által meghatározott tipológiai elemeit az intézményrendszeri szereplők és az állam kapcsolatainak a vonatkozásában, valamint az intézmények belső működési mechanizmusainak a vetületében is vizsgálni (Freidson, 2001, pp. 129–130). A harmadik fő kérdés mezo és makro aspektusainak tárgyalása összevontan jelenik meg az alfejezeteken belül egy további részfejezetben a mezo léptékhez kötötten. Ezt a tárgyalási megközelítést a tanárképzés intézményeinek igazgatási logikája teszi szükségszerűvé, hiszen állami intézményekként az intézményrendszer szereplőinek egymás közötti kapcsolataiból és gyakran ezek szabályozásából rajzolódnak ki a professziós intézmények egymáshoz és az államhatalomhoz fűződő viszonya. Mivel mind a tanárvizsgáló bizottság, mind a tanárképző intézmény közvetlenül a miniszteriális végrehajtás, a VKM IV., egyetemi és főiskolai, illetve egy rövid ideig, 1919–1922 között az V., középiskolai ügyosztály alá tartoztak (Welker, 1984, pp. 2–3),1 amely működésük valamennyi aspektusában, így az egymás közötti viszonyrendszert és a felettes hatóságukkal való érintkezésekben is jogosult volt rendeleti úton irányadó szabályozást kiadni, így ez a két lépték gyakran a forrásokban is együttesen jelenik meg. Így tehát minden alkorszak vizsgálata két alfejezetre bomlik szét: az egyikben a tanárképző intézet, a másikban a tanárvizsgáló bizottság kerül tárgyalásra. Az egyes intézményekhez kötött alfejezeteken belül egy-egy további fejezetben a mikro, valamint a mezo és makro léptékek elemzésére kerül sor.

Az 1932–1944 időszak iratainak elrendezésében jelentős változások tapasztalhatók, amelyek vélhetően összefüggenek a Karafiáth Jenő és Hóman Bálint VKM-miniszterek által végrehajtott szervezeti változásokkal a minisztériumon belül (Welker, 1984, pp. 88–95). Amíg az 1932 előtti periódusban a budapesti és a vidéki tanárképző intézetek ügyei rendszerint egy-egy dobozban, illetve tételen belül találhatók, addig utána a budapesti,12 debreceni,13 szegedi-kolozsvári14 és pécsi15 intézmények ügyeit szétválasztották. Ugyanígy külön rendezték az intézményeket érintő általános ügyeket és a költségvetési jellegű kérdéseket.16 A források tartalmi vonatkozásaiban megállapítható, hogy a dokumentumtípusok ugyanazokat az ügyköröket ölelik fel, mint a korábbi időszakokban. Ezek az ügytípusok a tanárvizsgálati szabályzat 1932-es,17 a Gyakorlóévi Szabályzat és Utasítás 1933-as megújítása,18 az 1938–1941 közötti területváltozásokkal összefüggő tanárképesítési szabályváltozások,19 az ország II. világháborús részvételének eredményeként a tanárképzést érintő speciális rendelkezések,20 valamint a zsidóságra vonatkozó represszív jogszabályok és ezek a tanárképzést érintő vonatkozásainak21 tematikai csomópontjai köré csoportosultak.

Az 1944 késő őszi, 1945 kora tavaszi események rekonstruálására az Országos Levéltár 1945 utáni részlegében további kutatást végeztem a XIX-I-1-h, (a VKM Felsőoktatási és tudományos főosztály) szekció iratanyagai között. A vonatkozó időszak eseményeit részben megismerhetővé teszik a két fővárosi intézmény saját iratai,22 illetve a debreceni intézményekre23 vonatkozó források. Ezek a dokumentumok közvetlenül az ostrom előtti, a front átvonulására, valamint az azt követő közvetlen eseményekbe engednek betekintést.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Levéltárában a vizsgálat több forráscsoportot ölel fel. A 8/a. jelzett alatt található a bölcsészeti kar tanácsülésének jegyzőkönyvei és mellékletei (Kiss, Szögi, & Ujváry, 1988, p. 154), ezeknek a jegyzőkönyveknek a digitalizált és kereshető változatai elérhetőek a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon keresztül. A vizsgálat során a „tanárképző”, „tanárképezde”, „tanárvizsgáló” keresőkifejezéseket használtam az 1919–1945 közötti időszakra szűkítetten. A keresés nyomán kialakuló forráskorpusz a budapesti tanárképző intézet és tanárvizsgáló bizottság, valamint a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi kapcsolatára vonatkozóan ad tudósítást. Ezekben adalékok találhatóak az 1919-es forradalmi időszakot követő elszámoltatásokra az oktatók24 és a hallgatók,25 vonatkozásában, valamint az intézmények elhelyezésével,26 az egyre növekvő számú női hallgatók megítélésével,27 a tanárképző intézet 1925-ös reformjával,28 a bölcsészkari és tanárképző intézeti érdekek ütközőpontjába kerülő személyi kinevezésekkel,29 a kar és a tanárképző által adományozott ösztöndíj megállapításával,30 az 193531 és 194032 között tervezett egyetemi reformmal, valamint a középiskolai tanárság általános helyzetének értékelésével kapcsolatosan.33

A tanárvizsgáló bizottság működéséhez kapcsolódóan a 14/d és a 14/e állagok alatt található forrásokat vontam be a vizsgálatba. Előbbi a tanárvizsgáló bizottság elnökségének tanácsülési jegyzőkönyveit tartalmazzák 1921 és 1942. között. Az iratanyag nagyobb része az 1920-as évekhez kapcsolódik, az 1930-as és 1940-es évekről mindössze néhány jegyzőkönyv maradt fent. Az aránytalan forráseloszlás ellenére a fennmaradt iratok páratlan betekintést engednek abba, hogy a bizottság szűkebb vezetői testületében milyen szempontokat követett egy-egy ügykörhöz kapcsolódóan a döntéshozatali folyamat.34 Az utóbbi állag forrásadottságai szintén egyenetlenek, hiszen az 1920-as, 1930-as évekről mindössze két doboznyi irat áll rendelkezésre.35 Az iratanyagokban vizsgafolyamodványok, az ezekről kialakított szakértői vélemények,36 a tanárvizsgálatokkal kapcsolatos VKM rendeletek,37 a vizsgabizottság összetételével kapcsolatos jelentések és szabályozások,38 a tanárvizsgálati reformok dokumentációja,39 valamint a cenzorok díjazáshoz40 és az ügyvitel rendjéhez kötődő források állnak rendelkezésre,41 amelyből a bizottság belső működési mechanizmusai, valamint a társbizottságokkal, a tanárképző intézettel és a VKM-el fenntartott kapcsolatai rekonstruálhatók. A bizottság működési mechanizmusaiból feltárható, hogy a tanárjelöltek teoretikus és gyakorlati ismereteinek szabályozásán keresztül a professzió milyen változási folyamatokon ment keresztül a vizsgált időszaban. Ezt a szabályozásra vonatkozó rendelkezések külön dobozban található gyűjteménye is segíti, amelyben a Melich János által vezetett Tanárvizsgálati Rendeletek Könyve kronologikus rendben, a 19. század utolsó harmadától rögzítette a bizottság működésére vonatkozó szabályokat az 1934/1935. tanévig (Garai, 2022a, p. 36).42 A töredékes évkörök forrásanyagát egészítik ki az iktatókönyvek, amelyek a bizottság ügyforgalmát regisztrálták. A feljegyzések az iktatószám mellett az iratok tárgyát és szerzőjét rögzítették, bővebb kommentárt csupán esetenként fűztek az ügydarabokhoz. Így ezek a források arra alkalmasak, hogy belőlük bizonyos ügytípusok előfordulásának változásait, személyzeti módosulásokat, illetve bizonyos események bekövetkeztére lehessen belőlük következtetni (Kiss, Szögi, & Ujváry, 1988, p. 202).43

Az Egyetemi Levéltár tanárképző intézet elnökségére vonatkozó anyagai a 15/b. jelzet alatt találhatók. A forrásadottságokat alapvetően meghatározza annak a következménye, hogy az intézet a világháború időszakában a Múzeum körúti egyetemi kampusz C épületében működött, amely körül Budapest ostromának időszakában üzemanyagot tartalmazó hordókat halmoztak fel. Ezek egy tüzérségi lövedéktől lángra kapva az épület északi szárnyát, valamint a pincehelyiséget tűzbe borították. Mindkét épületrészben voltak az intézménynek iratai, amelyek közül a teljes könyvtár, a pénzforgalomra vonatkozó számviteli könyvek, az iktatókönyvek egy része, az elnöki irattárban levő kiemelt iratok, a tanárképző intézeti jelentkezőkönyvek, az igazgatótanácsi ülésekről felvett jegyzőkönyvek és általában a raktáron levő nyomtatványkészlet megsemmisültek.44

Így a tanárképző intézet esetében a forrásadottságok ugyancsak nagy aránytalanságokat mutatnak. Ezt jól megragadhatóvá teszi, hogy az 1920-as évek forrásanyagából mindössze egy dosszié maradt.45 A megmaradt iratanyag nagyobb része az 1930/1931–1933/1934. tanévek közötti időszakra koncentrálódik.46 Az 1934 utáni időszak forrásainak eloszlása sem egyenletes, az 1934–1937 közötti évekből nem maradt fenn érdemi forrásanyag, az 1938–1941 közötti iratok viszont több dobozt tesznek ki.47 A források elérhetőségének hullámzására jellemző, hogy az 1941/1942–1944/1945. tanévek közötti időszakról mindössze egy doboz maradt fenn.48

A dobozokba rendezett iratokban található ügyek egy jelentős részét a hallgatókkal kapcsolatos eljárások alkotják (beiratkozás,49 tanárképző intézeti jelentkezőkönyv láttamozása,50 félév elismerésére vonatkozó kérelem,51 tanítási gyakorlattal összefüggő ügyintézés,52 más tanárképző intézetbe történő átjelentkezés,53 különböző vizsgafokokra történő jelentkezéshez félévek igazolása,54 harmadik szaktárgy felvétele vagy törlése,55 ösztöndíjak ügyei56). Ezeknek a tanárképző intézeti személyzet általi véleményezéséből rajzolódik ki az ügykezelés, a professzionalizmus formálásának standardjai és így az intézet professzió fenntartásához történő hozzájárulása. Egy másik ügykörbe sorolhatók a VKM által kiadott rendeletek, amelyek az intézet működésének a kereteit határozták meg (elnök, igazgatótanács kinevezése,57 ellátmány kiutalása,58 gyakorlóiskola, gyakorló jellegű intézetek szabályozásával összefüggő kérdések59). További ügytípusokként azonosíthatók a tanári továbbképző tanfolyamok szervezésével kapcsolatos dokumentáció,60 valamint a tanárképző intézet igazgatótanácsi üléseinek nem tisztázott, vázlatos ügyiratai.61 A források eloszlásának egyenetlenségét a tanárképző intézet esetében is valamelyest ellensúlyozzák az iktatókönyvek, azonban az 1921–1934 közötti időszak esetében ez a forrástípus is korlátozottan áll rendelkezésre, vélhetően a tűzvész okozta károk miatt.62 Így az 1920-as évekre vonatkozóan jobbára az Országos Levéltár iratanyagára kellett támaszkodnia a kutatásnak.

Ugyancsak a kutatás elsődleges forráskorpuszához kapcsolódnak az ELTE Egyetemi Levéltárában őrzött almanachok63 és tanrendek,64 amelyek lényegében adattárakként hasznosíthatóak a tanárképző intézet és a tanárvizsgáló bizottság személyzetének hátterére, valamint a tanárképző intézet által hirdetett órákra és a tanárvizsgálati szabályzatok változásaira vonatkozóan. Amíg az almanachok részletes adatokat biztosítanak az egyetemi tanszemélyzet változásairól, addig a tanrendek a meghirdetett órákat, a tanárvizsgálatokra történő jelentkezés szabályait és a tanárképző intézet működési alapelveit és meghirdetett óráit is áttekinti. Ezek az adattárak főként az intézmények működésének mikro léptékű vizsgálatát segítik, hiszen a bennük feltüntetett információk belső működési alapelveikről és az azokat szabályozó jogszabályokról is tudósítanak.

Az Országos Széchényi Könyvtár állományában található meg a budapesti tanárképző intézet által az 1929/1930. tanévtől az 1942/1943. tanévig kiadott évkönyvek sorozata. Ezekben az intézet vezetőségének, igazgatótanácsának, adminisztratív személyzeti hátterének változásai mellett részletes kimutatás található az egyes félévekben meghirdetett tárgyakról. A kiadványokhoz függelék is társul valamennyi esetben, amelyekben feltüntették a jelöltek szaktárgyainak a megoszlását évfolyamonként, a gyakorló jelöltek szakcsoportjait, valamint szaktárgyak megoszlásának a kimutatását.65 Ezek az adattáblák az 1931/1932. tanévtől kiegészültek a tanárképző intézet tagjainak vallási, illetve szüleik foglalkozásának kimutatásával.66

Ezekhez a forrásokhoz kapcsolódnak a Magyar Statisztikai Évkönyvek,67 illetve a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon elérthető Magyarországi Rendeletek Tára, 1867–1945 sorozatának a két világháború közötti kiadványai.68 Előbbiek a fővárosi és a vidéki társ intézmények, a Báró Eötvös József Collegium beiratkozott tagjainak és a bölcsészeti karok hallgatóinak számát, felekezeti megoszlásának és társadalmi hátterének összehasonlítását teszik lehetővé. Utóbbiak pedig a minisztériumok által kiadott rendeletek teljes szövegét közlik ezzel segítve a tanárképzést érintő jogszabályi környezet változásainak követését, illetve az államhatalom és a szakértői elitek kapcsolatában bekövetkező változások kontextusának megértését.

Végül, szintén a kutatás levéltári forráskorpuszához kapcsolódik a Mednyánszky Dénes Könyvtár és Levéltárban őrzött, az Eötvös Collegiumra vonatkozó iratok, amelyekből különösen a személyi vonatkozású iratanyagokat használtam fel a kötet elkészítéséhez. A Collegium ugyanis a magasan kvalifikált középiskolai tanárok mellett tudósokat is képzett (Garai, 2016, p. 231), akik közül számosan a kötet által vizsgált időszakban nyerték el egyetemi tanári kinevezésüket, így a tanárképzés szakértői elitjének is részévé váltak. Az intézet belső működésére,69 tanári karának tagjaira70 vonatkozó iratok, illetve az internátus tagjainak személyi anyagai segítik feltárni, hogy a Collegium milyen kapcsolatban állt a tanárképzés más intézményeivel s egykori tagjai közül kik vettek részt a professziós szervek működésében.71

A kutatás másodlagos forrásainak a körét szakirodalmi feldolgozások adják, amelyeket funkciójuk szempontjából három egymástól elkülönülő kategóriába lehet sorolni. Az első kategóriába tartoznak azok a munkák, amelyek a kutatás historiográfiai kereteihez kapcsoltan a problémafelvetés kialakítását segítették a területen végzett korábbi kutatási eredményeik révén. Ezekhez a keretekhez kapcsolódóan válnak értelmezhetővé a kutatás megállapításai. A második kategóriába azok a módszertani irodalmak sorolhatók, amelyek a kutatás problémafelvetéséből kialakított célok és az ezekből származtatott kérdések megválaszolásához illeszkedő kutatási kereteket segítettek megalkotni. A harmadik csoporthoz pedig azok az általános köztörténeti és professzióelméleti kötetek, tanulmányok kötődnek, amelyek a kutatás eredményeit a történeti kontextushoz kapcsoltan, de az elméleti fogalmi keretek segítségével teszik értelmezhetővé.72

A kutatás során három elemzési módszert alkalmaztam a különböző típusú források vizsgálatára. A levéltári forráskorpuszhoz kapcsolódó szöveges jellegű forrásokat a levéltári források dokumentumelemzésének a módszerével elemeztem a heurisztika során kialakított szempontrendszer mentén, és ezeken keresztül a közgyűjteményekben részletes jegyzeteket (regesztákat) készítettem. Ezeket a feljegyzéseket tematikusan a kutatási kérdések köré rendeztem, így elősegítve a választott elméleti keretek alkalmazásán keresztül az értelemadás strukturált folyamatát (Hermann, 2021, pp. 114–116; Kéri, 2001, pp. 68–71; Mietzner, 2021, pp. 127–129; Simon, 1963, pp. 268–270; Szabolcs, 2011, pp. 86–89).

A kutatás második módszere a szakirodalmi jellegű források dokumentumelemzése, amelynek kettős szerepe volt a kutatás folyamatában. Egyfelől segítette a kutatási témához kapcsolódó heurisztikai folyamatot, azaz a kutatási téma alaposabb megértését, a problémameghatározás, a kérdések formálásának a folyamatát és az értelmezés kereteinek a kijelölését. Másfelől magához az értelmezési folyamathoz is hozzájárultak az elméleti irodalom fogalmi rendszerének megalkotásán, illetve a korábbi kutatás irodalmai által feltárt eredmények összevetésén keresztül (Babbie, 2021, pp.118–119; Coffey, 2014, pp. 138–141; Falus, 2011, pp. 24–25; Kéri, 2001, 43–44, p. 74)

Végül, a kutatás során a kvantitatív jellegű adatokat, amelyeket a tanárképző intézet évkönyveiből, illetve a Magyar Statisztikai Hivatal által készített évkönyvekből nyertem ki a hallgatók számának, vallásának és a törvényes gyámok foglalkozásain keresztül társadalmi hovatartozásukról, valamint a tanárvizsgálatok számáról leíró statisztikai elemzést készítettem ezzel történetszociológiai jellegű aspektust is kölcsönözve a kutatásnak73 (Hermann, 2021, pp. 118–119; Nagy, 2013, pp. 48–49). A tanárvizsgáló bizottság esetében az alap-, a szak-, illetve a pedagógiai vizsgák, valamint a harmadik szaktárgyból tett vizsgákat és a kiadott oklevelet számát és ezek változásait vetettem egybe a vidéki társbizottságok hasonló adatsoraival, amelyeket Statisztikai Hivatal évkönyvei az 1941/1942. tanévig közölnek.74 A tanárképző intézetre vonatkozó létszámadatokat a vidéki társintézmények és a bölcsészeti karokra beiratkozó hallgatók átlagával vetettem össze így egymáshoz hasonlítva a fővárosi intézmény létszámváltozásait a társintézményekkel, illetve a bölcsészkarok alapnépességgel. Hasonló eljárásban vizsgáltam a tanárképző intézménybe beiratkozott rendes hallgatók felekezeti megoszlását. A statisztikai kiadványok adatközlési eljárásait követve rendszerint a második félévre beiratkozó hallgatók adatait hasonlítottam össze egymással (Ld. pp. Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, 1925, pp. 196–199). Az adatok egybevetését és a statisztikai elemzés eredményeinek értelmezését segítették az 1930–1934 közötti magyar egyetemi hallgatókra vonatkozó, a Statisztikai Hivatal által készített kimutatások (Asztalos, 1932; Jánki, 1933; Laky, 1931, Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal 1934b; Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, 1935b).

A tanárképző intézet hallgatói társadalmi hovatartozásának a vizsgálata csak bizonyos korlátok figyelembevételével lehetséges. Az egyik korlát, amely általában fel szokott merülni az olyan intézmények által készített kategóriarendszerek esetében, ahol nem áll rendelkezésre forrás a kategóriákba történő besorolásról, hogy nem világosak a kategóriarendszer alkalmazásának alapelvei. Valószínű, hogy a hallgatók szülei foglalkozásainak a megállapításánál érvényesülhetett egyfajta felfelé irányuló torzítás az osztályhelyzet vonatkozásában, mivel ezt a hallgatók a beiratkozás során önkéntesen adták meg (Ld. Karády, 2012b, pp. 124–125). A másik korlát az időkeretek vonatkozásában érvényesül. A tanárképző intézet iratai között nem maradtak fenn szisztematikus kimutatások annak tagjairól az 1920-as évekre vonatkozóan, csupán szórványos adatok állnak rendelkezésre egy-egy tanévről a kötelező tagság bevezetésének időszakáig. Az 1925-ös reform előtti időszakból egyáltalán annak a megállapítása is nehézségekbe ütközik, hogy kik tartoztak az intézet kötelékébe, hiszen az egyetemi anyakönyvek nem regisztrálták a beiratkozás tényét annak önkéntessége miatt, az intézet erre vonatkozó saját kimutatásai pedig nem állnak rendelkezésre. Rendszeresített adatközlés a beíratkozottak társadalmi hátteréről az 1931/1932. tanévtől maradtak fenn, amely az 1942/1943. tanévig hiánytalan áttekintést biztosít ebben a vonatkozásban. Ezeket az adatokat, az 1930. évi népszámlálás fő- és alkategóriarendszerébe soroltam be,75 lehetővé téve a Magyar Statisztikai Hivatal évkönyveiben közölt, a bölcsészkarok alapnépességére vonatkozó általános adatokkal történő összehasonlítást. A statisztikai adatok gyűjtésének mind a tanárképző intézet, mind a tanárvizsgáló bizottság tanárvizsgálatokra vonatkozó adatai esetében az 1942/1943. tanév a felső határa. A középiskolai tanárképző intézet saját kiadású évkönyvei ugyanis eddig közöltek adatokat a tanárjelöltekről, a Statisztikai Hivatal évkönyvei pedig az 1941/1942. évvel bezárólag tartalmaznak adatokat a tanárképzés szerveinek működéséről (ld. Magyar Központi Statisztikai Hivatal, 1948).