A nyelvtan elsajátítása a nyelvelsajátítás körül folyó elméleti viták központi terepe. Ezeknek a vitáknak külön fejezetet szenteltünk (l. a 10. fejezetet, ahol bemutatjuk a fejlődés főbb állomásait is); ezúttal a nyelvtani fejlődés egy-egy területének empirikus eredményeiből emelünk ki néhányat, a teljesség igénye nélkül (az idevágó empirikus vizsgálatok kimerítő bemutatására a terület óriási volta miatt egy kézikönyvfejezetben nem is törekedhetünk). Néhány szerkezet fejlődésére vonatkozóan más fejezetek tartalmaznak adatokat (pl. a 29. fejezetben szólunk még a vonatkozó mellékmondatok, az egyeztetés és az aspektus fejlődéséről). A morfológia fejlődésének részletes bemutatása után két további terület empirikus eredményeit mutatjuk be részletesebben: 1. az argumentumszerkezet és a mondatbeli szereplők kiválasztásának fejlődését annak a vitának az illusztrálására, hogy a gyerekek már korán (esetleg születésüktől fogva) absztrakt reprezentációkkal rendelkeznek-e, vagy ezek fokozatosan alakulnak ki (a folytonossági hipotézis körüli elméleti vitáról l. a 10. fejezetet), 2. a mesterségesnyelv-tanulási kísérletek eredményeit. Ezek a vizsgálatok az anyanyelv-elsajátítás bizonyos aspektusait modellezik, miközben az új, kitalált elemeket tartalmazó lexikonnak és szabályrendszernek köszönhetően lehetővé teszik az elsajátítandó anyag kontrollálását, az elsajátítandó nyelvtan paramétereinek és típusának variálását és nem nyelvi „szókincsre” való kiterjesztését is. Mindennek köszönhetően a nyelvelsajátítás alapmechanizmusaiba engednek betekintést.