Tomasello és munkatársai kísérleteikkel két olyan folyamat működését is illusztrálják, amelyek segíthetnek a gyereknek abban, hogy az absztrakciókat és általánosításokat megszorítsa, és csak abban a körben alkalmazza, ahol a nyelvében valóban érvényes. Ebben a típus- és tokengyakoriság és a kontraszt is fontos szerepet játszik. A nyelvekben a konstrukciókra gyakran nagyon erős megszorítások érvényesek. Ahogy Pinker (1989) leírja, az angolban pl. a mozgásigéket akkor lehet tranzitívan használni, ha a mozgás módját is jelölik, pl. I walked the dog at midnight ’Éjfélkor sétáltattam a kutyát’ vagy I drove my car to New York ’Elvezettem a kocsimat New Yorkig’, de akkor nem, ha az ige lexikailag meghatározott irányt kódol, pl. *He came her to school ’A fiú „eljötte” a lányt az iskolába’, vagy *She falled him down ’A lány „leeste” a fiút’. Ezeknek a nyelvspecifikus megszorításoknak a tanulását két folyamat segítheti (Bates–MacWhinney 1989; Goldberg 1995): a körülsáncolás (entrenchment) és az elővásárlás (preemption). A körülsáncolás eredményeképpen minél gyakrabban hall a gyerek egy igét egy adott konstrukcióban, annál kevésbé valószínűen terjeszti ki olyan konstrukcióra, amelyben még nem hallotta. Az elővásárlásnak köszönhetően, ha a gyerek egy igét rendszeresen olyan konstrukcióban hall, amely ugyanazt a kommunikatív funkciót szolgálja, mint egy lehetséges másik általánosítás, akkor kikövetkezteti, hogy az az általánosítás nem konvencionális, vagyis legátolja azt a konstrukciót arra az igére. Ha pl. a gyerek azt hallja, hogy he made the rabbit disappear ’eltüntette a nyulat’, amikor azt várta volna, hogy he disappeared the rabbit, akkor kikövetkezteti, hogy ez utóbbi nem létezik, vagyis a disappear nem jelenik meg egyszerű tranzitív konstrukcióban (Tomasello 2000). Magyar példának említhetjük egy 2 éves gyerek konstrukcióját: összeverekedem a Moncsit, ahol a hiba annak a fel nem ismerése, hogy a visszaható képző eredményeként az ige elveszti a tranzitivitását még akkor is, ha a szemantikája nem visszaható (összever vs. összeverekedik, talál vs. találkozik). Az angol példa mintájára, ha a gyerek sokszor hallja, hogy összeverekedem a Moncsival, akkor előbb-utóbb felhagy a tranzitív konstrukcióval.