Kun Róbert (szerk.)

Energiatárolási és akkumulátoripari alapismeretek

Fejezetek a villamosenergia-rendszerek, az elektrokémiai és további energiatárolási technológiák témaköréből


1.1. Az elektrokémiai energiatárolás történeti áttekintése

Az elektrokémiai energiatárolás az elektromos energia kémiai formában történő tárolásának módja (és fordítva). Ez a tárolási forma azon a tényen alapszik, hogy az elektromos és a kémiai energia ugyanazt a töltéshordozót hasznosítja, ami nem más, mint az elektron. Az elektrokémiai cellák osztályozásuk szerint lehetnek primer cellák, amelyek kisülésük (azaz a kémiai energia elektromos energiává alakítása) után nem tölthetők újra, és szekunder galvánelemek, amelyek újratölthetők; ez utóbbiak a kisülésük után képesek az elektromos energiát kémiai formában tárolni. Jól ismert, kereskedelmi forgalomban kapható primer cellák például a cink/szén, az alkáli (Zn/MnO2) és a lítiumfém elemek (Li/MnO2, Li/FeS2, Li/SOCl2 stb.).
Alessandro Volta készítette 1800-ban az első galvánelemet, melyet később az ő tiszteletére „Volta-oszlopa”-ként említünk. Ezt tartják ma az elektrokémiai energiatárolás előfutárának és az elektrokémia mint tudományág kialakulása hajnalának. Volta munkája meghatározó volt a tudománytörténet szempontjából, hiszen ő volt az, aki először állított elő sikeresen stabil elektronáramlást (áramforrást). Ezért fejlesztése a kémiai energia elektromos energiává alakítási mechanizmusán alapuló legelső áramforrásnak tekinthető. Volta primer galváneleme felváltva elhelyezett réz- és cinklemezekből állt, amelyeket sós vízben átitatott bőrlemezek választottak el egymástól (szeparátor és elektrolit). Az elektrokémiai energiatároló eszközök folyamatos fejlesztésének eredményeként a Volta-oszlop megalkotását 1836-ban a Daniell-cella, 1866-ban pedig a Zn/MnO2 alkáli elem követte. Végül a 20. század közepén kerültek kereskedelmi forgalomba az első primer lítiumfém elemek. A primer galvánelemek fejlődését az 7.1. ábra mutatja be.
 
7.1. ábra. A primer és szekunder galvánelemek fejlődése
 
A legelső szekunder, azaz újratölthető elektrokémiai energiatároló eszközt Johann Wilhelm Ritter készítette az 1800-as évek elején. Ezt követően 1859-ben Gaston Planté (a) előállította a savas ólomakkumulátor első prototípusát, amelynek a szekunder akkumulátorok történetében először volt valódi gyakorlati jelentősége. Planté konstrukciója tulajdonképpen a ma is széles körben használt, jól ismert ólomakkumulátorok ősének tekinthető. Planté ólomakkumulátorának feltalálását követte a nikkel–kadmium (NiCd) technológia megalkotása, amelyet Waldmar Jungner javasolt 1900 körül. A NiCd-akkumulátort később valóban kereskedelmi forgalomba hozták, azonban a kadmium magas toxicitása ökológiai problémákat vetett fel, ami végül a nikkel–fém-hidrid (NiMH) rendszerek kifejlesztéséhez vezetett az 1970-es években. A NiMH-akkumulátorok kevésbé mérgező vegyületeket tartalmaznak, mint a Cd, és még nagyobb fajlagos energiával rendelkeznek (70–90 Wh/kg, szemben az ólomakkumulátor 30–45 Wh/kg értékével). Végül az 1990-es évek elején került kereskedelmi forgalomba az újratölthető Li-ion-akkumulátorrendszer [1], [2].
 

Energiatárolási és akkumulátoripari alapismeretek

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 126 9

A kötet átfogó, horizontális tematikával vezeti be az olvasót az akkumulátor értéklánc teljes spektrumába: bemutatja a villamosenergia-piac működését, a telepített energiatárolási megoldásokat, az akkumulátorok járműipari alkalmazása terén az alternatív hajtásláncok felépítését és kulcskomponenseit, valamint részletesen tárgyalja a Li-ion akkumulátorok felépítését, működését, gyártástechnológiáját és a legfrissebb fejlesztési irányokat. Áttekintést nyújt továbbá az akkumulátorok biztonságtechnikájáról, diagnosztikai eljárásairól és az újrahasznosítás legfontosabb szempontjairól. Az olvasó átfogó képet kaphat az elektrokémiai energiatárolás technológiai hátteréről, a mobilitási és telepített tárolási megoldások térnyeréséről, az akkumulátoripar hazai és globális fejlődési irányairól, valamint az ezekhez kapcsolódó lehetőségekről, kihívásokról és szabályozási kérdésekről. A kötet az akkumulátorgyártás alaplépéseitől a jármű- és energiarendszer-integrációig, a töltőinfrastruktúrától a biztonságtechnikai, gazdasági és jogi aspektusokig számos kapcsolódó területet is tárgyal. Hasznos olvasmány lehet gépész-, villamos- és vegyipari mérnökök, mechatronikai és gazdasági szakemberek, autóipari és energiaipari szereplők, valamint a közszféra és az oktatás területén dolgozók számára – de mindazoknak is, akik naprakész, rendszerszintű tudást keresnek az energiatárolás és az elektromobilitás dinamikusan fejlődő világában. A kötet elkészítését a Magyar Akkumulátor Szövetség támogatta.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kun-energiatarolasi-es-akkumulatoripari-alapismeretek//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave