Jelenleg számos kutatás folyik a legkorszerűbb, kereskedelmi forgalomban kapható lítiumion-akkumulátorok fejlesztése érdekében [6] , [7] . A fejlesztések fő hajtóereje általános elektrokémiai teljesítményük javítása az energiasűrűségük, a ciklusélettartamuk és az akkumulátorcellák biztonságának növelése révén. Az energiasűrűség tekintetében az új, interkalációs típusú lítiumion-akkumulátor-elektródák megtalálására irányuló munkálatokon túlmenően még hatékonyabb 4. és 5. akkumulátorgenerációs technológiákat fejlesztenek, mint a lítium–kén vagy a lítium–levegő rendszerek. Ezek az akkumulátorok konverziós típusú pozitív elektródokon alapulnak, és jelenleg még fejlesztési szakaszban léteznek. Szintén fontos elektrokémiai paraméter az akkumulátorcella teljesítménysűrűsége (W/kg vagy W/l egységben), azaz egy jól működő újratölthető akkumulátorcella nagy áramokat képes elviselni anélkül, hogy az elektrokémiai teljesítménye csökkenne, továbbá elkerülhető lenne a nagy töltési/kisülési áramok okozta jelentős öregedés. Az akkumulátorok számos alkalmazása során szükséges lehet a gyors töltés, ami megköveteli az akkumulátorcella nagy teljesítménysűrűségét (lásd mobil alkalmazások, például a BEV-ek és „akkus” kézi szerszámok gyors töltése). Emellett a Li-ion-akkumulátorok előállítási költségei ma még mindig magasnak mondhatók, ami korlátozó tényező lehet bizonyos alkalmazásoknál, például az elektromos járműveknél, ahol az akkumulátor a végtermék (azaz elektromos autó) teljes költségének nagy részét teszi ki. Jóllehet a lítiumion-akkumulátorok kWh-ban kifejezett ára a korábbi kb. 1100 USD/kWh szintről a 80–90 USD/kWh-ra csökkent, ami jelentősen hozzájárult a Li-ion-akkumulátorokat alkalmazó EV gépjárművek elterjedéséhez. Végül, tekintettel az akkumulátorcellák gyártási volumenének várható növekedésére, új és bőségesen rendelkezésre álló anyagokon, például mangánon, vason, titánon [7] vagy akár kénen alapuló Li-ion-akkumulátorokat kell fejleszteni. Továbbá egyszerű, a környezetre nézve biztonságosabb gyártási folyamatokat (pl. száraz eljárások) kell kidolgozni. Ezen akkumulátorok fejlesztésével együtt a lítiumforrások kérdése is felmerül. A jelenlegi tanulmányok becslései szerint elegendő mennyiség áll majd rendelkezésre, figyelembe véve még a BEV- ( battery electric vehicle ) piac tömeges fejlődését is a következő évtizedekben [8] , [9] . Egy fontos pontról azonban nem szabad megfeledkezni. Bár a hozzáférhető lítiumforrások bőségesek, messze nem egyenletesen oszlanak el a Föld felszínén. A források nagy része néhány dél-amerikai országokban, Ausztráliában, Kínában stb. van. Ezenkívül a termelési módszereket tovább kell fejleszteni ahhoz, hogy megbirkózzanak a megjósolt igények robbanásszerű növekedésével. Ebben az összefüggésben az újrahasznosítás továbbra is a fejlődés egyik kulcsmozzanata marad. A lítium utáni technológiák, például a nátriumion- és/vagy magnéziumion-akkumulátorok alkalmazása szintén orvosolná az ellátási lánc problémáját, tekintettel ezen anyagok bőséges mennyiségére és alacsony költségére [10] , [11] . Bár a teljesítmény, az energiasűrűség és a ciklusélettartam tekintetében ezek a rendszerek elmaradnak a Li-ion-akkumulátoroktól.