A villamos energia tárolását (EES) sokan életképes megoldásnak tartják a villamosenergia-kínálat és -kereslet közötti szakadék áthidalására, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hasznossága és hatékonysága nagyban függhet különböző körülményektől [24]. Mivel az energiatárolás képes biztosítani a VRES integrálásához szükséges pufferelési potenciált, a jövő villamosenergia-rendszereinek létfontosságú részévé vállhat [31–33]. Mindazonáltal az energiatárolásnak is megvannak a maga korlátjai, és a jelenlegi ismeretek alapján nagyon valószínűtlen, hogy univerzális megoldássá váljon minden hálózatkiegyenlítési problémára. Következtetésképpen kiemelkedő fontosságú annak megértése, hogy az energiatárolás milyen mértékben képes megoldani az energetikai kihívásokat [24]. 2019-ben az Európai Unió területén az Egyesült Királysággal és Svájccal együtt a PHS-kapacitás meghaladta az 50 GW-ot, amelynek legnagyobb része (67,7%) Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Portugáliában, valamint Spanyolországban jelent meg. Az ENTSO-E (Európai Villamosenergia-Rendszerirányítók Szövetsége) három forgatókönyve (Globális Éghajlatvédelmi Fellépés (GCA), Fenttartható Átmenet (ST) és Elosztott Termelés (DG)) az EU 27 + UK + Svájc országaiban a PHS-kapacitás 55 GW – 73 GW közötti növekedését prognosztizálja 2040-re [34]. Ezzel szemben a European Calculator (EUCalc modell) előrejelzései azt mutatják, hogy a becsült névleges energiatárolási kapacitás 2050-re várhatóan 70 GW (1. szint) vagy 457 GW (4. szint) lesz. Itt fontos megjegyezni, hogy az EUCalc olyan szimulációs modell, amely nemcsak az egy adott helyzetben megvalósuló emberi cselekvéseket veszi számításba, hanem az energiával, a károsanyag-kibocsátással, a társadalmi-gazdasági változással, a környezettel, illetve a természeti erőforrásokkal kapcsolatos kérdések kezelésére szolgáló technológiák hatásait is (2.14. ábra). Az EUCalc modell az Egyesült Királyság Energiaügyi és Éghajlatváltozási Minisztériuma (DECC) 2050-re vonatkozó számításain alapul [35], [36]. Az EUCalc modell 1. szintű forgatókönyve szerint a villamosenergia-tárolás volumene csak a szakirodalomban bemutatott legpesszimistább előrejelzések alapján fog növekedni. Ezzel szemben a 4. szint forgatókönyve szerint a legoptimistább elképzelések mentén alakul majd, és úgy vélik, hogy olyan átalakulás várható, mely bizonyos radikális változások, jelentős fejlesztések, illetve áttörések nélkül nem következhet be. A nem PHS-alapú tárolási technológiák jövőbeli elterjedésével kapcsolatban a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) átfogó tanulmányt készített [37], amely a tárolással, a költségekkel és a piacokkal kapcsolatos energetikai trendekre egyaránt kiterjedt. A publikált jelentés 2030-ra vonatkozó előrejelzést közöl, amely négy lehetséges forgatókönyv alapján mutatja be a villamosenergia-tárolási kapacitás előre jelzett növekedését az egyes tárolási technológiák esetében [1], [34], [38].