Hatékony piacon az árak minden információt tartalmaznak, így azok nem térhetnek el tartósan fundamentális értéküktől. Az esetleges félreárazások csak rövid ideig tarthatnak, mert a profitot kereső, informált befektetők azonnal megveszik az alulárazott eszközöket, és eladják a felülárazottakat. Az a tény, hogy a professzionális piaci szereplők sem képesek tartósan jó teljesítményre, alátámasztani látszik a piaci hatékonyság elméletét. Shiller azonban rámutat, hogy a jól informált befektetők (smart money) jelenlétéből egyáltalán nem következik a piaci hatékonyság (Shiller 2000). Az az információ ugyanis, hogy a piac néhány éven belül milyen irányban változik, nem fog kereskedést generálni, ha a változás időpontja bizonytalan, így a félreárazások tartósan fennmaradhatnak. Az 1. ábrán bemutatott tőzsdeindex-alakulás is ennek a félreárazásnak tudható be. A pénzügyi piacokon gyakran tapasztalható, megmagyarázhatatlannak tűnő árfolyam-emelkedések Shiller szerint a pénzügyi piac velejárói, a piaci szereplők nem csupán racionális (a várható hasznosság maximalizálásán alapuló) döntéseinek következményei. Tőzsdemámor (Irrational Exuberance) című, 2000-ben megjelent könyvének második kiadásában a pénzügyi piacon megjelenő spekulációs buborékokat a következőképpen definiálja: „Olyan helyzet, amelyben az áremelkedésről szóló hírek lelkesedést váltanak ki a befektetőkből, ez a lelkesedés pszichológiai fertőzéssel terjed emberről emberre, és eközben felerősíti azokat a történeteket, amelyek indokolhatják az áremelkedést. Ez egyre több befektetőt vonz, akiket a befektetés valós értékével kapcsolatos kételyek ellenére részben a mások sikerei iránti irigység, részben a szerencsejátékos izgatottsága vonz.” (Shiller 2014: 148)