A termelési, fogyasztási és kereskedelmi tevékenységek általános egyensúlyi modellkeretben történő tárgyalása a modern közgazdaságtan egyik legfontosabb eredménye. Az egyensúlyi elemzés mára megkerülhetetlen sarokköve a közgazdaságtani gondolkodásnak. Számos tudományterület – például a makroökonómiai kérdések tárgyalása – nehezen képzelhető el ezeken a kereteken kívül. Ugyanakkor az általános egyensúlyelmélet eredendően statikusan és helyhez nem kötötten írja le a gazdasági tevékenységeket. Mind a dinamikus folyamatok, mind a térbeli aspektusok integrálása a gondolkodásba különösen nehéz kihívásokat tartogat. A földrajzi dimenzió kapcsán Starrett már 1978-as tanulmányában rámutatott, hogy tökéletesen versenyző piacok, homogén tér és szállítási költségek jelenléte esetén nem lenne külkereskedelem, és egyensúlyban az összes régió autarkiába süllyedne (Starrett 1978). Következésképpen a térbeliség magyarázatához szükség van a tér heterogenitására (eltérő tényezőellátottság vagy technológiák; lásd külkereskedelem-elméletek) vagy a tökéletesen versenyző piacoktól való eltávolodásra (pl. monopolisztikus verseny és iparágon belüli kereskedelem korábban említett modelljei). A harmadik lehetséges magyarázat a térbeliség vonatkozásában a méretgazdaságosság szerepének vizsgálata. Már Marshall munkáiban találunk utalásokat arra, hogy a gazdasági tevékenység térbeli csomósodását a méretgazdaságosság hajtja előre. De a korai munkákban a vállalat szintjén a méretgazdaságossági szempontok exogén tényezőként jelennek meg, így a leírás konzisztens marad a tökéletesen versenyző modellkerettel, és a méretgazdaságosság csak az ágazat szintjén tud endogén tényezőként megjelenni. A később új gazdaságföldrajznak nevezett irányban Krugman szakít ezzel a megközelítéssel, és modelljében a nem tökéletes verseny és a termelésben a vállalat szintjén közvetlenül jelentkező méretgazdaságosság közötti kölcsönhatásra épít.