Abhijit Vinayak Banerjee 1961. február 21-én született Mumbaiban, közgazdász egyetemi tanár szülőktől. Apja, Dipak Banerjee a kalkuttai Presidence College professzora volt, anyja a kalkuttai Centre for Studies in Social Sciences tanára, mindketten a London School of Economics végzett diákjai. Útkeresése nem vezette azonnal a fejlődés-gazdaságtan és a szegénység gazdaságtana felé. Önmagát a Nobel-díj weboldalán található életrajzi írásában1 úgy jellemzi, mint aki véletlenek sorozatának köszönheti, hogy közgazdász lett. Bár inkább a bölcsészeti és filozófiai tudományok érdekelték, felsőfokú tanulmányait szülői nyomásra a kalkuttai Statisztikai Intézet matematikai alapképzésén kezdte. Saját bevallása szerint azonban kolostornak érezte ezt az intézményt, és nem érezte magáénak a pályát. Ekkor, 1981-ben ismét csak szülői tanácsra a Presidency College közgazdasági szakán – apja munkahelyén – folytatta tanulmányait. Leginkább az motiválta, hogy közgazdász diplomával – állítólag – könnyű eltérni más szakmai területek felé, valamint az a multidiszciplináris nyitottság, amely a közgazdaságtant mint társadalomtudományt összekapcsolja a filozófiával, az irodalommal, a filmművészettel, a társadalmi problémák különböző leképeződéseivel. Az alapképzés után tanulmányait a Jawaharlal Nehru Egyetemen (JNU) folytatta, ahol politikai gazdaságtant és marxista közgazdaságtant tanult, ami inkább csak növelte érdektelenségét a közgazdaságtan iránt; helyette a gazdaságtörténeti és történelmi tárgyakban mélyült el. Elmondása szerint az egyetemen ellesett politikai életből és aktivizmusból tanult a legtöbbet. Baloldali mozgalmárként rövid időre le is tartóztatták. A Harvard Egyetemen doktorált 1988-ban. Ezután a Princeton Egyetemen kezdett tanítani, majd a csordaszellemről írt cikke nyomán visszahívták a Harvardra dolgozni, ami végleg a fejlődés-gazdaságtani pályára állította. 1993-tól a Massachusetts Institute of Technology tanáraként folytatta pályáját. Az MIT-s munka során kezdett együtt dolgozni Michael Kremerrel, aki a randomizált kontrollált vizsgálat (RCT) módszerét hozta magával közös munkájukba. Esther Duflo 1999-től lett először a doktori hallgatója, majd kutatási asszisztense; Duflo empirikus módszertani ismereteivel növelte a közös kutatások színvonalát.