A vezetés elmélete több évszázadra tekint vissza, a vezetéshez kapcsolódó kutatások száma töretlen érdeklődést mutat a téma iránt, és a vezetőképzéssel foglalkozó iparág eredménymutatói a vezetők fejlesztése iránti igényt tükrözi. A felhalmozott tudásanyag, a gazdag lehetőségek ellenére számos kutatás azt mutatja, hogy a szervezeteknek több kiváló vezetőre lenne szükségük, és még mindig óriási igény van vezetőfejlesztésre. Úgy tűnik, hogy a helyzet ellentmondásos, ugyanakkor a dinamikusan változó környezet a tapasztalt, jól képzett vezetőket is próbára teszi, és kompetenciáik, megoldásaik fejlesztésére ösztönzi. A vezetővé válás sok esetben nem tervezett és szerves fejlődés, hanem szakmai kiválóság alapján történő kinevezés eredménye. Kérdés, hogy az újonnan kinevezett vezető tud-e élni a ráruházott hatalommal, tudja-e „viselni” azt. A Jack Zenger vezetéskutató által végzett kutatás (2019)1 eredményei szerint a vizsgált 17 ezer szervezetnél túl későn kezdik el a vezetők fejlesztését. Átlagosan tíz évet dolgoznak a vezetők anélkül, hogy részt vettek volna vezetőképzési programban, ezzel kárt vagy hátrányt okozva szervezetüknek, hátráltatva saját karrierjüket. Hasonló hazai kutatást nem ismerünk, ugyanakkor a nemzetközi vezetőfejlesztési programoktól való elmaradásunk (lásd részletesebben kötetünk 4. fejezetében) tükrében feltételezzük, hogy hazánkban is hasonlóan sok vezető dolgozik komolyabb képzés nélkül. A vezetők egy része természetesen érzékeli eszköztelenségét, vezetői kompetenciáinak hiányosságait, és komoly, szisztematikus önfejlesztésbe kezd. Fejlesztőmunkánk során sajnos azt is tapasztaljuk, hogy néhány vezető nem képes szembesülni saját vezetői hiányosságainak a szervezetére, csapatára gyakorolt negatív hatásaival. A vezető ugyanakkor a saját fejlesztésére fordított idővel és energiával tulajdonképpen megtiszteli kollégáit, azt a szervezetet, amelyért felelős.