Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

Az erényetikai elméletek

Az erényetikai elméletek kiindulópontja az, hogy az etikának nem szabályok megállapítására, hanem a megfelelő jellemű (erényes) ember felnevelésére kell koncentrálnia. Ez utóbbi ugyanis biztosabban vezet erkölcsös tettekhez, mert az erényes emberek definíciószerűen azok, akik hajlamosak erkölcsösen viselkedni. Arisztotelész tekinthető az erényetika első szisztematikus kidolgozójának.

Időrendben az erényetikai elméletek az első etikai elméletek, s nemcsak Arisztotelész etikája, hanem az összes ókori etika kivétel nélkül erényetika.

Az ókori etikák mindig azt vizsgálták, melyek azok az egyéni tulajdonságok, melyek erkölcsi szempontból ideálisnak tekinthetők, s nem azt, hogy milyen szabályok szerint kell viselkednie valakinek, vagy hogy hogyan kell viselkednie ahhoz, hogy viselkedésének jók legyenek a következményei. Az ókori etikák eudaimonisztikusak, vagyis véleményük szerint minden ember boldogságra törekszik, s az etika feladata annak vizsgálata, milyen egyéni tulajdonságok és környezeti feltételek teszik lehetővé az egyén számára a boldogság elérését. Eme eudaimonisztikus ókori etikák között vannak egoista etikák – ilyen volt például az epikureizmus (a bölcsnek csak saját maga számára kell biztosítania a boldogságot, de nem kell törekednie mások boldogságának az elősegítésére), de az ókor legnagyobb hatású és legkidolgozottabb erényetikai elmélete, Arisztotelészé nem egoisztikus. Arisztotelész szerint az erény hajlam az erkölcsileg helyes cselekvésre, s boldog úgy lesz valaki, hogy erényes életet él.1

Az erényetikák a kívánatos jellem kifejlesztését tekintik legfőbb célnak, mert álláspontjuk szerint a kívánatos jellemű emberek fognak tudni a legtöbb szituációban erkölcsösen cselekedni. Az erényetika célja tehát annak meghatározása, milyen az ideális jellemű ember. Az egyéni önnevelés célja az, hogy valaki ilyen ideális jelleművé váljon, a társadalom feladata pedig az, hogy ilyen jellemű embereket neveljen. Az ideális jellemű ember az, aki hajlik arra, hogy minden körülmények között erkölcsösen cselekedjen.

Egy tipikus erényetikai elmélet három részből áll:2

Az ideális jellem leírása
Az ideális jellem alkotórészeinek (az erények listájának) a megfogalmazás
Annak leírása, hogy hogyan hozható létre (neveléssel vagy önneveléssel) az ideális jellem

Mint láttuk, az ókori etikák valamennyien erényetikák voltak. Négy erényt tartottak legfontosabb nak: a bölcsességet, a bátorságot, a mértékletességet és az igazságosságot. Ezeket kardinális erényeknek nevezzük.

A kereszténység azután a középkorban eme 4 kardinális erényhez még hármat tett hozzá (ezek a keresztény erények): hit, remény, szeretet.

Így a középkorban összesen hét erényről beszéltek, s ezek a hét halálos bűnnel együtt alkották a középkori etikák vázát.3

Az erényetika arra a kérdésre, hogy hogyan kell cselekedni, azt a választ adja: minden helyzetben az a helyes cselekvés, ahogyan egy ideálisan erényes ember cselekedne az adott helyzetben. S hasonló logikával az erényetika szerint olyan állapotokat, s végső soron olyan világot kell létrehoznunk, melyet egy ideálisan erényes ember a legértékesebbnek tartana.4

Az erényetikai elméletek ma – hosszú népszerűtlenség után – újra nagyon divatosak, s legtöbbször Arisztotelészre nyúlnak vissza.

Kiindulópontjuk az, hogy a hús-vér embereket a mindennapi életben nem elvont etikai elvek vezérlik, hanem a jellemük, melyeket a nevelés alakít ki, így a jellem az etikában központi jelentőségű. Már a görögök azt mondták, hogy helyes neveléssel meg kell szelídíteni az emberi természet vadságát ahhoz, hogy az életkellemes lehessen a Földön.5

Az arisztotelészi hagyomány szerint az emberi jellem neveléssel fejleszthető erényessé. Az erény nem más, mint nevelés révén szert tenni helyes szokásokra az érzelem, az intellektus és az akarat vonatkozásában. Az erényes ember így helyesen érez, helyesen gondolkozik és helyesen akar. Ilyen emberré valaki csak egy erényes közösségben felnőve válhat, így erényes emberek nagy számban csak erkölcsileg magas szinten álló közösségekben és társadalmakban létezhetnek. A jellem megítélése csak a cselekvő szándékának megítélése révén lehetséges, ezért az erényetikai elméletekben a cselekvő szándéka – mint a jellem része – az erkölcsi megítélés alapja.6

Az erényetikák komoly hiányossága azonban, hogy kiegészítő normatív etikai elmélet nélkül egyfajta körbenforgás jellemző rájuk: jó az, ahogyan az erényes jellemű ember cselekszik, míg erényes jellemű ember az, akinek hajlama van különböző körülmények között helyesen cselekedni. Ez nyilvánvaló körbenforgás, ezért az erényetikai elméletek mindig feltételeznek egy normatív etikai elméletet, mely független kritériumot ad annak meghatározására, mi a jó. Ezért az erényetikai elméletek önmagukban nem állják meg a helyüket, viszont az erkölcsös cselekvés motivációjával, a megfelelő jellem nevelésével kapcsolatban alapvető igazságokat fogalmaznak meg.

1	Michael A. Slote (2004): Task of Ethics. In: Stephen G. Post (ed.) (2004): Encyclopedia of Bioethics. (3 rd edition.) New York – Munich: Macmillan Reference USA – Thomson – Gale. (p. 798.)
2	W. David Solomon (2004): Normative Ethical Theories. In: Stephen G. Post (ed.) (2004): Encyclopedia of Bioethics. (3 rd edition.) New York – Munich: Macmillan Reference USA – Thomson – Gale. (p. 815.)
3	W. David Solomon (2004): Normative Ethical Theories. In: Stephen G. Post (ed.) (2004): Encyclopedia of Bioethics. (3 rd edition.) New York – Munich: Macmillan Reference USA – Thomson – Gale. (p. 815.)
4	W. David Solomon (2004): Normative Ethical Theories. In: Stephen G. Post (ed.) (2004): Encyclopedia of Bioethics. (3 rd edition.) New York – Munich: Macmillan Reference USA – Thomson – Gale. (p. 815.)
5	Kennedy, R. F. (1999): Make Gentle the Life of this World: The Vision of Robert F. Kennedy. M.T. Kennedy (ed.) Broadway Books, New York. Cit. In: David C. Thomasma (2004): Virtue Theory in Philosophy of Medicine. In: George Khushf (2004) (ed.): Handbook of Bioethics. Taking Stock of the Field from a Philosophical Perspective. Dordrecht: Kluwer Academic Publishers (p. 89)
6	David C. Thomasma (2004): Virtue Theory in Philosophy of Medicine. In: George Khushf (2004) (ed.): Handbook of Bioethics. Taking Stock of the Field from a Philosophical Perspective. Dordrecht: Kluwer Academic Publishers (p. 100)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero