Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A hagyományos nyugati etikai rendszerek korlátai

A környezetetikának meg kell haladnia a hagyományos etikai rendszerek számos korlátját. A hagyományos nyugati etikai rendszerek ugyanis alapvetően az embernek más emberekkel szemben fennálló kötelességeit elemezték, s nem vizsgálták, van-e az embernek kötelessége az állatokkal, illetve a tágabb értelemben vet természettel szemben, illetve úgy látták, hogy az embernek nincs ilyen kötelessége.1 Ilyen értelemben tehát a hagyományos nyugati etikai rendszerek antropocentrikusak voltak. Továbbá a hagyományos etikai rendszerek általában csak az emberi tettek relatíve rövid távú következményeit vették figyelembe. Ezzel szemben a környezetetikának abból kell kiindulnia, hogy az emberiség jelenlegi cselekedetei a jövő generációk életfeltételeit is tönkretehetik, s – például bizonyos radioaktív anyagok, szennyeződések környezetbe juttatásával – akár több ezer éves hatást is gyakorolhatnak. Több ezer éves hatásokban gondolkodni azonban nem tartozott a hagyományos etikai rendszerek jellemzői közé, az évezredek inkább már az evolúció, s nem az emberi etikai rendszerek léptékeihez tartoznak. Hasonlóképpen, míg a hagyományos etikai rendszerek általában az egyidőben élő emberek egymás iránti kötelességeivel foglalkoztak, a környezetetikának a hagyományos etikai rendszereknél nagyobb mértékben kell figyelembe vennie a jövő generációk érdekeit.2 Míg tehát a hagyományos etikai rendszerek a „Hogyan kell élnünk?” kérdésére igyekeztek válaszolni, adottnak tekintve azt a környezetet, amelyben ez a kérdés megfogalmazódik, addig ma egyre inkább az az etika kérdése, hogy „Meddig mehetünk el annak a környezetnek a megváltoztatásában, amelyben élünk?”3 A környezetetikai kérdésfeltevés tehát túlmegy a hagyományos etikai rendszerek kérdésfeltevésén.

Ma már az emberiségnek a bioszféra egészével törődnie kell, ha életben akar maradni, hiszen a földi bioszféra esetleges tönkretétele esetén nincsen hová mennünk. A bioszférát károsító vagy elpusztító ember olyan, mint aki maga alatt vágja a fát, csak ennek eredményeként nem a földre, hanem az űrbe pottyan.4 Földünk ugyanis – mint láttuk – olyan, mint egy űrhajó, mely az egyedüli hely, melyen mai tudásunk szerint az élőlények túlélhetnek az élet számára barátságtalan, s az eddigi tudásunk szerint életet nélkülöző univerzumban.5 Eme űrhajó tönkretétele ezért minden élet végső pusztulását jelentené.

1	Alan Holland (2004): Must we Give Up Environmental Ethics? In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006) : Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 117)
2	Robin Attfield (2006): Environmental Ethics and Global Sustainability. In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006) : Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 70)
3	Alan Holland (2004): Must we Give Up Environmental Ethics? In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006) : Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 141)
4	Hans Jonas (1979): Az emberi cselekvés megváltozott természete. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 32)
5	Kristin Schrader-Frechette (1981): Űrhajó-etika. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 129)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero