A morális státusz fogalma azért lényeges, mert segítségével döntjük el, hogy egy létező önmagában értékes-e? Ha igen, akkor a vele való bánásmód során különleges figyelmet kell vele szemben tanúsítanunk.1 Ösztönösen is különbséget teszünk a létezők között morális státusz alapján. Nem tekintjük morálisan problematikusnak például, hogy egy szöggel vagy csavarral rögzítsük a meglazult deszkát, ha annak mozgása zavar bennünket. Ezzel szemben morálisan elítélendőnek tartanánk, ha valaki szöggel vagy csavarral rögzítené a macskáját, arra hivatkozva, hogy annak mozgása őt zavarja. A kétféle megítélés oka az, hogy a deszkának nem tulajdonítunk morális státuszt, a macskának viszont igen. Természetesen egy deszka csavarral vagy szöggel való rögzítése is lehet morálisan problematikus, ha például az nem a mi tulajdonunk, s így azt a tulajdonos tulajdona megkárosításának tekintené. Látni kell azonban, hogy ebben az esetben sem a deszkát tekintenénk károsultnak, hanem a tulajdonosát. A deszka azért nem lehet károsult, mert nincsenek érdekei, nem rendelkezik morális státusszal. Károsítani – morális értelemben – csak azt lehet, aki morális státusszal rendelkezik. Jól látható ez, ha folytatjuk az analógiát a szöggel vagy csavarral rögzített macskával. Itt is felmerülhet a deszkánál említett szempont, vagyis az, hogy ezzel károsítottuk a macska tulajdonosát, hiszen kárt tettünk a tulajdonában. Azonban itt egy többlet szempont is felmerül, ami a deszkánál nem. A macska szöggel való rögzítésénél nemcsak a tulajdonosát károsítottuk, hanem magát a macskát is. A macskának ugyanis érdeke, hogy ne okozzanak neki feleslegesen szenvedést, így károsítása nemcsak a tulajdonosának rossz, hanem neki magának is. Egyszóval a macska morális státusszal rendelkezik, s ezért gondoljuk úgy, hogy morálisan számít, hogyan bánunk vele. Lehet rosszul és lehet jó bánni a macskával morális értelemben, s ha rosszul bánunk vele az egyben etikátlan viselkedést is jelent.