Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

Az antropocentrikus környezeti etikák jellemzői

Az antropocentrikus környezeti etikák szerint morális státusza kizárólag csak az embernek van. Bármely más élőlény, s a természet egésze is pusztán eszközként szolgál az ember érdekei kielégítéséhez. Eszerint tehát a természetet nem önmagáért kell védeni, hanem az ember érdekében. Az ember ugyanis a természet része, így a környezet pusztításával az embert is károsítjuk, hiszen létének feltételeit pusztítjuk el. Az élővilág, az egyes élőlények, s a természet egésze azonban eszerint a felfogás szerint önmagukban morálisan értéktelenek, s csak annyiban értékesek, amennyiben létük, állapotuk emberi érdekeket befolyásol. Az ember és csakis az ember rendelkezik morális státusszal, csakis az ő érdekei számítanak önmagában, s az élővilág bármely más eleme csak annyiban válik értékessé, amennyiben ez – direkt vagy indirekt formában – hatást gyakorol az ember érdekeire.

Az antropocentrikus környezeti etikák jelentik a hagyományos viszonyulást a természethez. A nyugati kultúrában ez volt és még ma is ez a domináns attitűd az élővilághoz, s ezért ez tekinthető a legkonzervatívabb környezeti etikai megközelítésnek.1 A hagyományos felfogás – az antropocentrikus metafizikának megfelelően – a természetet egyszerűen az ember számára szabadon felhasználható erőforrásnak, vagy közgazdasági terminológiával természeti tőkének tekinti, mely puszta eszközként szolgál az emberi érdekek kielégítése számára, s melynek önértéke nincs.2 Az antropocentrikus felfogás szerint tehát a környezetet csak azért kell védeni, mert annak megfelelő állapota hozzájárul az ember fizikai, pszichológiai és spirituális egészségéhez. Egészségünket csak megfelelő környezetben őrizhetjük meg, továbbá a pusztítástól megkímélt természet olyan esztétikai élvezetet nyújt, olyan mértékben fokozza az ember pszichológiai jólétét, hogy az nélkülözhetetlen a jó életminőséghez. A környezetet tehát az ember érdekében kell védeni, s nem önmagáért.

1	J. Baird Callicott (2004): Environmental Ethics. In: Stephan G. Post (2004) (ed.): Encyclopedia of Bioethics. (Third edition) New York – London: Thomson – Gale (p. 757)
2	Robin Attfield (2006): Environmental Ethics and Global Sustainability. In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006) : Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 71)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero