Az etikák voltaképpen mindig arról szólnak, hogy másokat önmagukért tiszteljünk, s ne azért, mert a mi érdekeinket kielégítik. Ilyen módon az etikák altruizmust követelnek, de a mai etikák legtöbbje csak az ember irányában követel altruizmust. A környezeti etika ebben a tekintetben is a korábbi etikák kiterjesztése: a legaltruistább etika, mert minden élőlény érdekének a tiszteletben tartását követeli meg.2 Az új etika – Rolston szerint – meghaladja a hagyományos etikák emberközpontúságát. A hagyományos etikák ugyanis azt a furcsa álláspontot foglalták el, hogy mivel az ember az egyetlen erkölcsre képes faj a természetben, ezért a több millió többi faj közül csak az ő érdekei számítanak, s csak a saját jóléte lehet az erkölcsi kötelességek tárgya. Ehelyett – Rolston szerint – egy új, fajok közötti etikára lenne szükség.3 Rolston az erkölcs newtoni rendszerének nevezi a hagyományos erkölcsöt, melyben egy faj magát abszolút értékesnek tekinti, s mindent a saját hasznának rendel alá. Ehelyett egy einsteini etikára lenne szükség, ahol nincs kitüntetett faj, kitüntetett vonatkoztatási rendszer, hanem az erkölcs fajok között is érvényes.4 Az etikának az élet tisztelete a feladata, s az emberi élet az életnek csak az egyik formája. A hagyományos etikák csak az emberi élet tiszteletére szólították fel. Ideje tehát, hogy az etika hatókörét kiterjesszük, s minden élet tiszteletének az elvét fogadjuk el.5