A feminizmus a nemi elnyomás megszüntetését célul kitűző mozgalom, ezért a feminizmus szerint ma még egy prefeminista jelenben élünk, ahol a nemi elnyomás a jellemző.2 A feminizmus kiindulópontja az a gondolat, hogy a férfiak a történelem során leigázták a nőket és uralkodtak felettük, s ugyanez az attitűd jellemezte őket a természettel szemben is. A történelem tehát a férfiuralom története. A természet leigázása és a nők leigázása közös forrásból ered: a férfiak dominanciára törekvő hozzáállásából, mely áthatja a tudományos és művészeti alkotásokat, a nyelvhasználatot, a fogalmainkat és a gondolkodásunkat, s általában az egész kultúrát. Ezt a férfiközpontú, androcentrikus társadalmi szerveződést, a férfiak dominanciára, leigázásra törekvő hozzáállását kell megváltoztatni, s ez meg fogja változtatni a természethez való viszonyunkat is. A nők felszabadítása egyben a természet felszabadítása is. Az ökofeminizmus gondolatilag rokonságot mutat sok radikális baloldali mozgalommal, mely a globális kapitalizmus kizsákmányoló hozzáállását teszi felelőssé a mai ökológiai krízisért. Az elnyomás – eszerint – nemcsak a nőket és a természetet érinti, hanem általában a globalizálódó kapitalizmus jellemzője, melynek logikája elfogadja, sőt igényli mások alávetését és elnyomását. Ennek a logikának a megszüntetése, és egy radikálisan más társadalmi szerveződés vezetheti csak ki a mai társadalmakat a jelenlegi környezeti krízisből, s előzheti meg a fenyegető környezeti katasztrófát.3