Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

John Rawis igazságosságelmélete

Rawis elmélete az egyik legkidolgozottabb modern deontológiai elmélet, ezért érdemes kicsit részletesebben is tárgyalni.

Rawis szerint az igazságosság ugyanazt a szerepet játssza a társadalmi intézmények megítélésénél, mint amilyet az igazság egy tudományos elmélet értékelésénél. Ahogyan egy tudományos elmélet elutasítandó, ha hamis – bármilyen meggyőzően hangozzék is – úgy egy társadalom törvényei és intézményei is elutasítandók, ha igazságtalanok, bármilyen hatékonyak legyenek is egyébként. Az igazságtalanság legfeljebb csak abban az esetben tűrhető el, ha ezzel egy még nagyobb igazságtalanságot előzhetünk meg.1

A társadalmi szerződés elméletének modern formájaként Rawis abból indul ki, hogy egy igazságos társadalom elvei azok, melyeket szabad, önérdekeiket követő és racionális személyek elfogadnának, ha másokkal ezen elvekről egyezkedhetnének, s az egyezkedés során másokkal egyenlő helyzetben lennének.2

Ezen elveket úgy határozhatjuk meg, ha egy ún. kiinduló alaphelyzetet képzelünk el. Itt a fent említett racionális, önérdeküket követő és szabad (a többiekkel egyenlő helyzetben levő) emberek a tudatlanság fátyla mögött egyezkednek a jövendő társadalom alapelveiről. A tudatlanság fátyla azt jelenti, hogy az egyezkedés során senki nem tudja, hogy a jövendő társadalomban ő milyen helyzetű lesz, tehát nem tudja, hogy gazdag lesz-e vagy szegény, jó képességű lesz-e vagy esetleg tehetségtelen, egészséges lesz-e vagy beteg stb. Sőt, még azt sem tudják, hogy milyen módon fognak gondolkodni arról, hogy mi jó és rossz, mi igazságos és igazságtalan, s egyáltalán, milyen fizikai és pszichológiai jellemzőkkel fognak rendelkezni.3

Mivel tehát a kiinduló alaphelyzetben, a tudatlanság fátyla mögött senki nem ismeri saját jövőbeli helyét a társadalomban, s saját tulajdonságait sem, ezért senki nem tudja, hogy a jövendő társadalomban neki mi lesz az érdeke. Így a szerződők önzése maximális önzetlenséggé változtatható. Mivel mindenki igyekszik saját érdekét maximálisan képviselni, de senki nem tudja, neki mi lesz az érdeke, ezért a szerződők igyekezni fognak a jövendő társadalom legrosszabb helyzetű tagjainak a helyzetét is a lehető legjobbá tenni, hiszen nem tudják, hogy nem ők lesznek-e majd a legrosszabb helyzetben. Így az igazságos társadalom az, ahol a legrosszabb helyzetű emberek helyzete is a lehető legjobb. Nem lehet tehát olyan módon változtatni a társadalom berendezkedésén és törvényein, hogy a legrosszabb helyzetűek helyzete jobb legyen. Ez a maximum minimorum elve (a legrosszabb helyzetűek lehetséges legjobb helyzete megkövetelésének az elve), mely tehát az igazságos társadalom legalapvetőbb szabálya.

Rawis igazságosságelmélete tehát nem engedi meg, hogy a társadalom többségének úgy javítsanak a helyzetén, hogy emiatt néhány ember helyzete romlik. Ez ugyanis velük szemben igazságtalanság lenne. A társdalom többségének a helyzete csak akkor javítható, ha ezzel a legrosszabb helyzetben levők helyzete is a lehetséges legjobbá válik.

Rawis szerint a tudatlanság fátyla mögött szerződő szabad, racionális emberek a következőket fogadnák el, mely tehát egyben az igazságos társadalom alapelvének is tekinthető4:

Minden ember egyenlő és lehető legnagyobb szabadságának az elve. Egy egyén szabadságának a korlátja csak a másik ember hasonló szabadságjoga. Szabadságot csak mások szabadsága érdekében szabad korlátozni, de pl. a nagyobb jólét elérése érdekében nem. A maximalizálandó szabadságjogok közé tartoznak a politikai szabadságjogok (pl. lelkiismereti és gondolatszabadság, a beszéd és gyülekezési szabadság), a személyi szabadságjogok, s a magántulajdon szabadságának a védelme.
A társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek (pl. egyenlőtlenség hatalomban, gazdagságban) csak akkor elfogadhatók, ha ez mindenkinek előnyös, vagyis az így legrosszabbul járók is a lehető legjobban járnak minden más lehetséges alternatívával összehasonlítva (ez az ún. differencia-elv), s olyan pozíciókhoz kapcsolódnak, melyek elérése elvben mindenki számára lehetséges.

Tehát a társadalom minden értéke, előnye (pl. szabadság, egyéni lehetőségek, jövedelem, vagyon, s az önbecsülést megalapozó más jellemzők) egy igazságos társdalomban egyenlően kell elosztásra kerüljenek. Ettől az egyenlőségtől csak akkor lehet eltérni – a differencia-elvnek megfelelően – ha az előnyök egyenlőtlen elosztása mindenkinek előnyös. Így az igazságtalanság olyan egyenlőtlenség, mely nem szolgálja mindenki javát, míg az igazságosság alapvetően egyenlőség, s legfeljebb olyan egyenlőtlenséget fogad el, mely mindenki javát szolgálja.5

A rawisi igazságosságelmélet voltaképpen a Francia Forradalom három klasszikus elvének (szabadság, egyenlőség, testvériség) modern, formalizált megfogalmazása.

A szabadság Rawis-nál az első elv, az egyenlőség a második elv első része, a testvériség pedig voltaképpen a differencia-elv korai megfogalmazása.6 A differencia-elv ugyanis lehetővé teszi, hogy mindenki úgy érezhesse: haszna van a társadalmi kooperációból. Az igazságos társadalom ugyanis mindenki számára hasznos együttműködés.7

1	John Rawis (1972): A Theory of Justice. Oxford: Clarendon Press. (p. 4)
2	John Rawis (1972): A Theory of Justice. Oxford: Clarendon Press. (p. 11)
3	John Rawis (1972): A Theory of Justice. Oxford: Clarendon Press. (p. 12)
4	John Rawis (1972): A Theory of Justice. Oxford: Clarendon Press. (p. 60-61)
5	John Rawis (1972): A Theory of Justice. Oxford: Clarendon Press. (p. 62)
6	John Rawis (1972): A Theory of Justice. Oxford: Clarendon Press. (p. 106)
7	John Rawis (1972): A Theory of Justice. Oxford: Clarendon Press. (p. 177)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero