Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései


A környezettől izolált énen való túllépés. Az ökológiai én mint a világgal való azonosságunk tudata

A helyes nézőpont a szociális atomizmussal szemben az lenne, ha ráébrednénk, hogy belsőleg kapcsolódunk másokhoz és a természethez. A többi ember és a természet alapvetően olyanok, mint mi, nem is különülnek el teljesen tőlünk, hiszen a másik emberrel való kapcsolataink nyomait pszichológiailag magunkban hordozzuk, azok határoznak meg minket, s a természettel való kapcsolatunk is belső, annak részei vagyunk, abból élünk, az nem idegen entitás, hanem valami, amivel lényegileg egyek vagyunk, ahonnan származunk, s ahova visszatérünk. Az emberi társadalomba és a természetbe való beágyazottságunk, az azokkal való lényegi azonosságunk tudata meg fogja változtatni a többi emberhez és a természethez való hozzáállásunkat is. Ha ők nem tőlünk függetlenek és idegenek, hanem mintegy hozzánk tartoznak, és mi hozzájuk, ők beépülnek személyiségünkbe, s mi részei vagyunk e nagy egészeknek, akkor a világgal való azonosságunk tudata természetessé fogja tenni az etikus viselkedést a többi emberrel és a természettel szemben is. Hiszen velük etikusan viselkedve mintegy magunkkal szemben viselkedünk etikusan. Így az etikus viselkedés voltaképpen egyfajta önmegvalósítás. Magamat megvalósítva, kifejlesztve egyben a többi embert és a természetet is fejlesztem, hiszen lényegileg egyek vagyunk a többi emberrel és a természettel. Az új gondolkodás tehát az atomizált én fogalmának a meghaladását igényli, a környezetétől izolált énen való túllépést. Ezért van, aki ezt az irányzatot – a transzperszonális pszichológia analógiájára – transzperszonális ökológiának nevezi.1 Az önmegvalósítás Naess szerint a személyiség kitágítását és elmélyítését jelenti, s ez nem más, mint a másokkal (az emberekkel és más élőlényekkel) való azonosulás.2 Így alakul ki az izolált énnel szemben az ökológiai én, mely nem más, mint mindaz, amivel az ember azonosul.3 Ennek következtében szűkebb természeti és társadalmi környezetünk beépül a személyiségünkbe, mintegy annak része lesz. Ezért, ha egy általunk szeretett helyet elpusztítanak, egyben bennünk is elpusztítanak valamit, hiszen elpusztítják azzal a hellyel való élő kapcsolatunkat.4
Naess szerint az önmegvalósítás nem azonos az önérvényesítéssel.5 Míg utóbbi a magunk akaratának, érdekeinek az érvényesítése, addig előbbi a mások érdekeinek és akaratának a tiszteletben tartása.
Eszerint a morálisan érett ember számára az autentikus én az, mely összhangban van a természettel, s nem egy izolált én, mely alapvetően saját egyéni kielégülésére koncentrál. Az önmegvalósítás eszerint nem is más, mint az én fogalmának kiterjesztése, s a természettel való azonosulás. A természet károsítása így saját magunk károsítása, a természet védelme saját magunk védelme. A mélyökológia sok rokonságot mutat a buddhizmussal, Spinoza panteista etikájával, s a neohegelianizmussal, utóbbi társadalmi én fogalmát ökológiai énné alakítva át.6
 
1 J. Baird Callicott (2004): Environmental Ethics. In: Stephan G. Post (2004) (ed.): Encyclopedia of Bioethics. (Third edition) New York – London: Thomson – Gale (p. 766)
2 Arne Naess (1988): Önmegvalósítás avagy a világban-való lét ökológiai megközelítése. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 221)
3 Arne Naess (1988): Önmegvalósítás avagy a világban-való lét ökológiai megközelítése. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 222)
4 Arne Naess (1988): Önmegvalósítás avagy a világban-való lét ökológiai megközelítése. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 226)
5 Arne Naess (1988): Önmegvalósítás avagy a világban-való lét ökológiai megközelítése. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 229)
6 Tongjin Yang (2006): Towards an egalitarian global environmental ethics. In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006): Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 30-31)

A biotechnológia etikai kérdései

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave