A helyes nézőpont a szociális atomizmussal szemben az lenne, ha ráébrednénk, hogy belsőleg kapcsolódunk másokhoz és a természethez. A többi ember és a természet alapvetően olyanok, mint mi, nem is különülnek el teljesen tőlünk, hiszen a másik emberrel való kapcsolataink nyomait pszichológiailag magunkban hordozzuk, azok határoznak meg minket, s a természettel való kapcsolatunk is belső, annak részei vagyunk, abból élünk, az nem idegen entitás, hanem valami, amivel lényegileg egyek vagyunk, ahonnan származunk, s ahova visszatérünk. Az emberi társadalomba és a természetbe való beágyazottságunk, az azokkal való lényegi azonosságunk tudata meg fogja változtatni a többi emberhez és a természethez való hozzáállásunkat is. Ha ők nem tőlünk függetlenek és idegenek, hanem mintegy hozzánk tartoznak, és mi hozzájuk, ők beépülnek személyiségünkbe, s mi részei vagyunk e nagy egészeknek, akkor a világgal való azonosságunk tudata természetessé fogja tenni az etikus viselkedést a többi emberrel és a természettel szemben is. Hiszen velük etikusan viselkedve mintegy magunkkal szemben viselkedünk etikusan. Így az etikus viselkedés voltaképpen egyfajta önmegvalósítás. Magamat megvalósítva, kifejlesztve egyben a többi embert és a természetet is fejlesztem, hiszen lényegileg egyek vagyunk a többi emberrel és a természettel. Az új gondolkodás tehát az atomizált én fogalmának a meghaladását igényli, a környezetétől izolált énen való túllépést. Ezért van, aki ezt az irányzatot – a transzperszonális pszichológia analógiájára – transzperszonális ökológiának nevezi.1 Az önmegvalósítás Naess szerint a személyiség kitágítását és elmélyítését jelenti, s ez nem más, mint a másokkal (az emberekkel és más élőlényekkel) való azonosulás.2 Így alakul ki az izolált énnel szemben az ökológiai én, mely nem más, mint mindaz, amivel az ember azonosul.3 Ennek következtében szűkebb természeti és társadalmi környezetünk beépül a személyiségünkbe, mintegy annak része lesz. Ezért, ha egy általunk szeretett helyet elpusztítanak, egyben bennünk is elpusztítanak valamit, hiszen elpusztítják azzal a hellyel való élő kapcsolatunkat.4