A mélyökológia elkülöníti magát a „sekély ökológiától” vagyis a hagyományos ökológiáktól, mert – szemben azokkal – abból indul ki, hogy minden élőlény élete önérték, ezért minden élőlénynek joga van élni, fejlődni, függetlenül attól, hogy élete hasznos-e az emberek számára vagy nem. Ezért a természet károsítása csak életfontosságú szükségletek kielégítése céljából elfogadható, alapvetően azonban a földi ökoszisztéma épségének hosszú távú megőrzése a legalapvetőbb etikai kötelesség.1 Ez a cél, s a környezeti krízis elkerülése csak a jelenkori gondolkodás mélyreható megváltozásával érhető el. Személyes felelősséget kell éreznünk nemcsak a ma élő emberek iránt, hanem a jövendő generációk iránt, s a természet egésze iránt egyaránt. Mindehhez elkerülhetetlen a jelenkori társadalmi gyakorlat alapvető megváltoztatása. A mélyökológia szemben áll a hagyományos („sekély”) ökológiákkal abban is, hogy utóbbiak nem akarnak radikális életmódváltozást, csak azt, hogy okosabban zsákmányoljuk ki a természetet, mint eddig. A hagyományos ökológiák azonban nem ellenzik a mai gazdag országok magas életszínvonalát, a fogyasztásra koncentráló mai gazdasági rendszereket, s az emberiség jelenlegi létszámát. Ezzel szemben a mélyökológia egy alapvető szemléleti változást szeretne elérni, az emberiség jelenlegi lélekszámának jelentős csökkentésével (ez csak sok évszázadon keresztüli csökkent születésszámmal lehetséges), a mai fogyasztás-centrikus társadalom átalakításával, s a természettel való harmonikusabb kapcsolat kialakításával. A mélyökológia jelszava: „Gazdag élet, egyszerű eszközök!”2