Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A természet törvényeinek hangsúlyozása szükségszerűen ökofasizmushoz vezet?

A mélyökológiát is – akárcsak más ökocentrikus etikákat – azzal a váddal illették, hogy mivel a természet törvényeit, és nem a humánum törvényeit hangsúlyozza, így az ökofasizmus lehetőségét hordozza.1 Rá szoktak mutatni, hogy a mélyökológiára hivatkozó szélsőségesek az emberiség lélekszáma csökkentése érdekében sokszor szigorú születéskorlátozó intézkedéseket követelnek, s többen magát az emberiséget is egyszerűen a „természeten burjánzó daganat”-nak tekintik.2 Ez természetesen a mélyökológia eltorzítása, s nem maga a mélyökológia. Vita inkább azon van, hogy mennyire következnek logikusan a fenti torz gondolatok a mélyökológiából? A mélyökológiában az ökofasizmus lehetőségét látók rá szoktak mutatni, hogy a fasiszta ideológia is mennyire hangsúlyozta a természet szépségét és kegyetlenségét, mennyire kritizálta a modern demokráciát, mint amely eltér a természet ősi törvényeitől, s mennyire hangsúlyozta a visszatérés szükségességét a természethez, annak brutális törvényeihez, s az ezt tükröző kegyetlen népi hagyományokhoz.3 Hitler a zsidó-keresztény hagyományt degeneráltnak tekintette, s egy evilági, a természetet és annak törvényeit középpontba állító felfogást, egyfajta természetvallást szeretett volna létrehozni.4

A kritikusok természetesen nem azt állítják, hogy a mélyökológia vezető teoretikusai fasiszták lennének, hanem inkább azt, hogy a természetet és a természet (kegyetlen) törvényeit középpontba állító, s az embert pusztán természeti lénynek tekintő felfogások a társadalomirányítás autoriter lehetőségeit hordozzák, s könnyen fasizmushoz vezethetnek. Ha nem a „humánus”, hanem a „természetes” lesz a társadalom berendezésének a vezérlőelve, akkor bármely kegyetlenség igazolható azzal, hogy az a természetes szelekció kegyetlen, de hosszú távon jó eredményeket produkáló törvényeiből következik. Sok mai radikális zöldmozgalom célja egy valamikori primitív emberi állapotba való visszatérés elősegítése, mely lemond a modern civilizációról, az egyetemes emberi jogokról, a világ globálissá válásáról, s az ősi emberi ösztönöket felszabadító, primitív, törzsi, civilizálatlan (és kegyetlen) ősállapot visszaállítását tekinti fő céljának.5 Mindezt az ökológiai felvilágosultság érdekében tennék, s nem riadnának vissza autoriter megoldásoktól azokkal szemben, akik „önző” módon ragaszkodnak elidegeníthetetlen emberi jogaikhoz.6

A fentiek természetesen a mélyökológiai eszmék eltorzításai, de rámutatnak eme eltorzítás lehetőségére és veszélyeire. Az igazi mélyökológia – mint láttuk – sokkal közelebb van a buddhizmus eszméihez és Gandhi felfogásához, mint a fasizmushoz. Ők sohasem az erőszakot, hanem a meggyőzést tekintik az ökológiai célok elérése eszközének. Nemcsak az ellen lépnek fel, hogy az ember kizsákmányolja a természetet, hanem az ellen is, hogy a hierarchikus társadalomban az emberek egymás felett hatalmat gyakoroljanak. Így szoros kapcsolatot látnak az ember kizsákmányolása és a természet kizsákmányolása között.7 A mai világban – mint láttuk – nemcsak a természet, hanem egyre inkább az ember is puszta nyersanyagként jelenik meg, a mélyökológiai szemlélet pedig éppen ennek megszüntetését látja szükségesnek. Ehhez az emberi érettség növekedésére is szükség van. Ma az emberiség – Sessions szerint – még csak a kamaszkorát éli: élvezi a hatalmat, a mások feletti uralkodást, s énközpontú. Egy érettebb, felnőttebb emberiség lesz képes csak majd helyreállítani a természettel és annak minden létezőjével való egyenrangú viszonyt, melynek célja minden élőlény jólétének a biztosítása.8

1	Michael E. Zimmerman (1983): Heidegger és a mélyökológia kapcsolatának újrgondolása. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 237)
2	Michael E. Zimmerman (1983): Heidegger és a mélyökológia kapcsolatának újrgondolása. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 248)
3	Michael E. Zimmerman (1983): Heidegger és a mélyökológia kapcsolatának újrgondolása. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 249)
4	Michael E. Zimmerman (1983): Heidegger és a mélyökológia kapcsolatának újrgondolása. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 249)
5	Michael E. Zimmerman (1983): Heidegger és a mélyökológia kapcsolatának újrgondolása. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 252)
6	Michael E. Zimmerman (1983): Heidegger és a mélyökológia kapcsolatának újrgondolása. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 254)
7	Michael E. Zimmerman (1983): Heidegger és a mélyökológia kapcsolatának újrgondolása. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 256)
8	Michael E. Zimmerman (1983): Heidegger és a mélyökológia kapcsolatának újrgondolása. In: Lányi András – Jávor Benedek (szerk.) (2005): Környezet és etika. Szöveggyűjemény. Budapest: L’Harmattan (p. 266)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero