Leopold föld-etikájának alaptézise tehát az, hogy a környezet megóvásához, a természettel való harmonikus emberi együttéléshez nem elegendő a jó szándékú jogi szabályozás. Ez a cél csak akkor érhető el, ha minden egyes állampolgár erkölcsi univerzumának része lesz az őt körülvevő ökoszisztéma. Ez azt jelenti, hogy az ember többé nem a föld meghódítójának, urának erkölcsét vallja magáénak, hanem az általa lakott föld egyik lakójának tekinti magát, akinek kötelességei vannak a föld és annak alkotórészei, a hegyek, vizek, növények, állatok, egyszóval az ökoszisztéma iránt. Így a föld, mely valójában az embert körülvevő ökoszisztéma, morális státusszal rendelkezik, vele szemben kötelességeink vannak, akárcsak az emberekkel, a társadalommal szemben.1 A föld- etika – Leopold szerint – kitágítja az erkölcs korábbi határait. Míg az erkölcsi szabályokat az emberek korábban csak az emberi közösségre vonatkoztatták, vagyis úgy gondolták, hogy csak más emberekkel szemben lehetnek erkölcsi kötelességeik, addig a föld-etika kiterjeszti ezt a határt az embert körülvevő talajra, vizekre, növényekre, állatokra, egyszóval a földre.2 Ennek a folyamatnak ma még csak a kezdetén vagyunk. Callicott megfogalmazása szerint ma van kialakulóban – a modern közlekedési és kommunikációs technikák segítségével – egy nemezetek feletti emberi szuperközösség, egy világfalú, melyet jól bizonyít az egyre szélesebb körben elfogadott emberi jogok nyelve. Ezen emberi jogok univerzálisak, mindenkit megilletnek, országhatárokra való tekintet nélkül. Ahogyan állampolgári jogok helyett egyre inkább egyetemes emberi jogokról beszélünk, úgy történik meg a ma még uralkodó nemzetállam jelentőségének a háttérbe szorulása és az egységes emberi szuperközösség kialakulása. Ezzel azonban a fejlődésnek nincs vége. A jogok kiterjesztése az emberi világon túlra, a földi bioszféra egészére és benne élőlénytársainkra fogja jelenteni a leopoldi föld-etika szerint az erkölcsi fejlődés következő lépését. Ez a közösség fogalmának radikális kiterjesztését fogja jelenteni az emberen túl az egész élővilágra és annak élettelen környezetére is.3