Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A konzekvencionalista elméletek

A konzekvencionalista elméletek (konzekvencia=következmény) az erkölcsi megítélés alapjának a tett következményeit tekintik. Úgy kell cselekedni, hogy minden körülmények között a lehető legtöbb jót hozzuk létre. Ha a jót minden ember (vagy érző lény) számára akarjuk maximalizálni, akkor utilitarizmusról beszélünk. Mivel ez a konzekvencionalista etika legelterjedtebb elmélete, ezért az alábbiakban erről beszélünk részletesebben. A jó itt az önmagáért jót (önértéket) jelenti (intrinsic jó) és nem az eszközértéket. Például a pénz nem önmagáért jó, mert önmagában a sok pénz csak nagy mennyiségű papír. A pénz csak mint eszköz értékes, mint amivel önmagában értékes dolgokat el lehet érni (általában örömet, élvezetet.) A pénz tehát nem önérték, csak eszközérték. A utilitarizmus mindig az önértéket akarja maximalizálni. Önérték az, ami önmagában is jó, vagyis amit nem valami másért, hanem saját magáért keresünk. Az utilitarista etikák eltérnek egymástól abban, hogy mit tekintenek önmagában jónak. A hedonista értékelmélet szerint önmagában jó (önérték) csak egy van, az öröm (gyönyör), önmagában rossz pedig csak a fájdalom. Az eudaimonisztikus etikák szerint a legfőbb jó a boldogság, a legfőbb rossz a boldogtalanság. Az utilitarizmus modern formája, a preferencia utilitarizmus szerint jó az, amit az összes következményről tökéletesen informált ember kíván magának.

Bármi is legyen azonban önértéknek tekinthető, az utilitaristaetikák szerint ezt kell maximalizálni, illetve a rosszat kell cselekedeteinkben minimalizálni.

Az utilitarista etikák – az erkölcsi szabályokhoz való viszonyulásuk alapján – feloszthatók tett- és szabályetikákra. A tett-utilitarista etika szerint minden egyes helyzetben úgy kell cselekednünk, hogy maximalizáljuk a jó/rossz arányt tetteink következményeiben. A szabály-utilitarista etikák szerint viszont tetteinket a szabályok kell irányítsák, olyan szabályokat kell azonban megfogalmaznunk, melyek általános betartása a lehető legtöbb jó következményt hozza létre. Nem világos azonban, hogy olyan szabályokat kell-e követnünk, melyek – ha mindenki követi őket – maximalizálják a jó/rossz arányt, vagy olyanokat, melyek – függetlenül a többiek cselekedetétől – maximalizálják azt? További probléma, hogy a szabályok alól vannak kivételek, melyeket egy szabály-utilitaristának meg kell engednie. Akkor térhet el egy szabály betartásától, ha az hozza létre a legtöbb jó következményt. Ekkor azonban nem világos, hogy van-e igazi különbség a tett- és a szabály-utilitarizmus között? Vannak, akik amellett érvelnek, hogy minden konzekvensen megfogalmazott utilitarizmus tett-utilitarizmus.1

Az utilitarizmus első megfogalmazói Jeremy Bentham (1748–1832), John Stuart Mill (1806–1873) és Henry Sidgwick (1838–1900) voltak. Megfogalmazásuk szerint a legfőbb jó a boldogság, mely nem más, mint az öröm, illetve a fájdalom hiánya. Az így kialakított utilitarista maxima: Cselekedj úgy, hogy a legtöbb számára a legtöbb jót okozd!” Már Jeremy Bentham úgy értette ezt a parancsot, hogy az nemcsak az emberekre, hanem az érző lényekre, tehát az állatokra is vonatkozik. Így Jeremy Bentham szerint úgy kell cselekedni, hogy a legtöbb érző lény számára a legtöbb jót okozzuk.

Az utilitarizmus mai, modern formájában egyfajta tágan felfogott költség/haszon elemzést tekint az erkölcsi döntés alapjának. 2 Eszerint minden esetben meg kell vizsgálnunk, mi az előttünk álló lehetséges cselekvési alternatívák rövid, illetve hosszú távú kára és haszna, s mindig azt az alternatívát kell választanunk, mely a legkedvezőbb haszon/kár aránnyal jár.

1	W. David Solomon (2004): Normative Ethical Theories. In: Stephen G. Post (ed.) (2004): Encyclopedia of Bioethics. (3 rd edition.) New York – Munich: Macmillan Reference USA – Thomson – Gale. (p. 816.)
2	Ben Mepham (2005): Bioethics. An Introduction for the Biosciences. Oxford: Oxford University Press. (p. 31)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero