A fenntartható fejlődés később elemzendő fogalma is voltaképpen az intergenerációs igazságosság követelményét fogalmazza meg: a jelen generáció ne a jövő generáció fejlődési lehetőségeinek az elvételével törekedjen gazdasági növekedésre. Ha ugyanis a fejlődés más emberek érdekeinek a feláldozásával történik, akkor az nem pusztán fejlődés, hanem kizsákmányolás.2 Jól fejezi ki ezt az elvet az ismert mondás: Nem az őseinktől örököltük a világot, hanem gyermekeinktől vesszük azt kölcsön.3

Az intergenerációs igazságosság, a jövő nemzedékek védelme voltaképpen annak az elvnek a kiterjesztése, hogy a társadalomnak védenie kell a saját maguk védelmére nem képes tagjait is. Ezzel az indoklással alkotunk speciális szabályokat a gyermekek, az értelmi fogyatékos felnőttek érdekeinek a védelmére. Hasonlóképpen, a jövő generáció is védtelennek, saját érdekei megvédésére képtelennek tekinthető, hiszen azáltal, hogy időben megelőzzük őket, velük szemben előnyös helyzetben vagyunk. A rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával és a felhasználás terheinek a jövőre hárításával (pl. a megtermelt, évezredeken keresztül sem eliminálódó radioaktív hulladék, és egyéb veszélyes anyagok révén) kizsákmányolhatjuk őket, ők viszont semmit nem tehetnek ellenünk. Ezért a jövő nemzedékek védelme a kizsákmányolással szemben erkölcsi kötelesség és az igazságosság fontos követelménye.4 Ennek biztosítását szolgálhatják olyan jogi intézmények, mint pl. a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, akinek a feladata éppen az, hogy azok érdekeit is képviselje, akik még nem tudják érdekeiket képviselni. Ez lehetővé teszi, hogy ellensúlyozzuk a döntéshozók azon hajlamát, hogy „leszámítolják” a jövőt, hogy elsősorban a jelen érdekeivel törődjenek. A döntések hosszú távú következményeinek a megvilágításával, alternatívák felvázolásával ez informáltabb döntésekhez vezethet.5