Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A természet tiszteletének az elve

Ma általánosan elfogadott elv, noha indoklása sokféleképpen történhet, hogy kötelességünk védeni az egyes ökoszisztémákat, illetve a földi bioszféra egészét is, s meg kell őriznünk a biológiai sokféleséget, a biodiverzitást. Az emberiség a természet része, s a természet védelme egyben az emberiség védelme is.1 Mindez egyben az egyes életformák tiszteletét is jelenti. Ezzel kapcsolatban a Föld Karta a következőképpen fogalmaz:2

„El kell ismerni, hogy a lények kölcsönösen függenek egymástól, s az élet minden formája értékkel rendelkezik, függetlenül attól, hogy értékkel rendelkezik-e az ember számára.”

Ugyanakkor, mivel nemcsak a természetet, hanem az emberi életet is tisztelet illeti meg, a környezeti etikák alapvető dilemmája, hogy a kettő közötti konfliktus esetén milyen prioritásokat állapítsunk meg. Például ma a környezeti krízisen túl a világot a nemzetek közötti és nemzeteken belüli igazságtalanság is jellemzi. Milliók élnek szegénységben, alultápláltságban, úgy, hogy megelőzhető vagy kezelhető betegségekbe halnak bele. Alapvető kérdés ezért, hogy a rendelkezésre álló szűkös forrásokat hogyan osszuk meg a természet védelme és a világon tapasztalható társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése között?3

Ezért a természet tiszteletének az elve elfogadása esetén sem kerülhetjük meg a kérdést, hogy eldöntsük, melyik természeti létezőnek mekkora az önértéke egymáshoz és az ember önértékéhez viszonyítva? Másképpen megfogalmazva, az ökoszisztémák védelmének a kedvéért mennyit szabad feláldoznunk a társadalmi igazságosság megvalósításáért folytatott küzdelmünkből? Az ökoszisztémák érdeke előbbrevaló-e vagy a társadalmak érdeke?4 Noha a kettő alapvetően nem áll egymással szemben, hiszen – mint láttuk – az ökoszisztémák védelme legtöbbször az emberek és így a társadalom védelme is, a kettő közötti egybeesés azonban távolról sem teljes körű, így e kérdés megválaszolása elvben sem könnyű. A gyakorlatban mindenestre valószínűtlen, hogy szegénységben élő emberek – ha magukon valamelyest segíteni tudnak például fák kivágásával, védett állatok elejtésével – akkor ezt ne tennék meg, még akkor is, ha elvben elismerik a fák vagy az állatok önértékét.5 Nemcsak egyes emberek, hanem a nemzetért felelős államférfiak is így gondolkodnak. Például a Fenntartható Fejlődés Johannesburgi Világkonferenciáján egy szegényebb afrikai ország államfője ezt mondta6:

„Ha ahhoz, hogy népemnek enni tudjak adni, fel kell áldoznom az országban található természeti érték akár utolsó példányát is, meg fogom tenni.”

Ezért a természet és az ökoszisztémák védelme is diktatórikussá fajulhat, feláldozván minden egyéb érdeket, ha nem párosul másfajta érdekek gondos mérlegelésével. A megoldás tehát nem az, hogy bármely szempontot abszolútnak tartunk, hanem az, hogy a természeti értékek védelmét az egyik fontos értéknek tartjuk, mely azonban másfajta értékekkel összemérve vezet majd csak döntéshozatalhoz, amikor is eldől, melyik érdeket mennyire lehet védeni az adott körülmények között.

1	Tongjin Yang (2006): Towards an egalitarian global environmental ethics. In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006) : Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 33)
2	IUCN (2000): The Earth Charter. (http://www.earthcharter.org) Cit: Robin Attfield (2006): Environmental Ethics and Global Sustainability. In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006): Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 73)
3	Teresa Kwiatkowska (2006): Let Earth Forever Remain: Putting Environmental Ethics Work. In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006): Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 177)
4	Teresa Kwiatkowska (2006): Let Earth Forever Remain: Putting Environmental Ethics Work. In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006): Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 179)
5	Teresa Kwiatkowska (2006): Let Earth Forever Remain: Putting Environmental Ethics Work. In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006): Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 180)
6	Cit: Johan Hattingh (2006): The State of the Art in Environmental Ethics as a Practical Enterprise : A View from the Johannesburg Documents. In: Henk A. M. J. ten Have (ed.) (2006) : Environmental Ethics and International Policy. Paris: UNESCO Publishing. (p. 206)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero