A Biológiai Sokféleség Egyezmény nem klasszikus természetvédelmi egyezmény, hiszen a célkitűzései nem csupán a természetvédelemre utalnak, hanem a társadalom érdekeit közvetlenül szolgáló hasznosításra. Az Egyezmény azért is különleges, mert az egész élővilágra vonatkozik, vagyis minden élőlény és élő rendszer fennmaradását, a földi élet valamennyi formájának egyetemes védelmét tűzi ki célul. Az Egyezmény megfogalmazza a részes államok által elvégzendő feladatokat az in-situ és az ex-situ védelemmel, a biológiai sokféleség fenntartható hasznosításával kapcsolatban, valamint a kutatás és képzés, a közoktatás és tájékoztatás, a környezeti hatások vizsgálata és a káros hatások minimalizálása, a technológiák hozzáférhetősége és átadása, az információcsere, illetve a finanszírozás területén. Az Egyezmény legfőbb döntéshozó szerve a Részes Felek Konferenciája (Conference of the Parties, COP), melynek feladata az Egyezmény működésének irányítása és végrehajtásának ellenőrzése. Az Egyezmény Tudományos, Szakmai és Technológiai Tanácsadó Testülete (Subsidiary Body on Scientific, Technical and Technological Advice, SBSTTA) tudományos, szakmai és technológiai ajánlásokkal segíti a Részes Felek Konferenciájának munkáját, amely ezeket megfontolva hozza meg határozatait.

A Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódik a Cartagena Jegyzőkönyv a biológiai biztonságról, ezt 2000. január 29-én fogadták el, Magyarországon a 2004. évi CIX. törvény hirdette ki. A Jegyzőkönyv az élő, módosított szervezetek (ún. LMO-k) határon átnyúló mozgásával, tranzit szállításával és kezelésével foglalkozik, azokkal az élő, módosított szervezetekkel, amelyeknek esetleg káros hatásai lehetnek a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható használatára, vagy az emberi egészségre.

A Jegyzőkönyv célja, hogy szabályozza az élő, genetikailag módosított szervezetek biztonságos forgalmát, kezelését, felhasználását, különös tekintettel az országok közötti forgalomra, megfelelő védelmet biztosítson a biológiai sokféleség, azaz az élővilág megőrzését és fenntartható hasznosítását érintő kedvezőtlen hatásokkal szemben, beleértve az emberi egészséget érintő kockázatokat is, és megkönnyítse a kormányok, a gazdasági szereplők és a társadalom közötti együtt működést a biológiai biztonság növelése érdekében.

A Jegyzőkönyv hatálya minden élő, módosított szervezetre kiterjed, kivéve a humán felhasználású gyógyszerkészítményeket (amelyeket más egyezmények szabályoznak), továbbá egyszerűbb eljárás vonatkozik a tranzit- és a zárt rendszerben felhasználandó (szabad környezetbe nem kerülő) módosított szervezetek szállítmányaira.

A Jegyzőkönyv szerint előzetes engedélyezési eljárást kell lefolytatni a környezetbe történő kibocsátásra szánt, élő módosított szervezetek (pl. élő hal, vetőmag) legelső behozatalát megelőzően. Ilyenkor az exportőr kötelessége, hogy a szállítás előtt az importáló országot írásban részletesen tájékoztassa az élő, módosított szervezetet tartalmazó szállítmányról. Az importáló ország ezen információk birtokában megadott határidőn belül dönt arról, hogy beengedi-e országába az adott szállítmányt. Amennyiben az élő, módosított szervezetek lehetséges káros hatásaival kapcsolatban új tudományos információk állnak rendelkezésre, az importáló fél bármikor felülvizsgálhatja és módosíthatja a határokon keresztüli szállításra vonatkozó döntését. A Jegyzőkönyv tudományosan megalapozott kockázatbecslést ír elő, amelynek minden esetben meg kell előznie az élő, módosított szervezet importjára vonatkozó döntést. A jegyzőkönyv keretein belül információs rendszert kell működtetni (BCH: Biosafety Clearing House), amely elősegíti a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos tudományos, műszaki, jogi és a környezetre vonatkozó ismeretek megosztását. A Jegyzőkönyv előírja azt is, hogy a döntéshozatali folyamatokba be kell vonni a nyilvánosságot, és a döntések eredményét is hozzáférhetővé kell tenni számukra. A Feleknek biztosítaniuk kell a határokon keresztüli véletlenszerű mozgások bejelentését, az illegális szállítások megelőzését és amennyiben lehetséges, büntetését. Illegális szállítmány esetén az érintett fél megkövetelheti attól az országtól, ahonnan az élő, módosított szervezetek erednek, hogy azokat saját költségén szállítsa vissza vagy semmisítse meg. A Jegyzőkönyv kimondja, hogy a fejlődő országokat anyagilag és más módon is segíteni kell a megfelelő személyi és intézményi háttér kialakításában és a Jegyzőkönyv végrehajtásában.

A biológiai anyagok szabadalmazásával kapcsolatban meghatározó jelentőségű a TRIPS Egyezmény (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property), amely kapcsolatot teremt a szellemi tulajdon védelme és a sokoldalú kereskedelmi megállapodások között (Magyarországon kihirdette az 1998. évi IX. törvény). A TRIPS Egyezmény vonatkozik a biotechnológiai eljárásokra, az így előállított termékekre és azok alkalmazására is. Kimondja, hogy a géntechnológiai eljárások mellett szabadalmi oltalmat kell biztosítani a biológiai anyagoknak is, a mikroorganizmusokat is beleértve.

A humán biotechnológia területén kiemelkedő jelentősége van az Oviedói Egyezménynek (az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény), amit Magyarországon a 2002. évi VI. törvény hirdetett ki. Az Egyezmény az Európa Tanács égisze alatt született. Tekintettel arra, hogy az Egyezmény az Európa Tanács összes tagállama számára nyitva áll a csatlakozásra, olyan szöveget kellett kidolgozni, amelyről széles körben konszenzus van, a szöveg kidolgozása több, mint tíz évig tartott, végül az a döntés született, hogy az Egyezmény maga csak a legáltalánosabb alapelveket rögzíti, és kiegészítő jegyzőkönyvek tartalmazzák majd a részletesebb szabályokat. Az Egyezmény szövegének igen általános megfogalmazása ellenére végül 29 állam ratifikálta a szerződést, 6 állam aláírta de nem ratifikálta, 13 állam pedig alá sem írta, ezek között olyan, az egészségügyi jog fejlődése szempontjából vezető szerepet betöltő tagállamok, mint Németország, az Egyesült Királyság, Belgium, Ausztria.2 Az Egyezményhez négy kiegészítő Jegyzőkönyv kapcsolódik. Az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló Kiegészítő Jegyzőkönyvet 1997-ben fogadta el a Miniszterek Tanácsa, és 2001-ben lépett hatályba; az emberi szervek és szövetek transzplantációjáról Kiegészítő Jegyzőkönyvet 2001-ben fogadták el, és 2006-ban lépett hatályba; az orvostudományi kutatásról szóló Kiegészítő Jegyzőkönyvet 2004-ben fogadták el, és 2007-ben lépett hatályba, az egészségügyi célból végzett genetikai tesztekről végzett Jegyzőkönyvet 2007-ben fogadták el, és még nem lépett hatályba (összesen négy állam ratifikálta, a hatálybalépéshez öt szükséges).