Az Európai Unió (EU) részben kormányközi (intergovernmentális), részben pedig nemzetek fölötti (szupranacionális) integráció, amelynek jelenleg 28 tagállama van (2016-ban az Egyesült Királyság a kilépésről szavazott, a kilépési tárgyalások a kézirat lezárásakor még nem kezdődtek meg). Az Európai Unió ezen a néven 1992-ben jött létre az Európai Unióról szóló szerződéssel (ismertebb nevén a Maastrichti Szerződéssel); ez a szerződés 1993. november 1-jén lépett hatályba. Négy fő intézménye van: az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament, az Európai Bíróság és az Európai Bizottság. Magyarország 2004 óta tagja az EU-nak.

Az EU tevékenysége a politika számos területét felöleli, de befolyásának jellege eltérő a különböző területeken, attól függően, hogy a tagállamok mennyi hatalmat ruháztak rá. A legszorosabb az integráció a pénzügyek, az agrárpolitika, a kereskedelem és a környezetvédelem terén, kevésbé szoros az integráció például a szociális és gazdaságpolitika, a fogyasztóvédelem és a belügyek terén. Az EU egyik legfontosabb tevékenysége az egységes piac létrehozása és fenntartása, melynek elemei a vámunió, a közös pénznem (amelyet eddig 15 vett át), a közös agrárpolitika és a közös halászati politika.

Az EU-nak meglehetősen összetett a jogrendszere. Ezen belül az elsődleges jogforrások az Európai Unió (és jogelődjei) létrehozását és fő alapszabályait rögzítő szerződések, az egyes tagországok belépését rögzítő csatlakozási okmányok. A másodlagos jogforrásokat az EU Tanácsa és Bizottsága alkotja, ezek a rendelet, az irányelv és a határozat. Míg a rendelet (regulation) a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó, nem igényel átültetést, az irányelvben (directive) meghatározott célok azonban bár kötelezőek a tagállamok számára, de azokat a belső jogba át kell ültetni, így a tagállamoknak bizonyos szabadságuk van az irányelvben meghatározott célok eléréséhez szükséges módszerek megválasztásában. A másodlagos jogforrásokhoz tartozik a határozat is, ez meghatározott címzettek számár határoz meg kötelezettséget. Jelentős szerepe van a jogi keretek meghatározásában a Tanács, illetve a Bizottság által kiadott véleményeknek és ajánlásoknak is, annak ellenére, hogy azok nem kötelező jellegűek. A közösségi jog harmadik forrását képviselik az EU és más gazdasági térségek közötti megállapodások. Az uniós jog olyan írott, kodifikált jogként fejlődik, amelyet az Európai Bíróság gyakorlata esetről esetre tartalmilag továbbfejleszt. Ezért az európai jogról nem lehet pusztán az érintett jogszabályi rendelkezések alapján beszélni, hanem ismerni kell a hozzá kapcsolódó jogalkalmazási gyakorlatot is, az csak a jogesetekkel szerves összefüggésben értelmezhető. Ebben a vonatkozásban az angolszász jogrendszernek az európai jog fejlődésére gyakorolt hatása érhető tetten.