Az Európai Unió számos országában nem ennyire részletes a humán biotechnológiára vonatkozó szabályozás, mint nálunk (természetesen kivételt képeznek ez alól az uniós jogalkotással érintett területek), sok, kontinentális jogrendszerhez tartozó országban nem tartják szükségesek (és gyakran lehetségesnek sem) ezeken a területeken a részletes szabályozást. Ennek oka elsősorban az, hogy úgy tartják, az orvos-beteg kapcsolat szabályozása annyi szakmai kérdést is felvet, hogy a jogszabályalkotáshoz szükséges jogi absztrakció szintjén nem fogható meg (így például a betegek tájékoztatásának tartalmi követelményeit sok uniós államban nem rögzíti jogszabály), ugyanakkor a szakmai gyakorlat, szakmai irányelvek, etikai kódexek a kialakult bírói gyakorlattal együttesen - elegendő hátteret biztosítanak. Az európai országok többségében ezért csak a modern biotechnológiai eljárásokra találunk szabályozást, amelyek annyira gyorsan, szinte átmenet nélkül jutottak el a kutatás stádiumából a mindennapi klinikai felhasználás stádiumába, hogy – ellentétben a hagyományos orvoslás szabályaival - nem volt idő arra, hogy a mögöttes etikai szabályozás kialakuljon (pl. az assisztált humán reprodukciós eljárások szabályozása, szerv- szövetátültetés).

A hazai biotechnológiai szabályozást behatárolja az, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, tehát azokon a területeken, ahol van uniós szabályozás (emberen végzett klinikai vizsgálatok, biológiai anyagok szabadalmazhatósága, GMO), ott a magyar szabályozás megfelel az uniós irányelveknek, illetve, ahol rendeleti szintű szabályozás van, azt közvetlenül alkalmazni kell. A klinikai vizsgálatokra vonatkozó uniós szabályoknak a főbb tartalmi elemeit az egyéb orvostudományi kutatásokra vonatkozó szabályozás is átvette.2

Magyarország részese az Oviedói Egyezménynek, és csatlakoztunk a Kiegészítő Jegyzőkönyvekhez is. Ez azt jelenti, hogy az Egyezmény és a Jegyzőkönyvek által szabályozott területeken a magyar szabályozás azokat az alapelveket követi, amelyeket az Egyezmény lefektet. Sőt, mivel az egészségügyi ágazati szabályozás meghatározó törvénye, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) előkészítésének ideje egybeesett az Egyezmény szövegezésének befejező munkálataival, majd elfogadásával, a törvény még az Egyezmény hatálybalépése előtt szinte teljes egészében átvette azokat az alapelveket, amelyeket az Egyezmény rögzített. A Jegyzőkönyvekhez való csatlakozás ezért aztán nem is igényelte az Eütv. lényegi módosítását, csupán kisebb korrekciókra volt szükség.

A humángenetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működésének szabályairól szóló 2008. évi XXI. törvény 2008. július 1-jén lépett hatályba. Ez elsősorban adatvédelmi szabályozást tartalmaz, azt rendezi, hogy a humángenetikai kutatás milyen feltételekkel rendelkező intézményekben végezhető, rendezi a mintát szolgáltató személy rendelkezési jogát tőle levett, genetikai adatot is tartalmazó mintával kapcsolatban (akár kutatási, akár más célból történik a mintavétel), az anonimizálás, pszeudoaninimizálás illetve a kódolás szabályait, a biobankok működésére vonatkozó szabályokat, a genetikai adatok külföldre továbbításának a szabályait.

Részletes szabályozást találunk a genetikailag módosított szervezetekről, összhangban az Európai Unió szabályozásával. Az első szabályozást a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezett jelentette, ennek 9.§-a kimondja, hogy ilyen szervezetek létrehozása, a velük folytatott kísérletek, termesztésük, az országból történő kivitelük, illetve behozataluk csak külön törvényben meghatározott feltételekkel és módon történhet. Ez a külön törvény a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény.