Első pillanatban a fenti állítás abszurdnak tűnik. Hiszen – mondhatná valaki – nem objektívek-e a tények? Nem függetlenek-e bármiféle emberi értéktől? Nem erőltetett-e azt mondani, hogy maguk a tények is emberi konstrukciók eredményei, melyekben rejtetten erkölcsi értékek is jelen vannak? Valójában azonban a filozófiában s magában a tudományban is jól ismert, hogy amit ténynek tekintünk, az a megfigyelő által megfigyelt jelenség, melynek leírását azonban befolyásolja a megfigyelő nézőpontja és fogalmai. Ezek pedig abból a társadalomból, kultúrából következnek, melyekben a megfigyelő él. A tények objektívek ugyan, de azok leírása már konstrukció eredménye, mely a megfigyelő kultúrája által meghatározott. Ez a kultúra határozza meg, mit figyel meg a megfigyelő, a megfigyeltek leírására milyen fogalmakat használ, milyen hipotéziseket alkot azok megmagyarázására, a hipotéziseket hogyan fogja ellenőrizni stb. Willard Quine kifejezésével élve a tudományos elméletek a megfigyelt tények vonatkozásában „aluldetermináltak”, vagyis azok nem pusztán a megfigyelt jelenségekből következnek, nem pusztán azok által meghatározottak, hanem a megfigyelő előfeltételezései által is, melyek a megfigyelő kultúrájából következnek. Ugyanazokat a jelenségeket (tényeket) különböző kulturális hátérrel rendelkező emberek másképp figyelik meg, más fogalmakkal írják le, s más módon magyarázzák. A tények megfigyelése tehát sokféle módon lehetséges, s így a tények nem határozzák meg önmagukban sem magát megfigyelést, sem az azokat leíró elméletet. Az elmélet tehát a tények által aluldeterminált, s a kultúra is hozzájárul annak meghatározásához, hogy végül is milyen elméleteket fogadnak el. 2

Ez azt jelenti, hogy a tudományos elméletek fejlődését nem-tudományos tényezők is befolyásolják.