A két problémakör elkülönítése indokolt, mert ha meggyőző ellenérvek merülnek fel, akkor más-más következtetések adódnak az egyik, illetve a másik esetben. Mivel az első csoportba tartozó ellenvetések magát a technológiát (a genetikai módosítást mint módszert), annak elfogadhatóságát kérdőjelezik meg, így ezek az ellenérvek még akkor is érvényesek lennének, ha a következmények körültekintő vizsgálata után bebizonyosodna, hogy a genetikailag módosított élő szervezetek és a belőlük készült termékek biztonságosak és hasznosak. Ha ezek az ellenvetések elég meggyőzőnek bizonyulnának, elvethetnénk akár magát az egész technológiát is, függetlenül attól, hogy a felhasználása milyen hatásokkal jár. A következményekre koncentráló erkölcsi megítélés viszont magát a technológiát elfogadja, és inkább a különböző alkalmazásokat értékeli. Az egyes alkalmazásokkal kapcsolatos kérdések empirikusan vizsgálhatók, így a legfőbb problémát az jelenti, hogy van-e elégendő és meggyőző bizonyíték a felmerült kérdések megválaszolására. Ha pedig egy konkrét alkalmazás esetén olyan problémák merülnek fel, melyek orvoslására nincs lehetőség, akkor csak az adott alkalmazást veti el, nem az egész technológiát. A felmerült problémák orvoslására azonban gyakran több lehetőség is kínálkozik, melyekkel a következményekre vonatkozó ellenérvek kivédhetők: a genetikai módosítás módszereinek tökéletesítése, megfelelő biztonsági előírások megalkotása és szigorú betartatása, vagy annak kimutatása, hogy egy adott genetikai módosításból több haszon származik, mint kár.