Ahhoz, hogy pontosan megérthessük, mi is a probléma ezzel az érvvel, figyelembe kell venni egy sokszor ki nem mondott feltételezést: ami természetes, az jó, az helyes, az erkölcsileg nem kifogásolható, illetve ami nem természetes, az rossz, az helytelen, az erkölcsileg nem elfogadható. Ha formálisan felírjuk, akkor az érvelés a következőképpen néz ki:

A második válasz szerint valami akkor nem természetes, ha mesterséges (emberi tevékenység vagy annak eredménye). Ezzel a meghatározással az a probléma, hogy minden emberi cselekedetet, illetve minden ember alkotta dolgot rossznak, helytelennek minősít. Vagyis az ember semmi olyat nem tehet, ami erkölcsileg egyébként megengedhető lenne, ez viszont nem tűnik elfogadhatónak. Ebből a definícióból ráadásul még az is következik, hogy az erkölcs lényegtelen dolog, mert ha az ember semmi olyat nem tehet, ami egyébként erkölcsös, mert pusztán azáltal, hogy emberi tevékenység, nem-természetesnek, s így erkölcsileg elfogadhatatlannak számítana, akkor erkölcsi értelemben nem is számít, hogy valaki mit tesz. Hiszen nem tudjuk megindokolni, miért kellene az egyik cselekedetet választanunk a másikkal szemben, ha egyszer mindegyik erkölcstelen. Az első két válasz vagy meghatározás közös hibája, hogy nem tudnak különbséget tenni az emberi cselekedetek között, mert minden emberi tevékenységet vagy jónak (első definíció), vagy rossznak (második definíció) tartanak. A harmadik válasz azonban már képes az emberi cselekedeteket, illetve az emberi tevékenységek eredményeit jóként vagy rosszként megkülönböztetni.

A harmadik válasz szerint valami akkor nem természetes, ha ritka vagy szokatlan. Ezzel a meghatározással az a probléma, hogy azon a feltételezésen alapul, hogy a ritka pusztán azért rossz, mert ritka, illetve a gyakori csak azért jó, mert gyakori. Ez a feltevés azonban nem állja meg a helyét, mert vannak olyan dolgok vagy cselekedetek, melyek ritkák ugyan, mégsem tekinthetők rossznak. Például kevesebb balkezes ember van, mint jobbkezes. Balkezesnek lenni tehát ritkaság, mégsem tartjuk a balkezességet rossz dolognak. Egyrészt tehát az a probléma ezzel a definícióval, hogy semleges dolgokat minősít rossznak, ha azok ritkák. Ráadásul a ritka dolgok vagy cselekedetek akár még jók is lehetnek. Például ritka az olyan cselekedet, amikor valaki élete kockáztatásával megmenti egy másik ember életét, ezt mégis jó dolognak, elismerésre méltó tettnek tartjuk. Másrészt tehát az a probléma ezzel a meghatározással, hogy még jó dolgokat is rossznak minősíthet, ha azok ritkán fordulnak elő. De a definíció hátterében meghúzódó feltételezésnek nem csak az a része problematikus, hogy ami ritka, az – ritkasága miatt – rossz, hanem az a része is, hogy ami gyakori, az – gyakorisága következtében – jó, mert a gyakori is lehet semleges vagy egyenesen rossz. Sok betegség elég gyakori (például a fogszuvasodás), mégsem jónak, hanem rossznak tartjuk ezeket. Gyakori a jobbkezesség is, de se jónak, se rossznak nem gondoljuk.

A negyedik válasz szerint valami akkor nem természetes, ha nem megfelelő használatról van szó. Ennek a meghatározásnak a hátterében az a feltételezés húzódik meg, hogy minden dolognak van egy elsődleges vagy eredeti célja vagy funkciója, ami meghatározza, hogy mi számít megfelelő vagy helyes használatnak egy adott dolog esetében. Ezzel a feltevéssel azonban két probléma is van. Az első probléma az, hogy nem magától értetődő, vagyis bizonyításra szorul, hogy minden dolognak van elsődleges vagy eredeti célja vagy funkciója. Különösen vitatott ez a kérdés azon a területen, mely a genetikai módosítás megítélése szempontjából nagyon fontos: az élőlényekkel kapcsolatban. A második probléma az, hogy a funkció megítélése attól a személytől is függhet, aki az illető dolgot használja. Például egy széket vagy egy kalapácsot nem csak arra lehet használni, hogy ülünk rajta vagy beverünk vele egy szöget a falba, hanem kitámaszthatjuk velük az ajtót is. Ez utóbbi nyilvánvalóan nem a szék vagy a kalapács elsődleges vagy eredeti funkciója, de ettől még ez a más célra történő felhasználás nem tekinthető rossz vagy helytelen dolognak.

A második premissza úgy szól, hogy ami nem természetes, az rossz vagy helytelen, amiből természetesen az is következik, hogy ami viszont természetes, az jó vagy helyes. Elegendő azonban néhány példát felhozni arra, hogy valami természetes és mégis rossz, illetve hogy valami nem természetes és mégis jó, hogy beláthassuk ennek az állításnak a tarthatatlanságát. Léteznek az ember számára ártalmas természetes anyagok. Az ember bizonyos természetes tulajdonságait (például az irigységet és az agresszivitást) egyáltalán nem tartjuk elismerésre méltónak. A természeti katasztrófákat (földrengés, vulkánkitörés, hurrikán, szökőár, árvíz) ugyanúgy rossznak tartjuk, mint a „természetes” betegségeket, mivel sok fájdalmat, szenvedést, halált és kárt okoznak. Viszont az olyan emberi tevékenységeket, mint például az árvízvédelem vagy a gyógyítás, illetve az ezek során alkalmazott vagy ezek során létrehozott nem természetes dolgokat (különböző gyógyszereket és gátakat), jónak tartjuk. Valójában az emberiség régóta és egyre fokozottabb mértékben avatkozik be a természeti folyamatokba, de az ilyen beavatkozásokat számos esetben nem tartjuk erkölcstelennek. Sőt, gyakran erkölcsi kötelességünknek érezzük bizonyos beavatkozások elvégzését (erre jó példát szolgáltat maga az orvostudomány).