A mai értelemben vett tudományos módszer első leírását Francis Bacon 1620-ban megjelent Novum Organum című művében találjuk meg, s a közgondolkodás még ma is az általa leírt módszert tekinti a tudományos módszernek. Bacon itt az induktív módszer első világos leírását adja. Eszerint a tudomány úgy fejlődne, hogy minden egyes generáció az általa felhalmozott ismereteket átadja a következőnek, s a tudás így – mint egy hatalmas épület – egyre nő, az egyes korok által összegyűjtött tudás pedig mintegy egymásra rakódik. A tudósnak a megfigyelés során arra kell törekednie, hogy előítéletektől, előfeltételezésektől mentesen, semlegesen, objektíven közelítsen a világhoz. A világhoz való semleges hozzáállást bizonyos „ködképek” (idolumok) akadályozzák, s Bacon négy ilyen idolumot ír le. A törzs idoluma Bacon szerint az egész emberi nemre jellemző, s azt az általános emberi hajlamot jelöli, hogy „nagyobb rendet és egyenletességet tételez fel a dolgokban, mint amilyent valóban talál..., nem létező párhuzamokat, megfeleléseket és vonatkozásokat vél felfedezni mindenütt”1 Ide sorolja Bacon azt is, hogy ha egyszer elfogadtunk egy elméletet igaznak, akkor hajlamosak vagyunk az elméletünket cáfoló ellenpéldákat figyelmen kívül hagyni, azokat kivételeknek tekinteni.2A barlang idolumai nem az egész emberi nem, hanem az egyes ember jelleméből, neveltetéséből, alkatából fakadó megismerési korlátozottságokat jelentik (pl. hogy vannak, akik a részletekre figyelnek, míg mások inkább az egészre, vannak, akik a hasonlóságokat veszik inkább észre, mások a különbségeket stb.)3 A piac idolumai a helytelen szóhasználatot jelentik. Ilyenkor vagy létező dolgokról homályosan beszélünk, vagy nem létező dolgokat létezőnek tüntetünk fel (ilyen pl. a szerencse, az első mozgató stb.)4 Végül a színház idolumai azokat a tetszetős (a színházba , a közönség lenyűgözésére való), de üres spekulációkat jelentik, melyek általánosan elterjedtek a tudományban és a filozófiában.5 Bacon szerint tehát az emberi megismerőképesség fenti akadályait kiküszöbölve, s így antropomorfizmusoktól megtisztított ismereteket létrehozva, majd azokat összegyűjtve a tudás „épülete” egyre nagyobb lesz. Így ismereteink folyamatosan nőnek, a tudomány egyenletesen halad előre.