A definíció első (a) pontjának értelmezése azonban nem ennyire egyértelmű, mert a meghatározás kidolgozói szerint a genetikai módosítás is sérti az állati integritás tisztelete elvének ezt a részét. A faj számára idegen gén bejuttatásával ugyanis az állat egész-ségét és teljességét a legalapvetőbb szinten, a genom szintjén változtatják meg. Ezt az állítást értelmezhetjük úgy, hogy a transzgenezis azért kifogásolható, mert nem tartja tiszteletben a genom egész-ségét, a genetikai sértetlenséget. De mivel az (a) pont az állat mint egyed sértetlenségére vonatkozik, és az állításban szerepel is az állat egészsége és teljessége kifejezés, joggal merül fel a kérdés, hogy ebben az esetben az egyed szintjén minek az épségéről, sértetlenségéről van szó, tekintettel arra, hogy a genetikai módosítás nem zavarja meg az állat testi épségét, sértetlenségét. A kérdés a következőképpen válaszolható meg: a genetikai módosítás esetén az állat egész-ségének tisztelete valami olyasmit jelent, hogy hagyjuk az állatot úgy, ahogy van, vagy hogy ne változtassuk meg az állatnak azokat a tulajdonságait, melyek az állatot azzá a fajta állattá teszik, ami.

A meghatározás másik két (b és c) pontját egyaránt sérti, ha egy tenyésztési eljárás során olyan fajtát tenyésztenek ki, melynek nőstényei nem tudnak emberi segítség nélkül megelleni, mert ilyen esetben egyrészt felborul az állat egyensúlyi állapota (b pont), másrészt nem képes az állat önállóan élni és szaporodni (c pont).

Egy másik definíció szerint az állati integritás tiszteletének elve az alábbi elemeket foglalja magába:

Az első esetben, amikor az egyik fajból valamilyen gént visznek át egy másik fajba, természetesen előfordulhat, hogy a transzgenezis miatt az állatnál fizikai rendellenességek alakulnak ki. Pontosan ez történt azoknál a sertéseknél, melyek genomjába emberi vagy szarvasmarha növekedési hormon génjét építették be. De mivel nem minden genetikai módosítás vezet fizikai rendellenességekhez, a transzgenezis nem jár szükségszerűen együtt az állat testi épségének megsértésével. Ebből viszont az következik, hogy az állati integritás tiszteletének elve nem a genetikai módosítást, mint módszert tiltja, hanem csak bizonyos genetikai módosítások elvégzését nem engedi meg. Az elv alapján tehát azok a genetikai beavatkozások, melyek nem vezetnek a megszülető állatok testi épségének károsításához, elfogadhatók, míg azok beavatkozások, melyek károsítják a megszülető állatok testi épségét, nem elfogadhatók. Vagyis a genetikai módosítás elfogadhatóságának feltétele az, hogy milyen következményekkel jár az állat testi sértetlenségét illetően. Ha azonban csak a következmények alapján dönthető el, hogy egy genetikai módosítás elfogadható-e, vagy sem, akkor az állati integritás fogalma nem tudja betölteni azt a szerepet, melyet a fogalomnak szántak: nem teszi lehetővé, hogy a következmények figyelembe vétele nélkül lehessen erkölcsi szempontból értékelni magát a genetikai módosítást.

A második eset, amikor transzgenezis révén valamilyen fajra jellemző szükségletet szüntetnek meg, erkölcsi szempontból azért kifogásolható, mert megsértjük a következő kötelességet: tartózkodnunk kell attól, hogy genetikai módosítás révén megváltoztassuk az állat szükségleteit. Ezzel a kötelességgel azonban az a probléma, hogy ha ez a kötelesség valóban fennáll, akkor nemcsak a genetikai módosítás, hanem a hagyományos nemesítés is sérti ezt a kötelességet, amennyiben a szükségletek megváltoztatásához vezet. Vagyis megint csak az a helyzet, hogy az állati integritás tiszteletét nem lehet csak és kizárólag a genetikai módosítással szemben alkalmazni.