Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A faj integritása

A faji integritás fogalma azt jelenti, hogy minden fajnak joga van ahhoz, hogy különálló entitásként létezzen. Ha tehát az egyik faj genetikai jellemzőit átvisszük egy másik fajba, akkor ezzel megsértjük a második faj integritását, mert az új gén átvitelével elmossuk a két faj közti addig éles határt. Másként fogalmazva, a genetikai módosítás erkölcsi szempontból azért nem elfogadható, mert létezne egy kötelességünk a fajokkal szemben: tartózkodnunk kellene attól, hogy megzavarjuk az egyes fajok elkülönültségét. Ez az állítás azonban számos előfeltevést rejt magában, ezért csak akkor tartható, ha ezek az előfeltevések megállják a helyüket:

a fajok az emberi osztályozási rendszerektől függetlenül valóban léteznek – ha nem így lenne, akkor nem lennének velük szemben közvetlen kötelességeink;
a fajhatárok egyértelműek és jól definiálhatóak – ha nem így lenne, akkor nem állna fenn a fajok elkülönültsége, és nem tudnánk, mikor lépjük át a fajhatárokat;
a fajoknak morális státusz tulajdonítható – ha nem így lenne, akkor az integritásuk morális szempontból nem lenne lényeges, és nem lennének velük szemben közvetlen kötelességeink;
a fajoknak van identitásuk vagy lényegük – ha nem így lenne, nem léteznének azonosítható létezőként;
a fajok törekednek az identitásuk megőrzésére – ha nem így lenne, akkor nem lehetne kárt okozni nekik azzal, hogy megsértjük az identitásukat, és nem lenne kötelességünk tartózkodni az identitást sértő beavatkozásoktól;
a genetikai módosítás – természetéből adódóan – hatással van a fajok elkülönültségére és identitására.

Ezek az előfeltevések azonban vitathatóak. Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről!

a fajok az emberi osztályozási rendszerektől függetlenül valóban léteznek – ha nem így lenne, akkor nem lennének velük szemben közvetlen kötelességeink;

A fajok létezésének problémájával kapcsolatban azonban kétféle – realista és nominalista – álláspont fogalmazható meg. A realizmus szerint a fajok a természet valóban létező elemei, vagyis a fajok az emberi gondolkodástól függetlenül léteznek. Ezzel szöges ellentétben a nominalizmus szerint a fajok a valóságban nem léteznek, mert csupán az emberi gondolkodás termékei, az ember alkotta önkényes kategóriák, melyek a természet sokféleségének rendszerezését szolgálják.1 De mivel a legtöbb biológus és filozófus elfogadja, hogy a fajok valóban léteznek, ezért ez az előfeltevés elfogadhatónak tűnik.

a fajhatárok egyértelműek és jól definiálhatóak – ha nem így lenne, akkor nem állna fenn a fajok elkülönültsége, és nem tudnánk, mikor lépjük át a fajhatárokat;

Ezzel az állítással kapcsolatban általában két ellenvetést szoktak tenni. Az első azt állítja, hogy mivel a fajképződés fokozatos folyamat, és az új fajok a régiekből alakulnak ki, ezért a közeli rokonságban álló fajoknál a fajhatárok bizonytalanok. Ez természetesen igaz, de mivel nem minden faj áll közeli rokonságban egymással, ezért nem minden fajhatár tekinthető bizonytalannak. De még a közeli rokonságban álló fajok esetében sem feltétlenül igaz, hogy a határok nem egyértelműek.

A második ellenvetés a faj fogálmának meghatározásából indul ki, és rámutat arra, hogy a fajnak nem létezik mindenki által elfogadott definíciója. Megfelelő definíció hiányában viszont nem tudjuk egyértelműen megállapítani a fajok közti határokat, hiszen két egyed, mely az egyik meghatározás szerint egy fajba tartozik, egy másik definíció szerint két különböző faj tagja is lehet. Azonban ez az ellenvetés sem cáfolja teljes mértékben a második előfeltevést. Mert még ha igaz is, hogy a fajnak valóban nincs olyan meghatározása, melyet mindenki elfogad, ez nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban mindig lehetetlen lenne eldönteni, vajon egy adott genetikai módosítás átlépi-e a fajhatárokat.

a fajoknak morális státusz tulajdonítható – ha nem így lenne, akkor az integritásuk morális szempontból nem lenne lényeges, és nem lennének velük szemben közvetlen kötelességeink;

Ez az előfeltevés azért vitatható, mert ahhoz, hogy valamely létező morális státusszal rendelkezzen, az szükséges, hogy legyenek olyan érdekei, melyek megsértése számít az adott létező számára. De amíg az egyedeknek lehetnek ilyen érdekeik, mert például érzőképesek, addig a fajoknak nincsenek ilyen érdekeik. Így az egyedeknek lehet morális státusza, a fajoknak viszont nem.

a fajoknak van identitásuk vagy lényegük – ha nem így lenne, nem léteznének azonosítható létezőként;

Azt a felfogást, mely szerint a fajoknak van identitásuk vagy lényegük esszencializmusnak nevezik. Az identitás vagy lényeg itt azt jelenti, hogy vannak olyan tulajdonságok, melyekkel a faj minden egyede rendelkezik, és hogy csak ennek a fajnak az egyedei rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal. De mivel jelenleg a biológiában a fajokat nem a tulajdonságaik alapján határozzák meg, hanem történeti létezőként értelmezik azokat, vagyis két egyedet az egymással való származási kapcsolatuk alapján sorolnak azonos fajba, és nem a tulajdonságaik hasonlósága miatt, ezért a fajok esszencialista felfogása nem tartható.2

a fajok törekednek az identitásuk megőrzésére – ha nem így lenne, akkor nem lehetne kárt okozni nekik azzal, hogy megsértjük az identitásukat, és nem lenne kötelességünk tartózkodni az identitást sértő beavatkozásoktól;

Eme előfeltevés szorosan kapcsolódik a 4.-hez, mert elfogadhatóságának minimális feltétele az, hogy a fajoknak valóban van identitásuk. Amennyiben tehát igaz az az állítás, hogy a fajok nem rendelkeznek identitással, úgy törekedni sem tudnak az identitásuk megőrzésére.

a genetikai módosítás – természetéből adódóan – hatással van a fajok elkülönültségére és identitására.

Még ha el is fogadjuk, hogy a fajoknak van identitásuk vagy lényegük, melyet meg szeretnének őrizni, s ezért kell tartózkodnunk attól, hogy ezt megváltoztassuk, ez nem jelenti azt, hogy a genetikai módosítás szükségszerűen sérti ezt a kötelességet. Mivel a gének nem felelnek meg egy az egyben komplex, esetkeg a faj lényegét alkotó tulajdonságoknak, ezért egy gén átvitele az egyik fajból a másikba nem szükségszerűen eredményezi egy olyan új tulajdonság átvitelét, mellyel az a faj, melybe a gént beültették, eddig nem rendelkezett. Ezért ennek a fajnak az identitása sem szükségszerűen sérül pusztán egy gén átvitelével.

1	Lewens, T. (2007): Darwin. London and New York: Routledge, p.71; Stamos, D. N. (2003): The Species Problem – Biological Species, Ontology, and the Metaphysics of Biology. Lanham, Boulder, New York and Oxford: Lexington Books, p. 31
2	Sober, E. (2000): Philosophy of Biology (2nd ed.). Boulder and Oxford: Westview Press, pp. 151 and 153

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero