Ma már tudjuk, hogy a tudományos kutatásból az emberi szubjektivitás – Bacon által megkísérelt – kiküszöbölése lehetetlen. A mai tudományfilozófia egyik alaptétele, hogy előítélet-mentes, „tiszta” megfigyelés nem létezik. Minden megfigyelés egy – néha kezdetleges vagy öntudatlan – elméletet tételez fel arról, hogy mi is az, amit meg kell figyelnünk a környezetben levő számtalan lehetséges megfigyelendő elem közül. Sejtések, gyanúk, kezdetleges hipotézisek nélkül lehetetlen lenne a megfigyelés, hiszen nem tudnánk, mire figyeljünk a környezet óriási ingertömegéből.1 Vagyis lehetetlen a Bacon által leírt idolumoktól megszabadulnunk. Megfigyeléseinket befolyásolják biológiai adottságaink, érzékszerveinknek és észlelésünknek biológiailag determinált, az evolúció erői által kialakított jellegzetességei, a neveltetés, a kultúra, s az egyéni mentális sajátosságok által kialakított észlelési és gondolkodási jellegzetességek is.

A tudomány története számos példával bizonyítja, hogy a tudós nem pusztán a tények alapján alkotja meg hipotéziseit, hanem azokon sokszor messze túlmenve, már néhány tény alapján képzelőerejére támaszkodva bátran alkot hipotéziseket. Ezek segítségével azután célzottan képes gyűjteni további releváns tényeket, melyek a hipotézis nélkül nem is kerültek volna figyelmének középpontjába. Bizonyos tények tehát csak a hipotézisek fényében lesznek egyáltalán láthatóvá, a hipotéziseket pedig nem pusztán a tények, hanem a tudós előítéletei, egyedi sajátosságai jelentősen befolyásolják. Itt – Feyerabend kifejezésével élve – bármi „elmegy”, vagyis a felfedezésnek, hipotézisalkotásnak nincs „helyes” módszere, egy jó hipotézist, s az annak alapján történő további megfigyelést sugallhat egyszerű babona, előítélet, egy álom vagy bármi más. Voltaképpen még előnyös is, hogy sokféle szemléletű kutató vesz részt a hipotézisalkotásban, hiszen az előítéletek, elfogultságok afféle torzító lencsékként működnek, melyek segítségével a valóság bizonyos elemei élesebben, mások kevésbé vagy egyáltalán nem láthatók. Így válik csak lehetségessé, hogy valóban sokféle hipotézis, s ezek alapján történő sokféle megfigyelés születhessen, s éppen ezért fontos a tudományos kutatásban a szabadság. Csakis ez biztosíthatja, hogy valóban megjelenjen a hipotézisalkotásban és a megfigyelésben a lehetséges emberi tapasztalat sokfélesége.

A hipotézisalkotás e kaotikus módszernélküliségét azonban el kell különítenünka hipotézisek igazolásának szigorú szabályok szerint történő módszerességétől. Alapvetően itt már – ideális esetben – érvényesül a tudománytól hagyományosan megkövetelt pártatlanság és előítélet-mentesség.

Anthony O’ Hear (1990): An Introduction to the Philosophy of Science. Oxford: Clarendon Press (p. 20)