Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

Biodiverzitás

A biodiverzitás a biológiai diverzitás (sokféleség) rövidítése. A fogalomnak több definíciója is létezik, melyek közül talán az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján – 1992-ben, Rio de Janeiróban – elfogadott Biológiai Sokfélség Egyezményben találhatónak van a legnagyobb jelentősége:

„[A] biológiai sokféleség a bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket, valamint az e rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat; ez magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét.” 1

Mint látható, ez a meghatározás – egyébként sok más definícióhoz hasonlóan – a biodiverzitás három szintjét különbözteti meg: genetikai, taxon- és ökológiai diverzitást.2 A genetikai diverzitás a fajon vagy populáción belüli genetikai változatosságot jelenti. A taxondiverzitás a különféle rendszertani kategóriák (taxonok) sokféleségét írja le egy adott területen. Leggyakrabban a fajdiverzitást (az előforduló fajok számát) használják ezen a szinten a sokféleség leírására, de magasabb rendszertani kategóriákkal (pl. családok vagy nemzetségek előfordulásával) is jellemezhető valamely terület biológiai sokfélesége. Az ökológiai diverzitás funkcionális és szerkezeti szintű leírás: a populációk tér és időbeli mintázataiban és kölcsönhatásaiban, valamint a populációk által létrehozott struktúrákban megjelenő sokféleséget jelenti.

Genetikai módosítás és biodiverzitás. A biodiverzitás három szintje közül a genetikailag módosított növényekkel kapcsolatban a genetikai és a taxondiverzitás szintjén jelentkezhetnek problémák.

A genetikai sokféleség problémája a termesztett haszonnövényeknél jelentkezhet, és abban nyilvánul meg, hogy valamely növény genetikai diverzitása lecsökken. Ez azért jelent gondot, mert a haszonnövények genetikai sokfélesége két szempontból is jelentős az emberiség számára:

a genetikai sokféleség az alapja a növény alkalmazkodó- és ellenállóképességének; ha túlságosan homogén valamely termesztett növény genetikailag, akkor kedvezőtlen körülmények között az egész növényállomány könnyen elpusztulhat;
a genetikai sokféleség utánpótlási lehetőséget biztosít a nemesítés számára.

A nemesítők egyébként ezt a problémát már ismerik, mert a hagyományos növénynemesítés során is észlelhető a genetikai diverzitás csökkenése, mivel egyre kevesebb fajtát és változatot használnak fel ennek során. Tehát ez a probléma sem új keletű, s így ezzel sem csak a GM növények alkalmazása esetén kell számolni. De a genetikai módosítás alkalmazása súlyosbíthatja ezt a már egyébként is fennálló problémát. Ezzel kapcsolatban azonban jogosan merül fel a következő kérdés: megfelelő keresztezések elvégzésével mennyire lehet ezt a problémát csökkenteni vagy elkerülni?

A genetikailag módosított növények termesztése a taxondiverzitást is befolyásolhatja, mert a GM növények hatással lehetnek a környezetükben élő más fajok (más növényfajok és különböző állatfajok) egyedszámára is. Ez a hatás lehet közvetlen vagy közvetett. Közvetlen a hatás, ha a transzgénikus növény rokon fajok közötti kereszteződés révén hat más növényfaj egyedszámára, vagy – kártevőkkel szemben rezisztenssé tett GM növények esetén – ha a transzgénikus növény nem csupán arra a fajra fejt ki hatását, melynek érdekében az adott genetikai módosítást a növényben létrehozták, hanem más nem kártékony, vagy egyenesen hasznos fajokra is (például azért, mert egy bizonyos faj a GM növénnyel (is) táplálkozik). Közvetett a hatás, ha az ökológiai rendszerben fennálló különböző biológiai kapcsolatok (például a táplálékláncok és táplálékhálózatok) révén változik meg más fajok egyedszáma, mert a transzgénikus növény ezen kapcsolatok egyikét befolyásolva közvetve más kapcsolatokra is hatással van.

1	1995. évi LXXXI. törvény a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről; 2. cikkely – Fogalmak használata
2	Standovár, T. és Primack, R. B. (2001): A természetvédelmi biológia alapjai. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 35–43.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero