Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A hipotézisek igazolásának módszere: indukció vagy falszifikáció?

Bacon még úgy gondolta, hogy egy tudományos hipotézis igazolása az indukció módszerével történik. Az indukció az a módszer, mikor egyedi megfigyelésekből következtetünk általános törvényekre. A megfigyelések alapján hipotéziseket alkotunk, majd újabb és újabb megfigyelésekkel – melyek hipotézisünket igazolják – egyre biztosabbá válunk hipotézisünk igazságában. Például néhány fehér hattyút látva felállítjukazt a hipotézist, hogy minden hattyú fehér, majd újabb és újabb fehér hattyúkat találva egyre biztosabbá válunk abban, hogy hipotézisünk igazság, a „minden hattyú fehér” állítás egy általános törvényszerűséget fejez ki.

Az indukció Bacon által felvázolt módszerének komoly korlátja azonban a teljes indukció lehetetlensége. Ez azt jelenti, hogy ha általános törvényeket akarunk megfogalmazni az indukció segítségével, akkor elvben a törvény által leírt jelenség minden egyes esetét meg kellene vizsgálnunk, hogy a törvényt biztosan érvényesnek tarthassuk. A „minden hattyú fehér” kijelentés igazságát elvben csak úgy tudjuk ellenőrizni, ha megvizsgáljuk a világon létező összes hattyút. Ehhez nemcsak a múltban létezett összes hattyút kellene megvizsgálnunk, hanem a jelenben létező s a jövőben létrejövő összes hattyút is, ami nyilvánvaló lehetetlenség. Ha azonban a teljes indukció lehetetlen, akkor hogyan lehet általánosan érvényes állításokat tenni? Hiszen abból, hogy valaki pl. a XV. században minden addig általa látott hattyút fehérnek talált, még nem következik, hogy valóban az összes hattyú fehér. S Ausztrália felfedezésével ki is derült, hogy fekete hattyúk is vannak.

Karl Popper (1902-1994) osztrák születésű angol tudományfilozófus figyelt fel arra – a fenti példában is látható – tényre, hogy a tudományban a cáfolatnak kitüntetett jelentősége van. Míg ugyanis elvben a bizonyítékok számának akár végtelen növelése sem bizonyít be egy törvényt (hiába látunk újabb és újabb fehér hattyúkat, ebből még mindig nem következik, hogy minden hattyú fehér), addig egyetlen ellenpélda is képes megcáfolni egy törvényt. (Egyetlen fekete hattyú bizonyítja, hogy a „minden hattyú fehér” állítás hamis.)

Karl Popper falszifikációs elmélete szerint tehát soha nem bizonyíthatjuk be egy tudományos hipotézisről, hogy igaz, legfeljebb csak annyit állíthatunk, hogy a hipotézis érvényes, mert még nem cáfolták meg. Ahhoz azonban, hogy valami tudományos hipotézis lehessen, empirikusan ellenőrizhető predikciókat (a jövő bizonyos vonatkozásainak előrejóslását ) kell tennie, s így elvben cáfolhatónak kell lennie. Ha egy tudományos hipotézis elvben sem cáfolható, akkor nem tudományos kijelentés.

Karl Popper tudományfelfogása szerint a tudósok tudományos hipotéziseket alkotnak, melyekből bizonyos predikciók következnek, melyeket ellenőrizni lehet. Csak a tapasztalatilag ellenőrizhető hipotézisek számítanak tudományosaknak. E hipotézisek olyanok, mint a természetes szelekcióban a fajok. Egymással versengenek a túlélésért, s a sok hipotézis közül csak kevés él túl: azok, amelyek az összes többinél jobban képesek előrejósolni bizonyos jövendő megfigyeléseket, vagy amelyek nagyobb magyarázóerővel rendelkeznek, mint a többi. Vagyis a tudományban nem a tudományos hipotézis bizonyítása a lényeges, mert az a teljes indukció lehetetlensége miatt lehetetlen, hanem a hipotézisek cáfolata. A helyes (jól-megerősített) tudományos elméletek azok, melyek elvben cáfolhatók, de melyeket még – sok eddigi cáfolási kísérlet ellenére – sem cáfoltak meg.

A tudomány története – Popper szerint – megcáfolt tudományos hipotézisek temetője, a tudomány előrehaladása pedig a nem megfelelő tudományos hipotézisek kiszelektálása.1

1	Anthony O’ Hear (1990): An Introduction to the Philosophy of Science. Oxford: Clarendon Press (p. 42)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero