A genetikai beavatkozásokat több szempontból is lehet osztályozni. Egyrészt a beavatkozás célja szerint megkülönböztethetünk terápiás célú és javító vagy embernemesítő célzatú beavatkozásokat. Míg elméleti szempontból a terápiás célú genetikai beavatkozások lényegesen elfogadottabbnak s etikai szempontból kevésbé ellentmondásosnak tekinthetők, addig az emberi minőséget megváltoztató beavatkozások számtalan etikai kérdést vetnek fel. Másrészt, a genetikai beavatkozásokat osztályozhatjuk aszerint is, hogy mely sejtekben történik a beavatkozás: olyan általános testi sejtekben, melyek a reprodukcióban közvetlenül nem vesznek rész, avagy a csírasejtekben (petesejt, spermium, embrionális sejtek), melyek a reprodukcióban közvetlenül szerepet kapnak. Ez az első pillanatban technikainak tűnő megkülönböztetés azért lényeges etikai szempontból is, hiszen az első esetben a genetikai beavatkozások az adott emberre korlátozódnak, míg a második esetben a beavatkozás – sikeressége esetén – örökölhetővé válik, azaz a beavatkozás a következő generációkat is közvetlenül érinti. Bár az emberi csírasejteken végzett genetikai beavatkozásokra jelenleg moratórium van érvényben, egyre többen szorgalmazzák a beavatkozás engedélyezését amiatt, hogy a genetikai eredetű betegségeket hatékonyabban el lehessen tüntetni az emberi génállományból. Ugyanakkor a beavatkozás sikertelensége, illetve súlyos mellékhatása esetén – különösen igaz ez a kutatási fázisra, amikor a beavatkozásról szerzett ismereteink még korlátozottabbak, – elvileg a sikertelenség is öröklődhet, azaz a beavatkozás generációk életét károsíthatja.

A csírasejtekben végzett gén-transzfer egyik speciális formája a mitokondriális DNS-sel kapcsolatos genetikai beavatkozás. Ez irányulhat egyrészt a mitokondriális DNS károsodása okozta megbetegedések gyógyítására, másrészt létezik egy olyan, már meg is valósított technika, mely a mitokondriumok károsodása miatti terméketlenséget kívánja orvosolni. Miközben a csírasejtek mitokondriumaiban található DNS állományában öröklődő változtatásokat hoz létre, megvalósítja ezzel a csírasejtes, tehát öröklődő genetikai beavatkozást.

A testi sejtekben végzett genetikai beavatkozás, az úgynevezett szomatikus gén-transzfer technika, avagy génterápia az elmúlt évtizedek során a klinikai kutatások egyik legintenzívebben vizsgált ága volt. Az AIDS, a tumoros megbetegedések, az immunrendszer genetikai eredetű megbetegedései s más betegségek területén számos kutatási protokoll kísérelt meg sikeres gén-transzfert megvalósítani. Miközben a technikához fűződő reményeket a Humán Genom Program eredményei is erősítették, a tudományos közéletet egy génterápiás kutatás 18 éves áldozata, Jesse Gelsinger halála rázta meg. Halála tragikus volt különösen annak fényében, hogy az utólagos vizsgálatok fényében úgy tűnik, számos emberi mulasztás, etikai és jogi normasértés okozta.1