Ugyanakkor a genetikai beavatkozást végezhetjük a csírasejteken, azaz a petesejten, az ondósejten, vagy a megtermékenyített petesejten, illetve a megtermékenyített petesejtből kifejlődő néhány sejtes embrión, mely esetekben a genetikai beavatkozás – a testi sejteken végzetekkel ellentétben – örökletes változásokat okoz, illetve okozhat. Az első esetben szomatikus géntranszferről, avagy szomatikus génterápiáról (somatic cell gene therapy), míg az utóbbi esetben csírasejtes (germ-line) gén-transzferről, illetve csírasejtes génterápiáról beszélünk.

A sejtek szintjéről a szervezet szintjére lépve a genetikai beavatkozásokat a beavatkozások célja alapján tovább osztályozhatjuk. Amennyiben a beavatkozás célja az, hogy egy orvosi szempontból elfogadhatatlan állapotot megszűntessen avagy megelőzzön, akkor ezt génterápiának nevezzük. Ugyanakkor, ha az a beavatkozás célja, hogy az emberi testnek egy képességét avagy tulajdonságát javítsa, akkor ezt az angol nyelvű szakirodalom genetikai embernemesítésnek (enhancement) nevezi.1 Ily módon klasszikus formában négy kategória létezik: szomatikus és csírasejtes génterápia valamint szomatikus és csírasejtes embernemesítés.2

A genetikai beavatkozás terápiás és embernemesítés célzatú szétválasztása mindazonáltal önkényes elemeket is hordoz magában. Gondoljunk csak arra, hogy például egy olyan genetikai beavatkozás, melynek eredményeként az egyébként egészséges immunrendszer erősödik nehezen nevezhető pusztán terápiás célzatúnak. Ebből is látszik, hogy a terápia s az embernemesítés - a hagyományos klinikai beavatkozásokhoz hasonlóan – kontinuumot képez. Miközben a kontinuum két végén található beavatkozások kapcsán valamivel könnyebb etikai véleményt formálni, a tengely közepén elhelyezkedő beavatkozások már nem egyértelműen megítélhetőek. A két végponton találjuk a tisztán terápiás s a tisztán embernemesítés célú beavatkozást: az előbbire példa egy tumoros betegség genetikai módszerrel történő kezelése, míg az utóbbira egy egészséges ember avagy embrió intelligenciahányadosát fokozó, avagy a szem normális színét megváltoztató beavatkozás. Míg a terápiás célzatú beavatkozás önmagában alapvetően elfogadható beavatkozásnak számít, hiszen egyértelműen az emberi szenvedés s fájdalom csökkentése a célja, addig az utóbbi típusú beavatkozás kapcsán megoszlanak a vélemények3, s talán nem túlzás azt állítani, hogy etikai, pszichológiai s általában társadalmi szempontból az ilyen beavatkozás igazolására hozott érvek lényegesen kevésbé elfogadottak a terápiás célzatú beavatkozás igazolására hozott érveknél. Ugyanakkor érdemes látnunk azt is, hogy a tisztán embernemesítés céljából végzett beavatkozás is lehet önmagában altruista s humánus: ilyen lenne például, ha egy sebész manuális képességeit tudnánk és akarnánk genetikai eszközökkel fokozni, hogy eredményesebben tudjon operálni.

Annak ellenére, hogy sok esetben nem állapítható meg egyértelműen, hogy az adott beavatkozás a terápia avagy az embernemesítés kategóriájába sorolható-e, a kontinuum két végpontján található beavatkozások etikai s társadalmi szempontból megkülönböztethetőek. E fejezetben a „gén-transzfer technikák” kifejezés említésekor kizárólag az orvosi célzatú, tehát a tisztán kuratív vagy preventív típusú beavatkozások kérdéseit vizsgáljuk, s nem foglalkozunk az embernemesítés típusú beavatkozások specifikus etikai kérdéseivel.

Az embernemesítés előmozdítására társadalmi mozgalom is létezik. 1998-ban Nick Bostrom és David Pearce filozófusok megalapították a Transzhumanista Világszövetséget (World Transhumanist Association)4. A transzhumanisták úgy gondolják, hogy a mostani emberi test az evolúció átmeneti állapota, sok szempontból tökéletesíthető s tökéletesítendő is új technológiák segítségével egyrészt fizikai, másrészt szellemi szinten. Így különféle protézisek beültetését szorgalmazzák a test fizikai stabilitását és teljesítményét fokozandó Érzékszerveink érzékenységét is mesterséges módon fokoznák, míg az emberi agy teljesítményét és örömérzetét is előmozdítanák például antidepresszánsok és gyönyörpirulák széleskörű elterjesztésével. A transzhumanizmus az emberi élet kiterjesztését, az öregedés megállítását, a gyönyörérzet fokozását tűzi ki célul nanotechnológia, génterápia, hibernálás, űrkutatás segítségével.

A fent említett esetekben a testi- vagy csírasejtek DNS-ét változtatják meg, hallgatólagosan feltételezvén, hogy nem játszik jelentős szerepet az, hogy ezen sejtek DNS állományánakmely részét érinti a beavatkozás. Ismert ugyanis, hogy a sejtek tartalmaznak DNS molekulákat egyrészt magjukban, másrészt a citoplazmában elhelyezkedő mitokondriumokban, melyet mitokondriális DNS-nek nevezünk. A mitokondriumok speciális részei a sejteknek, főképpen a sejtek energiatermeléséért felelősek5. A mitokondriumok energiatermelő funkciója miatt általános vélekedés az, hogy a mitokondriumok, s a bennük található – a nukleáris DNS hosszúságához képes szinte elenyésző méretű – DNS pusztán alapvető élettani funkcióval bírnak, tehát nem szólnak bele a szervezet minőségi funkcióiba. Ugyanakkor a mitokondriális DNS defektusai súlyos, nemritkán halálos betegségek okozói is lehetnek. A mitokondriális DNS megváltoztatásával kapcsolatos etikai kérdéseket a következő fejezet tárgyalja.