Gyakran megfogalmazódik az az ellenérv is, hogy az emberiség genetikai állománya az összes ember közös tulajdona, s mint ilyet néhány embernek nem szabad szándékosan mesterséges s önkényes módon megváltoztatnia23 azt. A megszületendő gyermeknek joga van úgy megszületnie – folytatódik az érv –, hogy saját, mesterségesen meg nem változtatott genetikai állománnyal rendelkezhessen. A gyermekeknek ezt a jogát az Európa Tanács is megfogalmazta4. Amennyiben pedig örökölhető genetikai változást okozunk egy egyednek, akkor ezt a jogot megsértjük. Ez az érv egyébként gyakran kiegészül azzal, hogy az emberiségnek nem szabad az evolúció természetes folyamataiba beavatkozni. A jövő generációk sorsa iránti erkölcsi és jogi felelősség gyakorlati kérdései is fontos szempontként merülnek fel, hiszen a beavatkozás a jövő generációk életét nagymértékben befolyásolhatja.

Egy csírasejteken végzett beavatkozás során eliminálhatunk például egy olyan gént, amit ma károsnak gondolunk, de amiről esetleg kiderülhet a jövőben, hogy hasznos. Klasszikus példa erre az eshetőségre a sarlósejtes anémiáért felelős gén, ami – heterozigóta formában – védelmet ad a malária ellen. Munson szerint erkölcsi kötelezettségünk az emberiség jelenlegi génállományának változatosságát és gazdagságát megőrizni, míg mások úgy gondolják, hogy a kutatóknak s általuk az emberiségnek sem szabad Istent játszani5. Szinte minden a kérdéssel foglalkozó szerző megemlíti a klasszikus csúszós lejtő érvet a csírasejtes beavatkozások kapcsán6789. Eszerint az érv szerint ha egyszer egy bizonyos cselekedetsorozatot elkezdünk, akkor lehetetlen azt a kívánt ponton megállítani, illetve azok következményeit korlátozni, s így a nem kívánatos hatások is érvényesülhetnek. A genetikai beavatkozások esetében ez azt jelentheti, hogy amennyiben elkezdjük a beavatkozást – legyen az bár az etikai szempontból legkevésbé problematikus terápiás célzatú beavatkozás – akkor csúszós lejtőre léptünk, mert senki sem fogja tudni megakadályozni azt, hogy az így szerzett ismereteket nemkívánatos embernemesítési, eugenikai célokra használhassák fel.

Az igazságosság elvét is gyakorta említik a beavatkozás ellenzői: az érv szerint megsértheti ugyanis az erőforrások elosztásának igazságos voltát az a tény, hogy nagy valószínűséggel csak a gazdagabb országok tehetősebb polgárai részesülhetnek majd a csírasejtes beavatkozás jótékony hatásaiból, hiszen a beavatkozás valószínűleg rendkívül költséges lesz1011. Ugyanakkor felmerül annak a lehetősége is, hogy hátrányos megkülönböztetésben részesülhetnek majd azok a genetikai eredetű fogyatékossággal élő emberek, akik nem lesznek hajlandóak majd alávetni magukat az egykoron esetlegesen rendelkezésünkre álló csírasejtes génterápiának.