Ugyanakkor megfigyelhetjük azt is, hogy az emberi faj esetében is számtalan olyan, a genetikai állományt befolyásoló beavatkozás létezik, melyek egy részét sok esetben elfogadhatónak tartja az emberiség jelentős része. Az eugenikát ugyan sok esetben az Egyesült Államok erőszakos sterilizációs törvénykezésével, avagy a németországi „fajnemesítési” törekvésekkel azonosítják1, de a genetikailag sérült magzatok abortusza szintén eugenikai beavatkozásnak nevezhető, hiszen ennek is az a célja, hogy megakadályozza egy testi vagy szellemi fogyatékossággal megszületendő csecsemő világrajöttét. A csírasejtes génterápia széleskörű alkalmazása esetén eradikálhatunk géneket, s ezáltal eltüntethetjük mindazon (esetlegesen meglévő) kedvező tulajdonságokat is, melyeket ezek a gének határoznak meg. Láthatjuk, hogy a medicina jelenlegi gyakorlata – a prenatális s a preimplantációs genetikai diagnosztika s az azokat gyakorta követő abortusz – jelenleg is megváltoztatja az emberiség genetikai állományát. S igaz az is, hogy nem tudhatjuk előre, nincs-e valamilyen potenciális haszna annak a génnek, amely ma kizárólag károsnak tűnik. S ha képesek vagyunk visszafordítani a beavatkozást, akkor vajon megváltozik-e a beavatkozás erkölcsi megítélése? Elias és Annas érve szerint némelyek számára bizonyos hasznot hoznak bizonyos betegségek. Például az optikusok számára hasznos a rövidlátó emberek léte, hiszen ha a miópia eltűnne, elveszíthetnék a munkájukat2. Érdekes érvüket továbbgondolva akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy a gyógyítható betegségben szenvedőket nem kellene (teljesen) meggyógyítani, hiszen ezáltal a kórházakban több és több személyzetre lenne szükség, s a munkanélküliséget is csökkenteni lehetne. Avagy ha tevőlegesen növeljük a bűncselekmények számát, akkor több rendőr alkalmazását lehetne kikövetelni. Miért is ne hagyjuk akkor a betegeket betegen s miért is ne kövessünk el bűncselekményeket? Nyilvánvaló, hogy bár az emberiség genetikai állományának megváltoztathatatlansága mellett szóló érv erősen megkérdőjelezhető ugyan, de Elias és Annas érve abszurd következményekhez vezethet. Genetikai eredetű betegségek öncélú, rövid távú gazdasági vagy másfajta hasznot jelentő fenntartása nem indokolható.