Thomas Kuhn (1922–1996) amerikai tudománytörténész volt az, aki a tudománytörténet vizsgálata alapján a tudományfejlődés kaotikusabb elméletét vázolta fel: a tudomány forradalmakon keresztül történő fejlődésének hipotézisét. Kiderült ugyanis, hogy a kutatók egy gondolkodásmódot nem feltétlenül vetnek el az azt cáfoló megfigyelések hatására – ahogyan az Karl Popper falszifikációs elmélete alapján helyes lenne – hanem segédhipotézisekkel igyekeznek megmenteni azt. Egy feltételezett törvényt cáfoló tapasztalatot ugyanis mindig meg lehet magyarázni valamilyen „segédhipotézissel”, hogy ne kelljen elvetnünk a már igaznak elfogadott törvényt. A „minden hattyú fehér” törvényt – ha valaki fekete hattyút mutat nekünk – megkísérelhetjük megmenteni például úgy, hogy azt mondjuk, hogy a fekete hattyú nem is hattyú, csak hasonlít hozzá, mert az igazi hattyúk fehérek. Vagy felvethetjük, hogy a fekete hattyú betegség miatt fekete, egészségesen fehér stb. Végső soron tekinthetjük anomáliának a jelenséget, ha semmilyen más módon nem tudjuk megmagyarázni.1 Csak rendkívüli, kényszerítő okokból történik meg a Kuhn által paradigmának nevezett gondolkodási mód megváltoztatása, s egy másik paradigma elfogadása. A normál tudomány időszaka alatt nem engedik meg az uralkodó paradigma falszifikálását. A paradigmákat cáfoló ellenpéldákat vagy ad hoc hipotézisekkel magyarázzák meg, vagy egyszerű anomáliának tekintik, s elfogadják.