Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A petesejt magjának in vitro transzplantációja (in vitro ovum nuclear transplantation – IVONT)

Ez a – jelenleg még nem megvalósított – kutatási terv az első olyan beavatkozási kísérlet, mely olyan változtatást idézne elő az emberi genomban, amely örökölhető lenne, azaz az utódok genomját is megváltoztatná. A kutatási terv a mitokondriális DNS károsodása miatti károsodást kívánja megelőzni1. A korábban említettekből is kiderül, hogy a mtDNS anyai ágon öröklődik, tehát amennyiben a mtDNS károsodott, akkor az ezek miatt okozott, illetve később kifejlődő betegséget a petesejt mitokondriumainak szintjén lehet megelőzni, illetve gyógyítani, amennyiben azt szeretnénk elérni, hogy a genetikai defektus örökölhető módon kiírtasson a kezelt generációk genomjából.

A beavatkozás során egy egészséges mitokondriális DNS-sel rendelkező petesejtdonort kell keresni. Ezt követően a kezelendő, azaz a recipiens petefészkéből eltávolított petesejt magját kiveszik a petesejtből, s a donor petesejtjébe ültetik azt követően, hogy a donor petesejt magját eltávolították. Ezt követően az így keletkezett petesejtet a szokványos mesterséges megtermékenyítési módszerrel spermiummal megtermékenyítik, majd lehetőség van arra, hogy az embrió néhány sejtjét a beültetés előtt teszteljék, különös tekintettel a mitokondriális DNS defektusaira (preimplantációs genetikai diagnózis). Amennyiben a teszt negatív eredményt ad, akkor az embriót a kutatási terv szerint beültethetik az anya méhébe, majd az újabb prenatalis, s postnatalis diagnosztikus vizsgálatok segítségével meg lehet becsülni, mennyire volt hatékony a beavatkozás, sikerült-e a károsodott mtDNS-t tartalmazó mitokondriumokat kiiktatni.

A technika maga nukleáris transzfer, hiszen amint láttuk, a károsodott mtDNS-t tartalmazó sejt citoplazmája az elképzelés szerint nem vesz részt a szaporodási folyamatban, csak az utódot vállaló anyai petesejt magját ültetik át egy enukleált, azaz magjától megfosztott donor petesejtbe, melynek mitokondriumait, s az abban található mtDNS-ét egészségesnek találták.

Érdemes megemlítenünk azt a tényt is, hogy ez a technika ugyan nukleáris transzfer, de nem azonos a klónozás során alkalmazott módszerrel, hiszen itt petesejt magját ültetik át, míg a klónozás esetében valamilyen biológiai értelemben felnőttnek számító sejt magját ültetnek be egy enukleált petesejtbe. Míg a klónozás során valahogyan rá kell bírni a felnőtt sejtmagot tartalmazó sejtet, , hogy osztódjon, az IVONT során ezt az – egyébként jelenleg technikailag nagyon nehezen megvalósítható, s ezért számos biztonságossági és etikai kérdést felvető –átprogramozást nem kell elvégezni.

A javasolt kutatási terv számos etikai kérdést vet fel. Közülük jónéhány nem csupán e beavatkozáshoz kapcsolódik. A petesejt adományozás (igaz, az IVONT esetében csak a petesejt citoplazmájának donációja történik) és a mesterséges megtermékenyítés etikai kérdéseit e helyen nem tárgyaljuk. Az IVONT csirasejtes beavatkozásnak számít, hiszen a beavatkozás a megszületendő csecsemő genomjába irreverzibilis és örökölhető módon történik.

1	Rubenstein DS, Thomasma DC, Schon EA, Zinaman MJ: Germ-Line Therapy to Cure Mitochondrial Disease: Protocol and Ethics of In Vitro Ovum Nuclear Transplantation. Cambridge Quarterly of Healthcare Ethics 1995; 4: 316–339.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero