Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A mtDNS transzplantációjának egyéb következményei

Azon túl, hogy nem tudjuk kizárni a mitokondriális transzplantációnak az egyediséget befolyásoló szerepét, két másik szempontot is érdemes megvizsgálni: a három genetikai szülő tényét valamint a nukleáris és a mitokondriális DNS interakciójának etikai kérdéseit.

Három genetikai szülő

A mtDNS transzplantció eredményeképpen a megszületendő csecsemőnek három genetikai szülője lesz, hiszen a mitokondrium-donor is hozzájárul az illető genetikai állományához. Ez a tény akkor is igaz, ha nem értünk egyet a mtDNS-nek az egyediségre gyakorolt lehetséges hatásáról a korábbiakban írottakkal, avagy ha ezek a későbbiekben tévesnek bizonyulnak. Ez a beavatkozás – a későbbiekben ismertetendő infertilitás egyik kezelési módjához hasonlóan – ismereteink szerint az emberiség történelmében először valósítaná meg azt, hogy a „természetes szülőség” fogalma s gyakorlata genetikai eszközökkel megváltozik. Ez önmagában számos előre nem látható pszichológiai, jogi s társadalmi kérdést is felvet a mtDNS-sel transzplantált egyén s környezete számára.

Felvetődik első pillanatban az ellenérv, hogy amennyiben a mtDNS csak az emberi test legalapvetőbb fiziológiai funkcióit határozza meg – ami természetesen jelenlegi ismereteink szerint nem tény, legfeljebb feltételezés –, akkor a többszörös genetikai szülőség fent említett problémája figyelmen kívül hagyható, hiszen annak sincs jelentősége, hogy például egy, a minden egészséges emberben egyforma génnel végzett beavatkozás során felhasznált gén egy másik emberből származik, avagy például mesterségesen szintetizálták. Ez utóbbi valósul meg a szomatikus génterápia esetében, amikor a páciens károsodott génje helyett egészséges, azaz a fiziológiás állapotnak megfelelő funkciókat kódoló gént ültetnek át. Önmagában az a tény, hogy ebben az esetben az emberi test sejtjei idegen eredetű génszakaszt tartalmaznak, mely adott esetben egy idegen személytől is származhat nem jelent súlyos nehézséget, illetve az ehhez kapcsolódó esetleges pszichológiai avagy egyéb kockázat jelentéktelenek tűnik. Természetesen ebben az esetben a beavatkozás technikai – tehát a biztonságosságot, s a hatékonyságot érintő – kockázatát figyelmen kívül hagyjuk.

Az IVONT esetében azonban a szomatikus génterápiától eltérő helyzettel találkozunk. Mivel az IVONT csírasejtes beavatkozás, ezért evidens, hogy a beavatkozás kockázata is más, s adott esetben sokkal jelentősebb, mint a szomatikus gén-transzfer esetében – amint az a korábbi, a csírasejtes gén-transzfer általános kérdéseit vizsgáló fejezetben láttuk. Azonban amennyiben a csírasejtes beavatkozásokat egyszer elfogadják, engedélyezik s végrehajtják, akkor a biztonságossági s a hatékonysági kérdések valószínűleg megoldottak lesznek, s ekkor feltételezhetjük, hogy a beavatkozás potenciális haszna nagyobb lesz, mint a kockázata – ideértve a következő generációk esetében potenciálisan jelentkező kockázatot is.

Mindazonáltal az IVONT különbözik az általános csírasejtes beavatkozásoktól is, hiszen az IVONT során nem a szomatikus génterápia során alkalmazott módon kísérlik meg a kutatók azt, hogy egy (egészséges) gént bevisznek, avagy egyet „kiütnek”, hanem 37 gént cserélnek ki, melyek közül legalább 13-ról azt tartják, hogy azok az emberi szervezet számára esszenciális proteineket kódolnak. Mindezek alapján, ha el is fogadjuk „idegen”, azaz más személyből származó vagy mesterségesen létrehozott gén jelenlétét a szomatikus vagy a csírasejtes gén-transzfer alapeseteiben, az ezeknél a technikáknál szokásoshoz képest lényegesen nagyobb számú génegyüttes transzferálása további elméleti és gyakorlati kérdéseket vet fel.

Feltételezhetjük, hogy a mitokondriumok által tartalmazott 37 gén száma már elég nagy ahhoz, hogy – szemben a csírasejtes vagy a szomatikus gén-transzferrel, ahol egy-egy gén-transzferéről van jelenleg szó – azt állíthassuk, hogy a mitokondrium recipiensnek valójában három genetikai szülője van. Igaz ez azért is, hiszen az IVONT során nem egyszerűen egy beteg gén „egészségessel” való helyettesítése történik. Továbbá a három genetikai szülő feltételezésének jogossága igaz akkor is, ha a mtDNS szerepéről nagy bizonyossággal kiderül, hogy csak alapvető fiziológiai funkcióért felelősek, s nem befolyásolják az illető egyediségét, hiszen – mint korábban láttuk – a mtDNS-ben található egy olyan igen nagy variabilitású régió is, mely a genetikai módszerekkel történő személyazonosítás alapjául szolgál. Emiatt előadódhatnak olyan helyzetek is, hogy a mitokondrium donornak – kriminalisztikai, vagy más jogi okok miatt – fel kell fednie kilétét az igazságszolgáltatás előtt. Mindezekből is következik, hogy erős érvek szólnak amellett, hogy a mitokondrium donornak három genetikai szülője van.

A többszörös genetikai szülőség következményei

E pontnál természetesen fel lehet vetni, hogy nincs új a Nap alatt, hiszen előfordul az – ha nem is genetikai értelemben –, hogy valakinek más a nevelő szülője, mint a genetikai szülője, például örökbefogadás esetében. A béranyaság vagy a dajkaterhesség (surrogate motherhood), az ivarsejt donáció eredményeképpen megszületett gyermekek esetében a társadalom esetleg elfogadja többszörös szülő intézményét. Továbbá, ha azt állítjuk, hogy a többszörös genetikai szülőség különbözik a béranyaságnál avagy az örökbefogadásnál megfigyelhető többszörös „társadalmi” szülőség esetétől, akkor könnyen cáfolhatják ezt a distinkciót mondván, hogy ez csak a genetikai determinizmuson alapuló gondolkodásmód eredménye. A genetikai determinizmus elve pedig önmagában nem ad kielégítő magyarázatot a természeti és társadalmi folyamatokra.

Természetesen nem szabad összetéveszteni a meglévő jelenségeket a normákkal, hiszen érvényes itt is az az elv, miszerint attól, hogy valami létezik, nem feltétlenül elfogadható etikai szempontból. Másként fogalmazva: attól, hogy valamit elfogadunk (esetleg mint kisebbik rosszat), nem feltétlenül kell ezt a helyzetet (rosszat) mesterségesen előidéznünk. Hasonló módon érvelhetnek azok is, akik például a gyermeket adoptálni kívánó szülők pszichológiai érettségének kötelező vizsgálatát szeretnék megindokolni: ugyan az állam általában nem szól bele a reprodukciós szabadságba, azaz minden – még az esetleg arra alkalmatlan – párnak lehet természetes úton gyermeke, de az örökbefogadást már csak az arra alkalmasnak tartottak számára engedélyezik – igaz, az örökbefogadott gyermek elfogadása sok szempontból nehezebb, mint a „saját” gyermeké. Tehát attól, hogy egy rossz (alkalmatlan szülők gyermekvállalása) megvalósul, s azt – egy bizonyos határig – kényszerűségből elfogadja a társadalom, nem következik az, hogy ezt a helyzetet mesterségesen is elő kellene idézni, különösen akkor, ha van más alternatíva.

Az IVONT kapcsán természetesen felvetődik a kérdés: mindazok a meggondolások, melyek a hármas szülők ellen érvelnek elégségesek-e ahhoz, hogy a mitokondriális transzplantációt elvessük ezen etikai szempontok miatt?

Két szempontot szükséges hangsúlyozni a többszörös genetikai szülőség kapcsán.

Egyrészt: a tájékozott beleegyezés elve megköveteli, hogy a potenciális kutatási résztvevők a kutatás minden fontos részletéről, illetve következményéről tájékozódhassanak. A kutatás – természeténél fogva is – nem mentes bizonytalanságoktól: az IVONT kapcsán bekövetkező többszörös genetikai szülőség jelensége is ezek közé tartozik. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a többszörös genetikai szülőség tényét, s azt, hogy ennek következményei jelenlegi ismereteink szerint még nem ítélhetőek meg pontosan, közölni kell a kutatásban résztvevőkkel. Bár ez a szempont nyilvánvalónak tűnhet első pillanatra, azonban mégis fontos megemlíteni, különös tekintettel arra, hogy az IVONT szerzői a háromszoros szülőség kérdését egyáltalán fel sem vetik írásukban.

Másrészt szükséges hangsúlyozni, hogy fontos a kutatásban résztvevők családi struktúrájának s családi dinamikájának monitorozása, hiszen tekintettel arra, hogy a beavatkozás precedens nélküli, előre nem látható események bekövetkeztét nem lehet kizárni.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero