Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései


Biobankok etikai kérdései

Az utóbbi évtized egyik legígéretesebbnek tartott kutatási lehetőségét jelentik a biobankok. Nagyszámú emberi biológiai anyagminták vizsgálatával genetikai/genomikai ismereteink fejlődésével nagyméretű, populációszintű elemzések végezhetők el, s ennek segítségével olyan egészségi-népegészségügyi ismeretek birtokába juthatunk, melyek egyedi minták kutatásával nem lennének lehetségesek. A biológiai anyagmintákat követéses egészségügyi információkkal, a mintákat szolgáltatók egészégi állapotával összekötve további lehetőségek tárulhatnak fel a populációszintű orvosi kutatások számára.
A biobankok létrehozása, működtetése, a biobankokban tárolt mintákon végzett kutatások kapcsán számos etikai kérdést kell megválaszolnunk.
Az Orvosok Világszövetsége Helsinki Nyilatkozata szerint az orvosbiológiai kutatások alapelve a kutatásban résztvevők tájékozott beleegyezése. Ennek értelmében minden kutatási célból tárolásra szánt sejt-, vagy szövetminta donorjának önkéntes és tájékozott beleegyezést kell adnia. A biobankok esetében kérdés az, hogy a tájékoztatásnak milyen mértékűnek kell lennie. A donáció időpontjában ugyanis sok esetben nem lehetséges előre tudni, hogy az adományozott mintán évekkel később milyen kutatást érdemes majd elvégezni. Ugyanakkor a gyakorlatban nagyon megnehezítené a kutatást az, ha minden egyes kutatási protokollhoz egyenként minden mintadonornak beleegyezést kellene adni, hiszen az évek multával a donorok felkutathatósága csökken. A kérdés egyrészt adatvédelmi szempontokat érint, másrészt elvi jelentőségű.
A biobankok, illetve az anyagmintából kinyerhető genetikai információ adatvédelmét három szintre oszthatjuk:
  1. Azonosítható adat, mely személyes azonosítókkal ellátott adat. Ezen a szinten a donor személye ismert, bizonyos személyes és egészségi adatai ismertek. Etikai és adatvédelmi szempontból ez a fajta minta-, illetve adattárolás a legérzékenyebb, hiszen itt minden adat személyhez köthető. Általános elvként azt mondhatjuk, hogy amennyiben ilyen módon tárolják a mintákat, minden kutatáshoz minden egyes személy tájékozott belelegyezése szükséges, pontosan meghatározva a kutatás célját, s azt, hogy a donor személyes adatait, genetikai információit kik, hogyan s mire használják fel.
  2. Kódolt módon történő adattárolás, mely esetben a minta donorjának személyes adatait kóddal helyettesítik. Ekkor a biobankban személyazonosító adatot nem tárolnak, mert a személyre vonatkozó adatokat kóddal helyettesítették. Ebben a formában a kutatók nem férnek hozzá a donor személyes adataihoz. Általános elvként itt a tájékozott beleegyezésnek tartalmaznia kell egyrészt azt, hogy a kódokat ki tárolja, másrészt, hogy a kódokat milyen feltételek esetén kapcsolhatják össze a kutatás során szerzett információval.
  3. Anonimizált adat. Ebben az esetben a donor minden személyes adatát visszafordíthatatlanul megsemmisítik, s az adományozott mintát a személy azonosítására alkalmas adatok nélkül tárolják. Ebben az esetben a minta adományozásakor ugyan szintén megkövetelt a donor tájékozott beleegyezése, ez a beleegyezés azonban sokkal tágabb, általánosabb s hosszabb időre is szólhat. Fontos azonban hangsúlyozni azt, hogy a donor autonómiájának tisztelete ebben az esetben is megköveteli azt, hogy a kutatás általános célját a beleegyezéskor közöljék s ettől a kutatás során se térjenek el. Előfordulhat, hogy a minta adományozásakor a minta adományozója például egyetért általánosságban a minta gyógyító célú kutatáshoz való felhasználásával, de nem értene egyet azzal, hogy szövetét például kriminológiai avagy reproduktív célú kutatásra használják fel. Nyilvánvaló tehát, hogy azon általános célokat, amiket a későbbi kutatáskor a kutatók kitűznek, a donációkor tartalmaznia kell a tájékoztatásnak akkor is, ha a kutatás pontos célját ekkor még nem lehet tudni. Fontos tehát közölni a donorral, hogy idegszövetét például a neurodegenerativ betegségek terápiájának kutatására használják majd, jóllehet ekkor még nem lehet pontosan tudni, hogy a szövetét egy Alzheimer-kór elleni vakcina, vagy a Parkinson kór elleni szer tesztelésére használják-e majd?
 
A donációkor tehát pontosan meg kell határozni a minta/adat tárolásának módját, hiszen a belelegyezést ez nagymértékben befolyásolja. Egyes esetekben az explicit beleegyezést „opting out” (feltételezett beleegyezés) módszerrel helyettesítik, azaz csak azoknak a mintáit/adatait veszik ki a rendszerből, akik kifejezetten tiltakoznak mintájuk kutatási célú felhasználása ellen. Az orvosi gyakorlatban ismert ez a módszer a halál utáni szervadományozás esetében, amikor is (bizonyos országokban, többek között Magyarországon is) mindenkinek a szerveit felhasználhatják szervdonáció céljából, aki életében nem tiltakozott ez ellen. Kutatási célból hasonló elvet alkalmaztak az izlandi egészségügyi/genetikai adatbázis megteremtésekor is. Etikai szempontból alapvető fontosságú, hogy ilyenkor minden potenciálisan érintett ember ténylegesen tájékoztatva legyen arról, hogy mi is történhet testével, illetve személyéhez kapcsolódó adataival. A gyakorlatban épp ez okoz talán a legtöbb gondot, sok esetben nehéz ugyanis minden érintetthez ezen információkat eljuttatni. Megfelelő informáltság, tájékozottság hiányában a beavatkozásokhoz, a kutatáshoz adott feltételezett beleegyezés vélelme etikai szempontból semmisnek tekinthető.
Az Orvosok Világszövetsége Helsinki Nyilatkozata szerint a kutatásban résztvevőknek joguk van a kutatásban való részvételüket bármikor, következmények nélkül visszavonni, s ez vonatkozik a biobankban tárolt mintán végzett kutatásra is1. A biobankban való mintatárolás lehetőségét természetesen csak akkor lehet visszavonni, ha a minták valamilyen formában azonosíthatóak, hiszen anonimizáció esetén már nem lehet azonosítani a mintát. A tájékozott beleegyezésnek erre az aspekusra is ki kell terjednie.
Az izlandi genetikai adatbázis és a lett populációs genom projekt esetében csak elhanyagolható mértékű társadalmi vitára bocsátották a kutatási tervet. A társadalmi vita fontosságát tudományos kérdésekben nyilván nem szabad eltúlozni, de mindkét esetben az egész társadalmat érintő tudományos kutatásról volt szó, az izlandi kutatás során ráadásul a feltételezett beleegyezés elve alapján mindenki résztvevőjévé vált a kutatásnak, aki nem tiltakozott ez ellen. Tanulságul szolgálhat mindkét eset arra, hogy a nyilvánosság korlátozása, a titkolózás félelmeket, félreértéseket szülhet, ami nyilvánvalóan csökkentheti a tudományos kutatás presztízsét, későbbi társadalmi hasznát. A biobankok esetében kérdésként merül fel az, hogy pontosan milyen mértékben szabályozzák az információadás mértékét, azaz milyen mélységű információt szükséges a minta donorok számára megadni ahhoz, hogy érvényesnek tekinthessük a beleegyezésüket etikai értelemben. S kérdés az is, hogy a biobankban tárolt minta másodlagos, azaz az eredetileg megjelölt célkitűzéstől eltérő felhasználása megengedhető-e. Nemzetközi szinten az Európa Tanács (Council of Europe) kódolt minta esetén elfogadja a tájékozott beleegyezés kötelezettsége alóli felmentést, ha
  1. a kutatási terv független elemzők szerint ténylegesen fontos tudományos kérdést kíván megvizsgálni,
  2. a kutatás nem végezhető el olyan biológiai mintán, amihez a résztvevők tájékozott beleegyezését meg lehet szerezni, és
  3. ha a mintát adományozók az adományozáskor nem tiltakoztak az adott kutatás ellen2.
 
Általánosságban elmondható, hogy a biobank mintáin történő kutatás az „egy protokoll-egy tájékozott beleegyezés” modell felől elmozdult a szélesebb értelemben vett kutatásba való belegyezésbe3, azaz a mintát adományozók nem egy konkrét kutatásba egyeznek bele, hanem például onkológiai kutatásokba általánosságban, vagy terápiás célú orvostudományi kutatásokba. Természetesen a donorok meghatározhatják, hogy bizonyos típusú kutatásba világnézeti okok miatt nem engedélyezik mintáik felhasználását – ilyen lehet például a fogamzásgátlás vagy a terhesség megszakítását célzó kutatás.
 
1 Bartha Knoppers – Madelaine Saginur Biobanking. in: Peter A. Singer & A. M. Viens (Eds)The Cambridge Textbook of Bioethics Cambridge University Press, 2008. 167.
2 Bartha Knoppers – Madelaine Saginur Biobanking. in: Peter A. Singer & A. M. Viens (Eds)The Cambridge Textbook of Bioethics Cambridge University Press, 2008. 168.
3 Bartha Knoppers – Madelaine Saginur Biobanking. in: Peter A. Singer & A. M. Viens (Eds)The Cambridge Textbook of Bioethics Cambridge University Press, 2008. 169.

A biotechnológia etikai kérdései

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave