Alapvetően kétféle megoldás létezik a halottból történő explantáció kapcsán szükséges beleegyezésre. Az egyik megoldás az úgynevezett opting in rendszer: csak azon emberekből lehet haláluk esetén szervet, illetve szövetet eltávolítani, akik életükben hozzájárultak ehhez a beavatkozáshoz. Ez a donorkártya rendszernek is nevezett megoldás azt teszi lehetővé, hogy az emberek életükben nyilatkozzanak, hogy a szerveik, szöveteik felhasználhatóak haláluk esetében. Ekkor tehát a beleegyezés önkéntes és tájékozott., Problémát csak az jelenti, hogy ebben az esetben a rendelkezésünkre álló szervek mennyisége kisebb, illetve nagy számú felhasználható szervet nem lehet átültetni, mert sokan nem akarnak ezzel a kérdéssel foglalkozni talán azért is, mert számukra ez pszichológiai vagy más okok miatt nehézséget jelent. E problémát egy úgynevezett kötelező kérdés feltevésével is enyhíteni lehet, ekkor az embereket – például nagykorúvá válásukkor – a hatóságok kötelező jelleggel megkérik, hogy nyilatkozzanak arról, szeretnének-e hozzájárulni ahhoz, hogy haláluk után szerveiket, illetve szöveteiket transzplantáció céljából eltávolítsák. Technikai és etikai értelemben az önkéntesség ebben az esetben megvalósulni látszik. A másik fajta megoldás a Magyarországon is érvényben lévő opting out rendszer vagy feltételezett beleegyezés, amikor azzal a feltételezéssel él a törvényalkotó, hogy mindenki, aki életében nem tiltakozott a transzplantáció ellen, hozzájárul a szerv, illetve szövet transzplantációhoz halála esetén. Technikai értelemben, amennyiben a transzplantációra alkalmas szervek és szövetek számát tekintjük, ez a megoldás alkalmasabbnak látszik a transzplantáció eme kérdéseinek megoldásaira, hiszen ilyenkor alapvetően több szervet lehet nyerni, ugyanakkor etikai szempontból kérdés merül fel, hogy valóban érvényes-e a beleegyezés ezen esetben.