Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

Az emberi-állati faji határok átlépésének morális következményei

Az emberi faj felsőbbrendűségével kapcsolatos vélekedésnek hosszú története van. A bibliai Mózes első könyve különleges helyzetűnek és értékűnek feltételezte az emberi fajt, és hangsúlyozta annak uralmát az állatok felett.1 Isten az állatok leigázására utasította az embert.2 A felsőbbrendűséget az emberi lélekhez kapcsolta, de azután a reneszánszban megfogalmazódott a faj különlegessé gének a gondolata, amely az emberi lélek erkölcsi felsőbbrendűsgétől való elmozdulást jelenti az emberi faj erkölcsi felsőbbbrendűségéhez: az emberi faj a teremtés koronája.3 Ez a felfogás nemcsak megengedi az állatok felhasználását pl. kutatásra, vagy transzplantációs célokra, hanem elfogadja ezek emberi célra történő manipulációt is. Ha a háziasítás az ember érdekeit szolgálja, a háziasítás elfogadható. Hasonlóan, ha ezeknek az állatoknak a géntechnológiai felhasználása hozzájárul az emberiség életminőségének a javításához az állatokkal folytatott génsebészeti eljárásokat folytatni kell. Bár ez a vélekedés hallgat az emberi gének felhasználásáról ebben a kontextusban, feltételezhető, hogy megengedhetőek tartja ezt, ha a beavatkozás az emberi faj érdekeit szolgálja. Jó példa erre a már korábban említett sertés-immunrendszer emberiesítése azzal a céllal, hogy olyan állati donorokat hozzanak létre, amelyeknél kisebb az esély az immunkilökődésre. Ha a majmokat emberiesítjük, a határok meghúzásának kérdése mind nehezebb lesz.

Thomasma hasonlóan vélekedett, amikor azt állította, hogy az emberek eléggé különböznek genetikailag az állatoktól ahhoz, hogy igazolhassuk az emberek bizonyos jogait és kötelességeit. Nem egyértelmű azonban, hogy honnan erednek ezek a jogok és kötelességek.4

Az erre a kérdésre vonatkozó utilitarista válasz egyértelműen elfogad minden intézkedést, amely az emberiség érdekeit szolgálja. Ha az emberi génekkel rendelkező állatok sok ember számára jelentenek segítséget, akkor ezeket az eljárásokat nem lehet ellenezni.5 Ezeket a teremtményeket úgy lehet megtervezni, hogy kockázatos feladatokat lássanak el, így nem kell emberek egészségét veszélyeztetni. Vagy elláthatnak alsóbbrendű feladatokat az emberi fajra nehezedő munkaterhek enyhítése érdekében.6

Másrészről azonban elkerülhetetlen az attól való félelem, hogy ezek a beavatkozások az emberiességünk megszentségtelenítéséhez vezetnek majd. Rifkin megemlíti, hogy bizonyos dolgok feletti kontroll lehetősége a kontrollált dolog vagy lény tárgyiasulását, megszentségtelenítését jelenti, illetve jelentheti: az emlőeltávolítás során a sebész szemében deszakralizálódhat, tárgyiasulhat az emberi emlő, vagy az emberi test megszentségtelenítődhet a boncolás során. Emberiességünk éppúgy megszentségtelenítődik, ha ellenőrzésünk alá vonjuk azt, és emberi géneket ültetünk be állatokba. Bár ezen aggodalom hangsúlyozásakor könnyen a genetikai determinizmus csapdájába eshetünk, de ember mivoltunkban a gének szerepe vitathatatlan, ezért a génekkel történő beavatkozások mindenképpen érintik emberi identitásunkat még akkor is, ha emberi indentitásunkért nyilvánvalóan nem kizárólag génjeink felelősek. Az emberi mivoltunk megszentségtelenítésének pszichológiai folyamata így aggasztó etikai következményekhez vezethet7, de az elembertelenedés, a hatalommal való visszaélés lehetősége további aggodalmat okozhat. Mindezek miatt indokolt az elővigyázatosság, , s a tudomány és a technológia korlátaival kapcsolatos felvilágostás és társadalmi vita megvalósítása.8

Ezen felül az is lehetséges, hogy emberi gének állatokba történő beültetése hatására az emberek sokkal inkább emberiként fognak az állatokra tekinteni. Glover szerint két lehetőségünk van:

“Ha a majmok, és a közöttünk lévő egyértelmű szakadék helyett a genetikai vegyítés számos egyedben észrevétlen változáshoz vezetne a két faj közötti kontinuum mentén, az alááshatná a különbségtétel morális fontosságáról alkotott jelenlegi elképzelésünket. Ha ez történne, a hatás kétirányú lehetne. Jótékony megújulás következhetne be a más fajokhoz fűződő viszonyulásunkban. Vagy gyengülne a tilalom, amely most a gyengébb vagy kevésbé intelligens embereket megvédi azoktól a kezelésektől, amelyeknek állatokat vetünk alá. Ha a második lehetőség valódi veszélyt jelent, akkor komoly okunk van arra, hogy ellenálljunk e határok elbontásának.”9

Mint ahogy korábban említettem, a gének szerepével kapcsolatos jelenlegi tudományos ismereteink elégtelennek tűnnek ahhoz, hogy megítéljük, és előre lássuk a transzgénikus beavatkozások következményeit. Ezen kívül a társadalmi következmények is bizonytalanok. Nem tudjuk, hogy a megszentségtelenítés és a dehumanizálódás folyamata hová vezetheti az emberi fajt. Bár a bizonytalanság önmagában még nem szükségszerűen jelent megfelelő okot a cselekvés elutasítására, feltételezhetjük, hogy e bizonytalanságunk mértéke elég nagy ahhoz, hogy meggátoljuk a transzgenezis területén a további lépéseket. Annak ellenére, hogy nehéz meghatározni az emberi gének azon számát, amelyet állatokba kell beültetni ahhoz, hogy erkölcsi aggodalmaink támadjanak, arra a következtetésre juthatunk, hogy egyetlen emberi gén baktériumokba, vagy gombákba ültetése ugyan elfogadhatónak tekinthető, de a komplex humán rendszerek vagy organizmusok állatokban történő létrehozására irányuló transzgenezis erkölcsi szempontból megkérdőjelezhető.

Láttuk, hogy a transzgénikus beavatkozások súlyos kérdéseket vetnek fel az állatok humán betegségek gyógyítása céljából történő tenyésztésének és megölésének engedélyezése, valamint a faji korlátok átlépésének etikai elfogadhatóságával kapcsolatban. Az etikai kérdések elemzése során mind tudományos, mind erkölcsi-filozófiai bizonytalansággal kell szembenéznünk. Bár a kontinuumot alkotó probléma végpontjai tisztán azonosíthatóak, és a szélső pontok kapcsán felmerülő kérdések egyszerűnek tűnnek, azoknak a pontoknak a meghatározása, amelyeknél meg kell húznunk a határokat még további tudományos bizonyítást és mélyreható elméleti elemzést igényel.

1	Gaylin, W. In Defense of the Dignity of Being Human. Hastings Center Report 14(4): 18–22, 1984 Aug.
2	Genesis 1:27–28
3	Gaylin W. In Defense of the Dignity of Being Human. Hastings Center Report 14(4): 18–22, 1984 Aug.
4	Thomasma DC, Loewy EH. A Dialogue on Species-Specific Rights: Humans and Animals in Bioethics. Cambridge Quarterly of Healthcare Ethics. 6(4): 435–444, 1997 Fall.
5	Fletcher JF. The Ethics of Genetic Control: Ending Reproductive Roulette. Anchor Press, 1974.
6	Harris J. Wonderwoman and Superman. The Ethics of Human Biotechnology Oxford University Press, 1992.
7	Rifkin J. Algeny. A New Word-A New World. Peguin Books, 1984.
8	Kass LR. Toward a More Natural Science. Biology and Human Affairs. The Free Press, 1985.
9	Glover J. What Sort of People Should There Be? Peguin Books, 1984.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero